
Fotó: Hagyományok Háza
A tavasz kezdetének előestéjén, március 19-én a harmonikásoké a főszerep a Hagyományok Háza Színpadon sorozatában. A nézők a kiváló előadók játékát két felvonásban élvezhetik.
2021. március 17., 15:042021. március 17., 15:04
A harmonika színei című első felvonásban a nézők Pál Lajos tanítványainak és zenész barátainak műsorát láthatják. A harmonikát sok nemzet tekinti sajátjának, így az e hangszeren játszott zenei anyag is sokszínű. A műsorban felcsendülnek különböző nemzetek dallamai: a francia pásztortánctól, a musette-től az olasz karneváli muzsikán át a magyar népzenéig. A műsor szerkesztője: Pál Lajos
A második rész címe: Harmonika a Kárpát-medencében. A harmonika megosztó hangszer a táncházmozgalomban. Míg a Kárpát-medence más népeinél használata sokféle formában virágzott ki az elmúlt évszázadban, addig a magyar népzenében csak helyenként, és csupán néhány rövid időszakra kapott szerepet. Késői megjelenésének köszönhetően kevéssé honosult meg, és nem alakult ki sajátos zenei formanyelve sem. Mégis, létjogosultságot nyert a népzenei rendezvényeken, mulatságokban, hiszen a harmonika hangja sokszor megszólal a táncházmozgalom zenei képét formáló, XX. század második felében készült gyűjtésekben. A harmonikajáték talán egy karakteres ízű fűszerhez hasonlítható leginkább: túlzott használata az adott régióra jellemző zenei hagyomány jellegzetes zamatát könnyen eluralhatja, ám értő kézzel, megfelelő arányban adagolva, segítségével visszaidézhető a '70-es, '80-as évek meghatározó gyűjtéseinek hangulata.
Fotó: Hagyományok Háza
A SzínpadOn koncertjén ezt a fűszert nagykanállal mérik. Nem csoda, hiszen
S mivel a harmonika alapvetően a múlt század második felének hangszere, így a március 19-ei összeállításban e kor – gyakran eltűnőben lévő – tánczenei dallamait is megismerhetik az érdeklődők.
A műsor szerkesztője: Salamon Soma
Adás: 2021.március 19., péntek 20.00
Információ: Hagyományok Háza
Életútja sporttörténet, nemzetközi tapasztalat és közösségi elköteleződés. A kolozsvári medencéktől az amerikai egyetemi bajnokságig, majd vissza Erdélybe: Baloga Istvánt vízilabdázóként, oktatóként és családapaként is a kitartás vezérli.
Szilveszter éjszakáján és az új év első napjaiban jóval fagypont alatti hőmérséklettel búcsúzik az óesztendő, és köszönt be az új esztendő. Hétvégére, illetve a jövő hét elejére azonban enyhül a hideg idő.
Karácsony előtt idén nem a szokásos takarítással foglalkoztunk, hanem egy különleges utazást választottunk: Malagát és Granadát fedeztük fel Andalúzia napsütötte vidékén. A mediterrán városok lenyűgöző erődítményei az első pillanattól magukkal ragadtak.
Harmincöt éve szolgál Marosszentgyörgyön, nemrég jelent meg a századik verseskötete, és december elején a prefektúra is kitüntette a közösségért végzett szolgálatáért. Baricz Lajos római katolikus plébánossal a szolgálatáról és az ünnepről beszélgettünk.
Lehet-e egyszerre fergeteges bulikat tartani és Jézus örömhírét hitelesen képviselni? Miklós Gyuri szerint nemcsak lehet, hanem kell is. A kolozsvári zenész és vallástanár a vele készült beszélgetés során hitről, zenéről, küldetésről és arról vall.
A gyulai Százéves Cukrászda korábban is megkerülhetetlen pontja volt a viharsarki városnak, az idén elnyert Magyarország Tortája cím pedig csak még több vendéget vonz a létesítménybe. Decemberi látogatásunkkor „belekóstolunk” az egykori kávéházi miliőbe.
Télies, hideg napok elé nézünk az esztendő utolsó hetében, éjszakánként mindenütt fagypont alá süllyed a hőmérő higanyszála. A nappalok sem lesznek sokkal enyhébbek, a csúcshőmérséklet többnyire alig haladja meg a fagypontot, napközben is hideg lesz.
A fiatal generáció nagy mértékben ki van szolgáltatva a közösségi oldalakon terjedő, a Ceaușescu diktatúrája, a totalitárius rendszerek iránti nosztalgiát és szélsőséges eszméket terjesztő tartalmaknak – derült ki nemrég egy elemzésből.
A karácsonyra készülődés jegyében az Erdélyi Napló Keskeny út című videós összeállítása keretében három lelkipásztor mesél arról, hogyan készülnek a híveik a karácsonyra.
Az újságíró sosem megy igazán szabadságra – legalábbis ezt szokták mondani nekem a barátaim, az ismerőseim, a családom. Mert valóban figyelek, látok, jegyzetelek, amikor utazom is. Valóban, mindig úgy alakul, hogy történeteket hozok haza.
szóljon hozzá!