
A korábbi kiállításokhoz hasonlóan ezúttal is nagy érdeklődés övezte a sajttermékeket
Fotó: Ilyés Szabolcs
A budapesti Nagyvásárcsarnokban szervezték meg október 10–12. között a 10. Erdélyi Napokat. A háromnapos rendezvény keretében a látogatók erdélyi ízekkel, kézműves termékekkel, illetve a termelőkkel ismerkedhettek meg.
2017. október 25., 21:142017. október 25., 21:14
2017. október 25., 21:222017. október 25., 21:22
Az erdélyi ízek és a különböző termékek iránti magyarországi igényt mutatja, hogy szaporodnak az Erdélyt bemutató rendezvények, kiállítások és vásárok. A legújabb, háromnapos erdélyi vásárra ismét sokan voltak kíváncsiak. A rengeteg magyarországi látogató mellett az anyaországba áttelepedett erdélyiek nagy táborából is sokan eljöttek, de jómagam számos német turistával is találkoztam.
A csarnok fősétányán kaptak helyet az erdélyi kiállítók, akiknek élelmiszertermékeiből nemcsak vásárolni, hanem kóstolni is lehetett. A korábbi erdélyi kiállításokhoz hasonlóan ezúttal is a sajttermékeket és a pálinkákat – azok közül is az áfonyásakat – övezte nagy érdeklődés. Színes termékkínálatot hoztak az erdélyi termelők: számtalan tea, székely fűszerkeverék, mindenféle méz és sajt (érlelt fűszeres, diós, paprikás, szarvasgombás stb.), székelyföldi töltött káposzta, biotermékek (méz, virágpor), parajdi só, lekvárok, házi szőttesek és bőrből készült kézműves termékek tették a megszokottnál mozgalmasabbá Budapest és egész Kelet-Európa legszebb vásárcsarnokát.
A népviseletbe öltözött termelők a házikenyeret is szívesen kínálták
Fotó: Ilyés Szabolcs
A különlegességek sorába kívánkozik a rókagombás zakuszka, a torokbalzsam vagy éppen a fahéjas akácméz is.
A standok között járva számtalan külföldi turistát láttam, akik nagy érdeklődéssel kóstolgatták az erdélyi termékeket. Egy német turista például az egyik méztermelő standján végigkóstolta a teljes választékot a repce-, a havasi, a virág- és a málnamézből, a végén pedig kisebb készletet vásárolt magának.
Mózes Tamás családi vállalkozásával érkezett Székelyudvarhelyről a budapesti kiállításra és stílusosan székelyruhába öltözve árulta sajátkészítésű kecske- és bivalysajtjait. Kérdésemre elmondta, az udvarhelyszéki Kénoson tartja állatait, ott állítja elő a sajtot. A sajtfélék mellett erdei gyümölcsből készült szörpökkel és lekvárokkal is kedveskedett a vásárra kilátogatóknak. A körülötte forgó vendégseregből is látni lehetett, mekkora a sikere: estig nem volt megállás. Mózes szerint mindenképpen megérte megjelenni a vásáron. Ha teheti, akkor a következő alkalommal is jön, mert kiváló lehetőség a budapesti vásár az erdélyi termékek népszerűsítésére. Ő negyedik éve vesz részt a magyarországi rendezvényen.
„Az Erdélyi Napokon nem vonultattuk fel az összes sztereotípiát, amely Erdély kapcsán felmerül az emberekben. Nem az erdélyi virtusra törekedtünk, itt a termelők állnak a középpontban. Célunk, hogy ismeretségek, barátságok és nem utolsósorban üzleti kapcsolatok alakuljanak ki az erdélyi és magyarországi magyarok között. A vásárcsarnokba látogatók közvetlenül ismerhették meg azokat az embereket, akik a késztermék mögött állnak. Elbeszélgettek egymással és megismerték egymást. Sikeres, sok látogatót fogadó rendezvény volt a 10. Erdélyi Napok is” – fogalmazott lapunknak. Jövőre ugyanitt folytatják.
Az Erdélyi Napok szervezőinek azért sincs könnyű dolguk, mert sokan és sokféle erdélyi fesztivált hoztak tető alá az utóbbi időben. Idén májusban a Székely napok rendezvénysorozat várta a látogatókat, szeptemberben a Transzilvanikum fesztivál, majd a 78. Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállításon kínáltak minden eddiginél nagyobb felhozatalt erdélyi mezőgazdasági és élelmiszeripari termékekből. És egy hónap múlva, novemberben újabb erdélyi seregszemle várja Budapesten a látogatókat: a Székely Termékek Vására.
Az erdélyiek rendezvényét ezúttal is Keresztes Ildikó népszerűsítette a leghatározottabban, akiről köztudott, hogy marosvásárhelyi származású előadóművészként mindig szívesen segít „az otthoniak” rendezvényeinek népszerűsítésében.
Életútja sporttörténet, nemzetközi tapasztalat és közösségi elköteleződés. A kolozsvári medencéktől az amerikai egyetemi bajnokságig, majd vissza Erdélybe: Baloga Istvánt vízilabdázóként, oktatóként és családapaként is a kitartás vezérli.
Szilveszter éjszakáján és az új év első napjaiban jóval fagypont alatti hőmérséklettel búcsúzik az óesztendő, és köszönt be az új esztendő. Hétvégére, illetve a jövő hét elejére azonban enyhül a hideg idő.
Karácsony előtt idén nem a szokásos takarítással foglalkoztunk, hanem egy különleges utazást választottunk: Malagát és Granadát fedeztük fel Andalúzia napsütötte vidékén. A mediterrán városok lenyűgöző erődítményei az első pillanattól magukkal ragadtak.
Harmincöt éve szolgál Marosszentgyörgyön, nemrég jelent meg a századik verseskötete, és december elején a prefektúra is kitüntette a közösségért végzett szolgálatáért. Baricz Lajos római katolikus plébánossal a szolgálatáról és az ünnepről beszélgettünk.
Lehet-e egyszerre fergeteges bulikat tartani és Jézus örömhírét hitelesen képviselni? Miklós Gyuri szerint nemcsak lehet, hanem kell is. A kolozsvári zenész és vallástanár a vele készült beszélgetés során hitről, zenéről, küldetésről és arról vall.
A gyulai Százéves Cukrászda korábban is megkerülhetetlen pontja volt a viharsarki városnak, az idén elnyert Magyarország Tortája cím pedig csak még több vendéget vonz a létesítménybe. Decemberi látogatásunkkor „belekóstolunk” az egykori kávéházi miliőbe.
Télies, hideg napok elé nézünk az esztendő utolsó hetében, éjszakánként mindenütt fagypont alá süllyed a hőmérő higanyszála. A nappalok sem lesznek sokkal enyhébbek, a csúcshőmérséklet többnyire alig haladja meg a fagypontot, napközben is hideg lesz.
A fiatal generáció nagy mértékben ki van szolgáltatva a közösségi oldalakon terjedő, a Ceaușescu diktatúrája, a totalitárius rendszerek iránti nosztalgiát és szélsőséges eszméket terjesztő tartalmaknak – derült ki nemrég egy elemzésből.
A karácsonyra készülődés jegyében az Erdélyi Napló Keskeny út című videós összeállítása keretében három lelkipásztor mesél arról, hogyan készülnek a híveik a karácsonyra.
Az újságíró sosem megy igazán szabadságra – legalábbis ezt szokták mondani nekem a barátaim, az ismerőseim, a családom. Mert valóban figyelek, látok, jegyzetelek, amikor utazom is. Valóban, mindig úgy alakul, hogy történeteket hozok haza.
szóljon hozzá!