Új helyszínre költözik az ószer

A költöztetést a városháza kezdeményezte, mivel az ócskapiac környékén lakóknak óriási kellemetlenséget okoztak a minden hétvégén zsibvásárrá alakuló utcák. Habár a piacnak kijelölt helyet biztosítottak, a rengeteg árus nem fért be oda, így két környező utca is megtelt sátrakkal, asztalokkal. „Egyetlen nyugodt hétvégém nem volt az állandó zaj miatt – panaszolja egy környékbeli lakos – szombatonként az utcán közlekedni sem lehetett a rengeteg embertől, de a kertbe sem lehetett kiülni, zavaró, ha több tucat ember bámészkodik át a kerítésen.” A zsúfoltság miatt gépkocsival is nagyon nehezen lehetett közlekedni, a zsibvásár pedig állandó zajjal járt, ami a családi nyugalmat zavarta. A piac azonban a környék lakóinak némi jövedelmet is hozott: volt, aki csak bizonyos összeg – többnyire egy-két százas – ellenében volt hajlandó megengedni, hogy háza elé sátrat húzzon fel a kereskedő.
Az üvöltő manele dallamoktól hangos utcán autó- és biciklialkatrésztől a ruhaneműkig, használt evőeszközöktől már hasznavehetetlen elektronikai cikkekig minden megtalálható. Audiószalagok, használt CD-k, láncfűrész, szőnyegek, kibelezett tranzisztoros rádió, működésképtelen óra, rozsdás biciklifogaskerék. Az értéktelen ócskaságoknak nincs megszabott áruk: szinte bármilyen kis összegért elvihetők. „Egy lej” – mondja az eladó a szemmel láthatóan használt evőeszközökről.
A 75 éves Abrudán János néhány ruhaneműt, illetve pár papucsot és bakancsot árul. „Nem használjuk már ezeket, így megpróbálom eladni, mintsem eldobjam” – mondja. Néhányan megnézik a bőrbakancsot, ám a kért 50 lejt sokallják érte. A nyugdíjas férfi nem enged az árból, azzal viszont egyetért, hogy annyiért kell adni a használt dolgokat, amennyit épp kínál a vevő. „Nem lehet ócskaságokból meggazdagodni, azonnal el kell fogadni a felajánlott összeget” – mondja. Kicsit sajnálkozik, hogy elköltöztetik az ócskapiacot, mivel sokkal messzebb lesz, és az is megtörténhet, hogy fizetni kell majd, ha helyet akar foglalni a portékának. „Így elég, ha a földre leterítek valamit, és arra teszem az árut – magyarázza. – De ha fizetni kell, hogy asztalt foglalhass, akkor már ki sem megyek.” Bernáth Andor Marosvásárhelyről kedvtelésből utazik le hétvégenként Kolozsvárra, előfordul, hogy még a benzinköltsége sem térül meg. Meglátszik, hogy korábban fényképészettel foglalkozott, mert több régi gépe is van az asztalon. „Nem működnek már, de vannak gyűjtők, akik még megveszik. De itt ez a karóra – szép is, jó is, mennyit ad érte?” – kínálja a kopott, ám még ketyegő portékát.
Sokaknak egyszerűen a megélhetésükhöz szükséges az ócskapiac. „Nincs lakásom, nincs nyugdíjam, abból élek, amit összeszedek” – mondja egy idős hajléktalan. A földön előtte néhány kopott porcelánkancsó, egy pár régi cipő és pár ruhadarab. Nehéz ellenállni a kérlelésnek: „Adjon ezért a kancsóért három lejt, elég lesz kenyérre legalább.”

K. T.


KERET
Megbírságolják a „nosztalgiázókat”
Az új helyszínen az alkalmi árusok csak szombaton forgalmazhatják portékáikat. Január 20-a után a régi ószer helyén árusítókat 300 és 500 lej közötti összeggel bírságolják meg, és az árut is elkobozzák. A polgármesteri hivatal kérésére a közszállítási vállalat egy megállóval meghosszabbította a 100-as és 102-es villamos útvonalát, hogy azok az ócskapiac új helyszíne közelébe szállíthassák az érdeklődőket. Az asztal- vagy sátorhelyért az új helyszínen is fizetni kell. Boros János alpolgármester szerint az árusoknak alig tíz százaléka próbál használt holmit értékesíteni.