Hirdetés

Vasér, a múlt és a jövő völgye

•  Fotó: A szerző felvétele

Fotó: A szerző felvétele

Több mint ötvenezer turistát szállít idényenként a felsővisói kisvasút. Az Elveþia hosszú füttyel köszön el a Völgytől – ahogy a nap mint nap hegynek indulók Felsővisót nevezik. A hol rövid, éles, hol pedig elnyújtott, bánatos mozdonyfütty persze sokszor felhangzik még utunkon, körülbelül anynyiszor, ahány ismerőse akad Vasile Vivat mozdonyvezetőnek. S mivel Vasile felsővisói születésű, nemcsak az embereket, de jószerint a legelésző állatokat is egyenként ismeri, hát csupa fütty az életünk, miközben a Vasér völgyében felfelé kapaszkodunk.

2007. június 15., 00:002007. június 15., 00:00

Elveþia jól viselkedik, elégedett is vele a sztereotípiáknak megfelelően a mozdony ablakán meztelen felsőtesttel kikönyöklő masiniszta. A gépet 1954-ben gyártották Resicabányán, két évvel ezelőtt újították fel Kolozsváron, korábban is Visón teljesített szolgálatot, míg „testvérét”, Mãriuþát a bukaresti Közlekedési Múzeumból vásárolta meg a keskeny nyomtávú vasúti közlekedés feltámasztásában oroszlánrészt vállaló Ecotours Kft.

A tulajdonosként ugyan sehol sem szereplő, mégis mindenki által főnöknek tekintett svájci Michael Schneeberger szerint csak ez a két mozdony felel meg valamennyi biztonsági előírásnak, az állomás területét és a völgy tekintélyes részét birtokló, fafeldolgozással foglalkozó RG Holz Company Kft. mozdonyai lényegében „illegalitásban” közlekednek. A hegylakók, illetve a Visóból egész hétre felköltöző famunkások részéről azonban eddig nem érkezett panasz.

Egy svájci fotós szerelme

A visói kisvasút a nyári hónapok alatt főleg turisztikai látványosságként, amúgy azonban a faszállítással és a helyiek kizárólagos közlekedési eszközeként bizonyítja létjogosultságát. Az 1989-es fordulat után fokozatosan indult sorvadásnak az iparág, mígnem Schneeberger úgy döntött, feladja korábbi életformáját, s Románia iránti érdeklődését nem korlátozza a tájak, emberek, foglalkozások fényképezésére. A korábban 30 éven át Bernben élő és dolgozó fotós 1987-ben járt először nálunk, aztán különböző segélyek ürügyén egyre többször megfordult a környéken, majd arra a felismerésre jutott, hogy egyrészt a segélyek nem segítik az itteni embereket, másrészt pedig csak folyamatosan itt élve lehet érdemi dolgokat művelni. Úgyhogy ideje java részét immár Visón tölti, s beilleszkedése oly sikeres, hogy most már érti, s többnyire beszéli is az idegent próbáló máramarosi tájszólást.

A mindenki által csak Mikuként szólított svájcinak meggyőződése, hogy a kisvasút a környék egyetlen túlélési esélye, ezért eltökélte, hogy kihozza a maximumot a gyönyörű vidékből és lakóiból. A megmaradt romániai keskeny nyomtávú vasutak között – alig néhány élte túl a rendszerváltást – Vasér az egyetlen, amely nem kizárólag idegenforgalmi célokat szolgál. Schneeberger tisztában van vele, hogy nem lesz könnyű dolga. Például azért, mert nagy harc dúl a két érdeklobbi között: maradjon a vasút, vagy utakat építsenek a hegyre. Az utóbbi könynyebbé teszi a fatolvajlást, tartják nem minden alap nélkül a vasútpártiak. „A legnehezebbnek azonban annak a megváltoztatása tűnik, ahogyan a helyiek a turizmusról gondolkoznak – állítja Schneeberger. – Az itteniek számára továbbra is felfoghatatlan, miért fizetnek külföldiek pénzt azért, ami nekik mindennapi robot. Ez a mentalitás pedig a munkához való viszonyulásukat is meghatározza.” Egy kicsit jobb a helyzet a vendégfogadási hajlammal, Felsővisón ma már közel 15 panzió működik, nagy többségük hivatalos besorolással.

Forró gőzt a tehénre

Tanúsíthatom: Vasile Vivat mentalitására különösebb panasz nem lehet, a mozdonyvezetőnek mindenkihez van üdvözlő szava, de legalább füttyentése. Elveþia közben észveszejtő sebességgel, esetenként akár 20 kilométeres óránkénti sebességgel is vágtat, az egyik kísérő le is ugrik, hogy egy vasút menti boltban vásároljon még ezt-azt, majd kisebb vágta után visszakapaszkodik a kocsira.

