Verespatakon a léptékkel van baj

A Greenpeace a hónap elején elindított egy petíciós oldalt, ahol bárki írhat a román parlament képviselőinek annak érdekében, hogy ne szavazzák meg a verespataki színesfémbányáról szóló törvénytervezetet. Hogy áll ez az aláírásgyűjtési akció?

Az akciót annak nyomán indítottuk el, hogy a román kormány sürgősségi eljárásban terjesztette a parlament elé a Verespatak-törvény tervezetét. Akkor néhány nap alatt mintegy 12 aláírás gyűlt össze, ezáltal teljesült a cél, hogy legalább tízezer szignóval jegyzett felkérést küldjünk a romániai honatyáknak. Sikeres volt a kezdeményezés, mert valamennyi bukaresti parlamenti párt képviselője részéről érkezett visszajelzés, miszerint nem fogják megszavazni a jogszabályt.

A bukaresti média nagybirtokosként állította be a minap a Greenpeace Magyarországot, leleplezésként tálalva, hogy román közéleti személyiségekhez hasonlóan földterületet vásárolt Verespatakon. Utóbbiakról kiderült, hogy a bányanyitást ellenzők iránti szolidaritásból vásároltak egy négyzetméternyi telket.

Ugyanilyen célból, jelképesen vásárolt a Greenpeace budapesti irodája is egy négyzetméteres területet a községben, hiszen nem szeretnénk, ha ott létrejönne a cianidos aranybánya. Ezt annak idején felajánlottuk Gyurcsány Ferenc előző kormányfőnek, arra sarkallva, hogy politikai-diplomáciai úton tegyen meg mindent a beruházás ellen, de ő elutasította a felkérést. Ezért van még mindig a szervezet nevén a telek.

Victor Ponta kormányfő a napokban Finnországban azt mondta, ott teljesen biztonságos körülmények között folyik a cianidos aranybányászat, és tulajdonképpen csak a cián nevével van baj, nem a technológiával. Mégis mi hát a baj a ciánnal?

Én nem vagyok ennyire jó véleménnyel a finn bányákról és tározókról. Tavaly a saját szememmel láttam, amint egy ottani nikkel- és uránbánya meddőhányójából ömlik ki a szennyező anyag, tudniillik engem küldött ki a Greenpeace felmérni a károkat. Tehát a finnországi tározók egyáltalán nem olyan biztonságosak, rendszeresen szennyeznek, okoznak környezeti károkat. Azzal a különbséggel, hogy ezek többsége az ország északi, kevésbé lakott felében működik, nem úgy, mint Európa középső vagy keleti térségében. Ugyanakkor a finnországi bányákban sokkal kevesebb ciánt használnak. Ne feledjük, hogy miközben Európa éves ciánfelhasználása mintegy tízezer tonnára rúg, eközben viszont Verespatakon százezer tonnát akarnak felhasználni.

Rovana Plumb román környezetvédelmi miniszter szerint nem létezik alternatíva a színesfémbányászatban a ciánra. Valóban így lenne?

Léteznek újfajta technológiák, amelyeket azonban még nem próbáltak ki megfelelően. A ciántechnológia esetében is vannak különböző módszerek, például amikor zárt rendszerben, kisebb léptékben használnak cianidot. Ez sokkal biztonságosabb technológia, mint Verespatak esetében, ahol több százmillió cianidos zagyot akarnak maguk után hagyni egy hatalmas területen. Az alapprobléma a léptékkel van. A Greenpeace többek között azért tartja elfogadhatatlannak az erdélyi beruházást, mert el akarnak pusztítani egy jelentős környezeti, természeti, kulturális értékkel rendelkező térséget. E tekintetben szinte mindegy, hogy milyen technológiát használnak. De az ilyen mértékben használt ciántechnológia olyan folyamat lenne, amit nem lehet kézben tartani, hiszen a cianidos zagyot egy nem szigetelt völgyben tárolnák, amelyhez egy közel kétszáz méteres gátat építenének. Márpedig a klímaváltozás korában nem mondhatjuk, hogy nem lesz akkora esőzés, ami ne okozna problémát. A nagybányai, valamint a magyarországi Kolontárnál bekövetkezett katasztrófa után is azt hangoztatták egyesek: nem gondolták, hogy akkora eső lesz. Holott minden szakértő egyetért, hogy a klímaváltozás térségünkben rövid idő alatt óriási mennyiségű csapadékot okoz kis területen, ami egy tározótó esetében nagy kockázatot jelenthet. És ne feledjük, Verespatakon nem néhány kis üzemről lenne szó, hanem egy gigantikus meddőhányóról, amely több száz évig jelentene problémát.

Azt sem tartja megnyugtatónak, hogy a majdani zagytározóba ömlő ipari szennyvíz ciánkoncentrációja maximum 3 ppm (milliomodrész) lesz, egyharmada az európai határértéknek? Emellett a kanadai társaság garanciális alapot is hajlandó elkülöníteni baleset esetére 25 millió euró értékben.

Bármennyire alacsony a koncentráció, ez is mérgező. Az egy dolog, ha egy kis tározóban kevesebb cianidos zagy van, viszont a kérdés az: mekkora az esélye, hogy ez kijusson a környezetbe. Márpedig azt látjuk, hogy nem elvétve, hanem folyamatosan történnek kisebb-nagyobb katasztrófák a világban. Augusztusban például egy dél-afrikai aranybánya tározójából szivárgott ki mérgező anyag. Tehát magával a koncepcióval, az eljárással van baj, ami attól még nem lesz elfogadható, ha kicsit szépítgetjük. A román-kanadai cég által garanciaként elkülönített összeg csupán töredéke annak a százmillió eurónak, amit a nagybányai baleset Magyarországnak okozott, ráadásul az Aurul negyvenszer kisebb létesítmény volt a Verespatakra tervezetthez képest. Lehet, hogy tíz évig jó gazda módjára őrizni fogja a tározót a cég vagy a román állam, de kérdés, hogy mi lesz húsz-harminc év múlva, meddig fog időzített környezeti bombaként ketyegni.