
Az egész Kárpát-medence képviselteti magát az Erdélyi Táncháztalálkozón
Fotó: Hagyományok Háza
Székelyudvarhelyen szeptember 14-16. között rendezik meg az Erdélyi Táncháztalálkozót. Az ünnepségsorozat azért is jelentős, mivel negyven évvel ezelőtt, 1978-ban, a városban tartották a legelső táncháztalálkozót a világon. A nagyszabású esemény előkészületeit Orendi István főszervező foglalta össze.
2018. szeptember 01., 20:372018. szeptember 01., 20:37
2018. szeptember 01., 20:382018. szeptember 01., 20:38
„A két főszervező, a Hagyományok Háza Hálózat Erdély és a Kaszaj Kulturális Egyesület – az Udvarhely Néptáncműhely hathatós támogatásával – szeretné emlékezetessé tenni a jubileumi eseményt. A szervezés a tervezett ütemben halad, kiemelném a jelentős előzetes érdeklődést. A 2017-es rendezvény sikere nyomán kissé szkeptikusak voltunk az idei részvételről, de feleslegesen, a fellépő amatőr együttesek száma lényegesen meghaladja a tavalyit, harmincnál több társulatot várunk. Az anyaországon kívül a Vajdaságból, Felvidékről és – legújabb információm szerint – Kárpátaljáról is érkeznek résztvevők ” – fogalmazott Orendi István.
A szervezői „törzs” mintegy tíz főt számlál, az önkéntesekkel együtt pedig huszonöt fővel dolgoznak a jeles esemény eredményességéért. Nagyon sokat köszönhetnek támogatóinknak, a székelyudvarhelyi önkormányzatának, Hargita Megye Tanácsának, s számos pályázaton is sikerrel indultak. A főszervező szerint egy ilyen nagyszabású rendezvény sikerét a nézőközönség is fémjelzi, az előzetes érdeklődés alapján teltház előtt léphetnek fel az együttesek.
Az idei találkozó vendégei és az egybegyűltek a szombat esti gálaműsorral az idén elhunyt Kallós Zoltán emléke előtt tisztelegnek, emlékezve egyben arra, hogy a néprajzkutató és népzenegyűjtő tavaly még a rendezvény fővédnöke volt.
További információk az Erdélyi Táncháztalálkozó közösségi oldalán (www.facebook.com/ErdelyiTanchaztalalkozo), illetve az alábbi címen:
kaszajegyesület@gmail.com
Életútja sporttörténet, nemzetközi tapasztalat és közösségi elköteleződés. A kolozsvári medencéktől az amerikai egyetemi bajnokságig, majd vissza Erdélybe: Baloga Istvánt vízilabdázóként, oktatóként és családapaként is a kitartás vezérli.
Szilveszter éjszakáján és az új év első napjaiban jóval fagypont alatti hőmérséklettel búcsúzik az óesztendő, és köszönt be az új esztendő. Hétvégére, illetve a jövő hét elejére azonban enyhül a hideg idő.
Karácsony előtt idén nem a szokásos takarítással foglalkoztunk, hanem egy különleges utazást választottunk: Malagát és Granadát fedeztük fel Andalúzia napsütötte vidékén. A mediterrán városok lenyűgöző erődítményei az első pillanattól magukkal ragadtak.
Harmincöt éve szolgál Marosszentgyörgyön, nemrég jelent meg a századik verseskötete, és december elején a prefektúra is kitüntette a közösségért végzett szolgálatáért. Baricz Lajos római katolikus plébánossal a szolgálatáról és az ünnepről beszélgettünk.
Lehet-e egyszerre fergeteges bulikat tartani és Jézus örömhírét hitelesen képviselni? Miklós Gyuri szerint nemcsak lehet, hanem kell is. A kolozsvári zenész és vallástanár a vele készült beszélgetés során hitről, zenéről, küldetésről és arról vall.
A gyulai Százéves Cukrászda korábban is megkerülhetetlen pontja volt a viharsarki városnak, az idén elnyert Magyarország Tortája cím pedig csak még több vendéget vonz a létesítménybe. Decemberi látogatásunkkor „belekóstolunk” az egykori kávéházi miliőbe.
Télies, hideg napok elé nézünk az esztendő utolsó hetében, éjszakánként mindenütt fagypont alá süllyed a hőmérő higanyszála. A nappalok sem lesznek sokkal enyhébbek, a csúcshőmérséklet többnyire alig haladja meg a fagypontot, napközben is hideg lesz.
A fiatal generáció nagy mértékben ki van szolgáltatva a közösségi oldalakon terjedő, a Ceaușescu diktatúrája, a totalitárius rendszerek iránti nosztalgiát és szélsőséges eszméket terjesztő tartalmaknak – derült ki nemrég egy elemzésből.
A karácsonyra készülődés jegyében az Erdélyi Napló Keskeny út című videós összeállítása keretében három lelkipásztor mesél arról, hogyan készülnek a híveik a karácsonyra.
Az újságíró sosem megy igazán szabadságra – legalábbis ezt szokták mondani nekem a barátaim, az ismerőseim, a családom. Mert valóban figyelek, látok, jegyzetelek, amikor utazom is. Valóban, mindig úgy alakul, hogy történeteket hozok haza.
szóljon hozzá!