Wass-forrás a Szalárd völgyében

A kezdeményezõ, Bartha József református lelkész hangsúlyozta: nem akarta a távolról érkezõ résztvevõket kellemetlen helyzetbe hozni. Pénteken ugyanis a dédai önkormányzat jegyzõje ellentmondást nem tûrõ hangnemben betiltotta a szalárdi rendezvény megszervezését. Amikor a pap arról kérdezte, hogy az ünneplõk imádkozni összegyûlhetnek-e az Éltetõ család egykori erdejében, a hatóság képviselõje szintén nemleges választ adott. Ugyancsak pénteken ismeretlen személyek obszcén szöveggel firkálták össze a forrás helyét jelzõ követ és a mögötte álló fenyõfa törzsét. A tettesek még azt a favályút is ellopták, amelybõl a kristálytiszta víz csordogált, az azelõtt egy nappal ültetett parányi fenyõcsemetét pedig kitépték. „Valakiknek ez a bizonyítványuk. Ennyit érnek õk” – szomorkodott Bartha József, miközben a megcsúfolt követ vette szemügyre. A pap nem egyedül látogatott a forráshoz; a holtmarosi templomba áthelyezett ünnepélyt követõen a legtöbb résztvevõ úgy döntött, a tiltás ellenére is felbátorkodik a Szalárd völgyébe. A délutáni órákban már senki nem õrizte az erdei utat, a Maros-hídhoz kivezérelt karhatalmiak rég távoztak.

Nem a Miatyánkra
Kevesebb mint huszonnégy órával a forrás elnevezése elõtt derült ki, hogy a hatóságok nem engedélyezik a rendezvényt. Bartha József pénteken reggel még bizakodónak mutatkozott; Ciprian Dobre prefektus úgy vélte, nincs miért beavatkoznia egy egyházi szertartásba, másrészt a palotailvai rendõrség képviselõi pozitív hozzáállást tanúsítottak a lelkipásztor kéréséhez. Néhány órával késõbb jutott a pap tudomására, hogy a Szalárd-völgyi erdei út közigazgatásilag nem Palotailvához, hanem Dédához tartozik. „A dédai jegyzõ eleinte határozatlan volt, de felhívott valakit telefonon, akitõl katonásan „Igenis, megértettem!”-mel köszönt el. Ekkor kijelentette, hogy szó sem lehet az ünnepély megszervezésérõl. Kérdeztem, hogy akkor legalább összegyûlhetünk-e egy Miatyánkot elmondani. Erre is határozott nem volt a válasz” – idézte fel lapunknak Bartha.
A környékrõl meg távolabbról érkezett számos vendég számára a holtmarosi templom kicsinek bizonyult. „Voltak már elõdeink, akiket szintén a templomba zártak” – hívta fel prédikációjában az egybegyûlt sokaság figyelmét Nagy Ferenc jodtelepi lelkész, aki hangsúlyozta: nincs miért csüggedni, hisz a kõ akkor is beszél, ha egyesek ocsmány módon meggyalázták. A szervezõ Bartha József is reményének adott hangot, mondván, hogy a márványtáblát késõbb amúgy is elhelyezik. Ha meg széttörik, kõbe vésik az író nevét. Ha pedig a nyolc holtmarosi atyafi által a forráshoz gördített sziklát valakik széttörik, kerítenek helyette mást. „A kõ széttörve is kõ marad – mondta. – Legfeljebb összegyûjtjük köveinket. Ezt tesszük már több mint ezer éve”. Hasonlóan vélekedett Pakó Benedek szászrégeni római katolikus kanonok is, aki elsõként áldotta meg a márványtáblát. Mosolyogva jelentette ki: minél inkább küzd a hatalom Wass Albert ellen, annál ismertebbé teszi.

Tárogatóval a forrásnál
A délutáni órákban a hét kilométeres, göröngyös erdei úton felmerészkedõ ünneplõk döbbenten olvashatták azt a helytelen magyarsággal írt obszcén szöveget, amelyet ismeretlen tettesek valószínûleg nekik és Wass Albertnek egyaránt címeztek. Azonban amint a kalocsai Vesztergám Miklós elõvette tárogatóját, a megrökönyödött tömeg kedve is megváltozott. Hetven– nyolcvan torokból zengett az ének, a Maros menti fenyves erdõ aljában nótáról meg kiderült, hogy vadászatai során a forrásnál gyakran elidõzõ és megpihenõ Wass Albert kedvenc dala volt. Az egybegyûltek azt is megtudhatták, hogy ugyanitt, a forrás közelében már volt alkalma ünnepelni a magyarságnak. A csorgó fölötti erdõt 1940 õszén a magyar hadsereg bevonulása örömhírére telepítették. Évtizedek múlva, a szocialista éra 80-as éveiben ez volt az a hely, ahol titokban keresztvíz alá tartották Wass Albert unokáját. A pap, aki huszonnégy esztendõvel ezelõtt keresztelt, Holtmaros jelenlegi lelkésze, Bartha József volt. n

Markó Béla kiállt Wass Albert mellett
Wass Albert irodalmi életmûvének és életrajzának szétválasztására szólított fel hétvégi marosvásárhelyi sajtótájékoztatóján Markó Béla, az RMDSZ elnöke. Mint hangsúlyozta, Wass írásainak nincs sovén jellege, és nem is románellenes. „Wass Albert irodalmi mûvei értékesek, és méltóak a megemlékezésre” – hangoztatta az RMDSZ elnöke. Hozzátette: egyre inkább igazat ad mindazoknak, akik szerint nem kellett Wass Albertet elítélni. Amint arról lapunkban korábban beszámoltunk, Kincses Elõd marosvásárhelyi ügyvéd Czegei Wass András megbízásából megpróbálta elérni, hogy tárgyalják újra a kolozsvári népbíróság által 1946. március 13-án az emberiség elleni bûntett vádjával távollétében halálra ítélt Wass Albert perét. Bár szerinte lényeges bizonyítékok állnak rendelkezésre Wass ártatlansága mellett, a kolozsvári ítélõtábla március 10-én elutasította az író rehabilitálását célzó per-újrafelvételi kérelmet. Markó a sajtótájékoztatón úgy nyilatkozott, elõbb-utóbb a román igazságszolgáltatási szerveknek újra meg kell vizsgálniuk az ügyet, és ítéletet kell hozniuk.