„Apró kölyök voltam, amikor az erdőkitermelésen dolgozó apámmal először ültem a Mokanicára – meséli Vasile. – Tetszett, s mivel az iskolát nagyon nem szerettem, a nagybátyám pedig depófőnök volt a vasútnál, nem is lehetett másként, mint hogy itt ragadjak.” A mostani nagy tekintélyű masiniszta 21 éve van a szakmában, ebből 16 éven át fűtő volt. A környéken élet és halál urának számító fafeldolgozó cég alkalmazottja, a nyári turistaszezonban azonban a Holz bérbe adja őt az Ecotoursnak. „Megyünk mi, amikor csak kell – mondja –, a munkától sosem féltünk. S ha a turista úgy akarja, megállunk, ahányszor csak szólnak.”

Amikor az állandóan rángatózó mozdony vagy szerelvény biztonságáról kérdezem, szinte rosszallóan mondja, hogy ezen a vonalon soha nem történt emberéletet követelő baleset. „Ha le is zökken valamelyik vagon a sínről, semmi baj sem történhet ennél a sebességnél. Négyen gyorsan visszatesszük a pályára, s megyünk tovább. Egy dízelmozdonnyal egy télen belecsúsztam a vízbe, de azóta a Jóisten megóvott az ilyenektől” – meséli, aztán hosszan sípol, mert a kanyarban két tehén legel békésen a sínek között. „Nem kell félni, gyorsan megszokják ezek, hogy időnként félre kell állniuk – nyugtat meg. – A fiatalabbját úgy szoktatjuk meg, hogy forró gőzt engedünk rá, s akkor egy életre megtanulja, mitől kell félnie.” A tehenei után loholó Vasile bácsit pedig könyörtelenül megrója. „Hova szalad, a maga korában vigyázzon az ember a szívére – kiáltja ki az ablakon, majd visszautasítja az öreg meghívását. – Valami szívességet tettem az öregnek, most viszonozni akarja. De hát nem láthat vendégül minden utast. Merthogy pisztrángos tava van, s ha egy-egy turistacsoport előre megrendeli, nála rendszerint megállunk egy órára.”

Mindenki másért csinálja

A Vasér völgyében kanyargó vasút hegyi végállomása 34 kilométerre van a lenti állomástól, öt-hat órába telik, míg az esetenként húsz vagonnál is többet cipelő mozdony felzihál a Comanuig. A turistákat általában a Fãináig viszik, de így is egész napos programra számíthat, aki vonatozni indul. Az utakat szervező idegenforgalmi cég egyik fiatal munkatársa szerint nyaranta az 50 ezret is meghaladja az érdeklődők száma, idén május elsején például 280-an szorongtak a hét nyitott és két fedett vagonban.

Hétfőnként azonban a helyiek alkotják az utazóközönség többségét. A famunkások ilyenkor mennek fel, egyheti élelemmel, itallal, ruhával felmálházva, hogy aztán szombaton aszszonyra, gyermekre, társaságra kiéhezve térjenek vissza a Völgybe. „Ha az ágy beszélni tudna...” – mondja sokat sejtetően az egyik fiatal munkás, amikor arról kérdezem, mivel tölti az idejét ilyenkor vasárnap. A turistákkal együtt békésen várakoznak az indulásra, aminek az időpontja csak körülbelül határozható meg, tekintve, hogy ilyenkor többvagonnyi, hegyi legelőre szánt tehenet is bevagoníroznak. Addig is fogy a pálinka meg a sör, míg a rettegő állatokat felterelik a guruló platformokra.

Isten óvja a kisvasutat

A szerelvény kigurul az állomás kapuján, a kertekben dolgozó emberek integetnek neki. Egy idős asszony keresztet vet, amint elhaladunk a háza mellett – ahogyan talán évtizedek óta mindennap: Isten óvja a kisvasutat.

Cs. S.

 

Kisvasút a Vasér mentén

A Vasér a Máramaros megyében található Visó legfontosabb mellékfolyója. A Máramarosi-havasoknak az ukrán–román határ közelében fekvő 1853 méter magas Keresztálló-csúcsa tövéből ered, és 62 kilométerrel alább, Felsővisónál ömlik a Visóba. Noha tíz kilométerrel rövidebb a Visónál, vízhozama nagyobb annál. Vize a Visón keresztül a Tiszába jut. A Vasér völgyében a két világháború között építették a 43 kilométer hosszú keskeny vágányú vasútpályát, a hegyekben kitermelt fa leszállítására.

Hirdetés

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!

