A semmibe vett magyar egyházak

– A ploieşti-i bíróság bűnügyi per által vonta vissza a Mikó kollégium egyházi tulajdonjogát, ugyanakkor kimondta, nem foglalkozik azzal, hogy kit illet a jog. Az ügy Strasbourgba került, ott a bíróság pedig kijelentette: az ügy megoldása érdekében nem merítettünk ki minden lehetőséget az országban. Ezért a Restitúciós Bizottsághoz fordultunk: állapítsa meg, kinek a tulajdonjogát képezi a sepsiszentgyörgyi iskola. A bizottság elutasította a kérést. Nem voltak nagy reményeink, hiszen az ingatlan-visszaszolgáltatás ügyében már korábban elindult egy negatív folyamat, s ez időközben nem változott. Az elutasítást követően pert indítottunk, amely már túl van az első fokon: a döntés ugyanaz, vagyis nem vagyunk jogosultak a Sepsiszentgyörgyi Református Székely Mikó Kollégium tulajdonjogára. Ezt a döntést is megfellebbeztük, úgyhogy az új Mikó-ügy is a legfelső bíróság irányába mutat. Ha ott is negatív ítélet születik számunkra, akkor ismét a strasbourgi bírósághoz fordulunk. Nem szeretném magunkat álmokba kergetni, és óriási igényeket támasztani a strasbourgi bíróság munkája és döntései iránt, de nekünk kötelességünk ezt az utat végigjárni, és mindent megtenni, amit emberileg lehet. Ugyanakkor hinnünk kell abban, hogy odafent is lakik valaki.

– Az elmúlt időszakban sajnos egyre több ingatlantól fosztják meg az egyházakat. Vajon változik-e valami a tavalyi parlamenti választásokat követően?

– Esély talán volna rá, hiszen az RMDSZ a kormánykoalíció támogatásának feltételeként szabta meg a restitúciós folyamat felgyorsítását és az ingatlanügyek mihamarabbi – az egyházak számára pozitív – megoldását. Ez önmagában egy kijelentés, de hogy ki, mikor, kinek és hogyan – az már más kérdés. Úgy gondoljuk, az volna az egyedüli lehetőség, hogy az ország vezetősége végre világosan és tisztán mondja ki, rövid idő alatt mit szándékozik megtenni ebben az ügyben. Ami most történik, az felháborító, hiszen létezik egy törvény, aminek hatályát több esetben is – adminisztratív úton az igazságszolgáltatást felhasználva – érvénytelenítik. Közben mi a perek miatt hatalmas összegeket költünk, időt és energiát pazarolunk. Közösségünk pedig mindezt úgy éli meg – én személyesen is –, hogy üldözöttek, másodrangú polgárok, kiközösítettek vagyunk az országban. Az állam semmibe veszi az egyházak 500 éves, 1000 éves múltját: kimondja, hogy mindent visszaad, de ugyanabban a pillanatban sok mindent vissza is vesz egy általa felállított hamis tézis alapján.

– Kelemen Hunor RMDSZ-elnök kijelentette, hogy a kormány háttérből való támogatásának egyik feltétele az egyházi restitúció. Elképzelhető, hogy amennyiben a Restitúciós Bizottság továbbra is számunkra negatív döntéseket hoz, az érdekvédelmi szervezet betartja szavát, és nem támogatja a kormányt?

– Politikai képviseletünknek – a támogatásért cserébe – van néhány elvárása a kormánnyal szemben. Ha azok nem teljesülnek, akkor ki kell mondania: tovább értelmetlen az együttműködés. Nem minden áron kell ott lenni, azt hiszem, ezt most már mindenki kezdi belátni. Ha már ott vagyunk döntés közelben, akkor bizonyos dolgokat meg kell tennünk. Ez persze attól függ, hogy ténylegesen szükség van-e ránk, és függ-e tőlünk valami. Mert ellenkező esetben lesepernek az asztalról, és az sem számít, ha az RMDSZ megvonja a támogatását.

A román politikai életben az egyik pártból a másikba való átvándorlás – főleg választásokat követően – teljesen megszokott. Ezért időnként a parlamentben változnak az erőviszonyok. Az abszolút többség megszerzése érdekében sok minden elképzelhető. Van, aki túl olcsón adja a bőrét, mások túlzott követelésekkel állnak elő. Kérdés: mikor kire van szükség? Ezért is nehéz sok esetben politikai képviseletünknek. Úgy gondolom, az előbbieket figyelembe véve folyamatos párbeszédre van szükség a történelmi egyházak és érdekképviseletünk vezetősége között. Csakis közösen határozhatjuk meg, hogy adott pillanatban milyen irányba vesszük az utat.