„Anyák, emberekké neveljétek a hon leányait”. Marosvásárhelyi kiállítás a szabadságharc női hőseiről

„Ezekből próbáltunk szemlézni az ünnepi kamarakiállításra, és a női szerepeket próbáltuk illusztrálni a napilapok, hetilapok és visszaemlékezések alapján” – magyarázta Lázok Klára.

Feleség és erős háttér

Az olvasók közül a legtöbben talán Szendrey Júliát ismerik a szabadságharc női szereplői közül, hiszen ott állt támogató feleségként Petőfi Sándor mellett. A forradalom lapjában, a Közlönyben megjelent, Testvéri szózat Magyarország hölgyeihez című politikai beszéde megtekinthető a kiállításon is. Ez a szózat összefoglalja azokat a feladatokat, amelyeket a nők 48–49-ben betöltöttek: a sebesülteken való segítést, de az eszmei támogatást is: „Mi hathatunk kedvesünk, férjünk vagy gyermekeink által, ha őket buzdítjuk... De még ezen kívül más teendőink is vannak: ápolni a megsebesített, a beteg harcfiakat, ruházni a szegényebbeket, s azoknak családját segíteni, kik a hazát védelmezvén egyetlen keresetmódjukat, melyből övéiket tartották, voltak kénytelenek elhagyni.”

Neki nem 1848-ban kezdődik a szerepe, hanem korábban: ő ugyanis tudatos arisztokrata hölgyként Budapesten 1846-ban létrehozza az első leánynevelő intézetet. A kiállításon látható Előbb reform, azután nőemancipatio című kiáltványát – melyben megfogalmazta az 1848-as női követeléseket – a női egyenjogúságért síkra szálló első magyar dokumentumnak is lehet tekinteni.

„Bálványozott bábok voltunk, legyünk emberekké! Legyünk érdemesek arra, hogy társaiknak nevezzenek a forradalom fiai. Minden nő, kinek testvére, kedvese, férje van, tegyen úgy, mint Petőfiné, nyújtsa oda elszántsággal kedveltjének a kardot, s ébressze benne azon erős hitet, hogy nem gyámoltalan hölgyet hagy honn, hanem erőslelkű nőt, kit a vész órája készen talál. (…) Értsétek meg jól a kor intését, ti, anyák, neveljétek leányaitokat úgy, hogy megfeleljenek a forradalom igényeinek. A forradalom embereket követel. Neveljétek leányaitokat emberekké, nem pedig ephemer, minél hamarább férjhez adandó lényekké, mintha a nő, hasonlóan a lepkéhez, elérte volna a rendeltetése végcélját, mikor a pártát leoldják fejéről. – Az élet hosszú, a leányból anya lesz, honpolgárok anyja, s a haza számot kér tőle fiaiért. – Anyák, emberekké neveljétek a hon leányait.”

Lebstück Máriát a szabadságharc leverése után az elfogott honvédtisztekkel együtt az aradi várban tartották fogva, itt született meg fia, Jónák Pál. Az ő szerepéről egy 1935-ben megjelent kiadványt állítottak ki a Teleki Tékában, amely az egykori Mária főhadnagy által, a halálos ágyán tollba mondott naplót közölte. Ennek az az érdekessége, hogy ennek a naplónak alapján írta meg Huszka Jenő Mária főhadnagy című operettjét, amelyet mindannyian ismerünk, és általában március 15-én ebből részleteket is szoktak énekelni.