Hirdetés
Hirdetés

A rovat további cikkei

2026. augusztus 03., hétfő

A brutális hőség miatt korlátozzák a közúti forgalmat három partiumi megyében

Korlátozzák a közúti teherforgalmat a hatóságok a vörös hőségriasztás miatt három partiumi megyében.

A brutális hőség miatt korlátozzák a közúti forgalmat három partiumi megyében
Hirdetés
2026. augusztus 03., hétfő

Miért keresnek egyre többen más utat az állami iskola helyett?

Erdélyben évről évre bővül azoknak az intézményeknek a köre, amelyek a hagyományos állami oktatástól eltérő pedagógiai utat kínálnak: a Montessori- és Waldorf-osztályoktól kezdve a Step by Step programokon át a nemzetközi tantervű iskolákig.

Miért keresnek egyre többen más utat az állami iskola helyett?
2026. augusztus 02., vasárnap

Erdély elfeledett főúri parkjai: ahol a fák évszázadok óta őrzik a múltat

Miközben Erdély történelmi kastélyairól gyakran esik szó, a hozzájuk tartozó parkok, kertek és arborétumok jóval kevesebb figyelmet kapnak.

Erdély elfeledett főúri parkjai: ahol a fák évszázadok óta őrzik a múltat
2026. augusztus 02., vasárnap

Már egy szőnyeget sem lehet kirázni? Több városban is bírság járhat érte

Sokak számára természetes mozdulat, hogy időnként kirázzák a szőnyeget az erkélyről vagy az ablakból.

Már egy szőnyeget sem lehet kirázni? Több városban is bírság járhat érte
Hirdetés
2026. augusztus 02., vasárnap

Pályaorientációtól az állásinterjúig: átfogó program segíti a szilágysági fiatalokat

Pályaorientációs tanácsadással, készségfejlesztő képzésekkel segíti a 14–29 év közötti ifjúságot a Cselekvő Fiatalok program Szilágy megyében. Bogya Anna projektkoordinátor a fiataloknak nyújtott lehetőségekről beszélt a Krónikának.

Pályaorientációtól az állásinterjúig: átfogó program segíti a szilágysági fiatalokat
2026. augusztus 01., szombat

Megnyitotta kapuit a nagyközönség előtt a felújított Teleki-kastély Gernyeszegen

Három évig tartó restaurálás után szombaton hivatalosan is megnyitotta kapuit a nagyközönség előtt az erdélyi Gernyeszegen található Teleki-kastély.

Megnyitotta kapuit a nagyközönség előtt a felújított Teleki-kastély Gernyeszegen
2026. augusztus 01., szombat

Zárva tart az aradi víztorony, önkormányzati hozzájárulással tennék látogathatóvá az ipartörténeti műemléket

Kevés az esély az aradi víztorony újbóli megnyitására a nagyközönség előtt, az ipartörténeti műemlék tulajdonosai szerint csak az önkormányzat mentheti meg az építészeti és műszaki szempontból a maga korában ritkaságnak számító létesítményt.

Zárva tart az aradi víztorony, önkormányzati hozzájárulással tennék látogathatóvá az ipartörténeti műemléket
Hirdetés
2026. augusztus 01., szombat

A régi csűr lett Erdély új aranya? Egyre többen vásárolják fel a régi gazdasági épületeket

Közel 25 ezer lejért hirdetnek egy átköltöztethető, tömör fából épült, 8×12 méteres csűrt Brassó megyében. Szilágy megyében egy több mint százéves csűr ára meghaladja a 15 ezer lejt, Kolozsvár környékén 6500 euróért lehet venni ilyen gazdasági épületet.

A régi csűr lett Erdély új aranya? Egyre többen vásárolják fel a régi gazdasági épületeket
2026. július 31., péntek

Körösfő 750 éves örökségét ünnepli, miközben a jövőt is építi

Első írásos említésének 750. évfordulóját ünnepli idén Körösfő, amely augusztusban a Kalotaszegi Hagyomány Napok keretében idézi fel gazdag múltját. Bódis László polgármesterrel a jubileumról és a település gazdag kulturális örökségről beszélgettünk.

Körösfő 750 éves örökségét ünnepli, miközben a jövőt is építi
2026. július 30., csütörtök

„A Tisza Párt ugyanúgy visszaél a kétharmados hatalommal, mint ahogy a Fidesz csinálta”

Sulyok Tamás államfő eltávolítása súlyos hiba, szembemegy a jogállammal – szögezte le a Krónikának Fodor Gábor. A liberális politikus abszurdnak nevezi a Tisza Párt számos intézkedését, szerinte a kormány visszaél a kétharmados felhatalmazással.

„A Tisza Párt ugyanúgy visszaél a kétharmados hatalommal, mint ahogy a Fidesz csinálta”
Hirdetés
Hirdetés