Végre igazságot vár a szerzetesrend

Amint arról korábban már több ízben is írtunk, 1936-ban, az akkori oktatási minisztériumi megbízott, Onisifor Ghibu önkényesen átíratta a tanítással foglalkozó premontreiek több váradi, szentmártoni és félixfürdői tulajdonának telekkönyvi papírjait a román államra. Az egyházi rend már akkor megtámadta a váradi bíróság erre vonatkozó jóváhagyását, ám fellebbezését 1937-ben azzal az indokkal utasították el, hogy Romániában csak olyan szerzetesrendnek lehet jogi személyisége, amely kizárólag az ország területén működik, így a világegyházhoz tartozó premontreiek jogi személyiségét nem ismerik el. Az ügy végül 1938-ban akadt el a legfelsőbb bíróságon, ahol rendkívüli felülvizsgálatot kértek, ám azt a külügyminisztérium kérésére felfüggesztették a Szentszék és a kormány tárgyalásaira való tekintettel; jogerős ítélet pedig azóta sem született.

Az érintett ingatlanok és telkek tulajdonjogainak tisztázása viszont kulcsfontosságú a premontreiek évek óta húzódó restitúciós pereiben, mivel a jelenleg hatályban lévő törvények kizárólag az 1945 után államosított ingatlanok visszaszolgáltatására vonatkoznak, a joghatóságok pedig figyelmen kívül hagyják, hogy a kommunizmus idején a premontreiek vagyonát gyakorlatilag újraállamosították. Az ingatlanok visszaszolgáltatását pedig megtagadják tőlük mivel az 1936-os „rablás” révén az említett telekkönyvi papírokon a román állam szerepel tulajdonosként.

Politikai döntés?

„Ez már nem a jogról szól, hanem a háttérérdekekről” – szögezte le a Krónika érdeklődésére Varga Andrea jogtörténész, aki március óta – egyedüli jogi képviselője a premontrei rendnek. (Korábban, mint arról beszámoltunk, Kincses Előd marosvásárhelyi ügyvéd képviselte a szerzetesrendet.) Mint a történész emlékeztetett, az ingatlanok, köztük a Nagyvárad központjában, a rend temploma mellett lévő Mihai Eminescu Főgimnázium épülete, valamint a félixfürdői telkek visszaszolgáltatásával kapcsolatban nem kevesebb, mint 25 per van folyamatban, jogérős ítélet még ezekben sem született. Varga szerint tucatnyi dokumentum igazolja a premontreiek tulajdonait, illetve azok törvénytelen állami kisajátítását, de továbbra is támogató nyilatkozatokat gyűjt annak érdekében, hogy a szerdai döntés végre kedvezően alakuljon a rend számára. Ahogyan azt ugyanis az erre vonatkozó felhívásában is leszögezte: „A tulajdonhoz való jog az egyike az alapjogoknak. Ezt a felfogást tükrözi a román alkotmány is, illetve a Lisszaboni Szerződés hatályba lépése óta jogilag is kötelezővé vált Alapjogi Charta, amely magában foglalja az Emberi Jogok Európai Egyezményébe beemelt valamennyi jogot, így annak 17. cikkében a tulajdonhoz való jogot is”.

Ellenséges közvélemény

A premontreiek visszaigénylési ügyeit különben a Bihar megyei román nyelvű sajtó többnyire a rend számára negatív kicsengéssel tárgyalta az utóbbi időben. Varga Andrea fel is rótta például a Bihoreanul című hetilapnak a római katolikus egyházat támadó fogalmazásmódot. Ugyanakkor emlékeztetett, a premontrei szerzetesek az oktatásnak szentelték életüket bevételeikből biztosították többek közt a tehetséges nehéz sorsú diákok taníttatását. Mindezek dacára – bár a tavaly még szerveztek Váradon tüntetést a gimnázium épületének visszaszolgáltatásáért – a premontrei rend törekvéseinek nincs túl nagy támogatottsága. „Mivel az igazságszolgáltatás Romániában az elmúlt száz-százötven évben nem tartotta kiemelkedő fontosságúnak a függetlenség elvét, így kevésbé volt képes kialakulni egy a hatalomtól független bírói kar. A korlátozott függetlenség következtében a bírák és ügyészek inkább a hatalmi szervezetrendszer, és így a közszféra részeivé váltak, ezért nem tudok belelátni a bírák fejébe, nem tudom, milyen döntést fognak hozni” – fogalmazott Varga Andrea.