A Sapientia fotó, film, média szakra jellemző a kollektív tanulási forma, ennek a felismerése nyomán választották a húszéves jubileum plakátjára a Külön banda (Jean-Luc Godard, 1964) című film egyik képkockáját
Fotó: Plakát: Lakatos Miska.
Huszadik születésnapját ünnepelte december elején a Sapientia EMTE Kolozsváron működő filmművészet, fotóművészet, média szakja. Blos-Jáni Melinda tanszékvezetőt arra kértük, összegezze az elmúlt két évtizedet, az időközben a média világában történt változások miatti átalakulást, a kilátásokat. Többek közt elmondta, azok a hallgatók, akik ezt a szakot választják, egy tágabban értelmezett mozgókép- és médiakultúrában szeretnének kreatívan részt venni.
2023. december 20., 09:592023. december 20., 09:59
2023. december 21., 09:332023. december 21., 09:33
– Fennállásának 20. évfordulóját ünnepelte a Sapientia EMTE Kolozsváron működő filmművészet, fotóművészet, média szakja. Ha összegző visszatekintést tennénk, miként foglalható össze az elmúlt húsz év: mik nevezhetőek a szak legnagyobb sikereinek, illetve mik voltak a legnagyobb nehézségek?
– Idén februárban vettem át a tanszékvezetői szerepet, ezért ennél a kérdésnél valójában az elődeim által elért eredményekről számolhatok be, amit a tanszék oktatójaként tapasztalhattam meg. A filmművészet, fotóművészet, média szak 2003-ban indult, több évnyi előkészítői munka után. Ez önmagában is nagy eredmény volt a rendszerváltás után, hiszen ez volt az első magyar nyelvű filmes-médiás képzés Romániában, hiánypótló szakként indította az egyetem. Sőt, Románia-szerte is az első egyetemi szintű képzések között volt a bukaresti UNATC mellett a magánszektorban (a bukaresti Hyperion azonos nevű képzését 2002-ben akkreditálták).
Jubilált a Sapientia egyetem média szakja november végén, sok egykori hallgató vett részt az ünnepségen
Fotó: Szabó Zsuzsi
– Az indulás évei tulajdonképpen az építkezés évei voltak?
– Igen, akkor verbuválódott a tanári csapat, alakulóban volt a tanterv, a tanítási módszerek is. Mérföldkő több is volt, annak tekinthető a szak akkreditációja, de kiemelném a Tordai úti épület felépítését, ahol végre egy épületen belül, a gyakorlati képzésnek is megfelelő terekben, eszközökkel történhet az oktatás: modern tantermeink vannak és profi stúdiónk.
Nagyon biztatóak a diákfilmekkel nyert díjak is, jó visszajelzések érkeztek a Filmtettfeszt Filmgalopp versenyéről, a TIFF helyi filmeseknek szánt versenyéről, de a Filmul de piatră rövidfilmfesztiváltól, a bukaresti Cinemaiubit fesztiváltól is. Szép számban nyíltak fotókiállítások is, kisebb galériákban és művészeti múzeumokban is. A nagy mérföldkövek mellett ugyanúgy szoktunk örülni a kisebb kilométerköveknek is, ha már ezzel a metaforával élünk: a TDK díjaknak, a diákfilmek fesztiválszerepléseinek, díjainak, publikációiknak vagy a hallgatók egyetem utáni szakmai sikereinek is.
Blos-Jáni Melinda tanszékvezető és Lakatos Róbert tanszékvezető-helyettes, egyetemi docens a jubileumi rendezvényen
Fotó: Szabó Zsuzsi
– A szak természetesen nemcsak a gyakorlati oktatásra, hanem az elméletire is nagy hangsúly fektet.
– Tanszékünk működésének a kezdetektől fontos része a tudományos kutatás, rendszeresen szervezünk filmtudományi konferenciákat (idén tartottuk a 23-dikat), ahová a világ minden tájáról jönnek kutatók. Eredménynek számít minden tudományos publikáció, egyetemi jegyzet. Kiemelném még az UEFISCDI (a Felsőoktatást, Kutatást, Fejlesztést és Innovációt Finanszírozó Főosztály) által támogatott kutatási programokat, amelyeket nagyon szoros versenyben és csak igen magas színvonalú pályázattal lehet elnyerni, és a tanszék oktatóinak eddig ez öt alkalommal sikerült. Ugyancsak büszkék vagyunk a Web of Science Emerging Sources Citation indexében jegyzett folyóiratunkra (Acta Universitatis Sapientiae, Film and Media Studies Journal), amelynek idéntől impakt faktorját is mérik a nemzetközi adatbázisban.
– És melyek voltak vagy melyek jelenleg is legnagyobb kihívások, amelyekkel a szak szembesül?
– Kihívások mindig vannak, ilyen volt a pandémia ideje alatt a gyakorlati oktatás megszervezése, ami megkívánta a jelenléti órákat, jelenleg a nagyobb lélegzetvételű filmes projektek finanszírozása volt nagyobb erőfeszítés. Idén kifejezetten jól alakult,
Reméljük, ennek nyomán újabb érdekes és sikeres filmek készülnek. Kihívás az egykori hallgatóink továbbképzésének a támogatása, vagy a következő tanárgeneráció kinevelése is, hogy hallgatóink oktatóként térhessenek vissza a szakunkra. Erre hosszú távon egy doktori iskola lenne a megoldás, amiért még keményen meg kell dolgoznunk.
Buglya Sándor vendégoktató, rendező és Pethő Ágnes habilitált egyetemi tanár az ünnepségen
Fotó: Szabó Zsuzsi
– Húsz év alatt miként, milyen irányban változott a hallgatóknak a szak iránti érdeklődése?
– Az első években érezhető volt, hogy ez hiánypótló szak, ezért nemcsak a frissen végzettek választották a képzést, többek számára a mienk volt a második egyetem. A demográfiai mutatók ingadozásait is megéreztük a jelentkezők számánál, de a generációs váltásokat is. Az első évfolyamok másként viszonyultak az olvasmányokhoz, az írásbeli kultúrához, a filmtörténet sokkal egzotikusabb falat volt számukra, de nehézkesebb technikával tanultak, és államvizsga filmjeiket még 35 mm-es filmre forgatták 2007-ben. Ekkor még a mozgóképkultúrát elsősorban mozifilmek és a televíziós műfajok jelentették. A digitális technika gyors berobbanása és az újmédia korszak ezen sokat változtatott a 2000-es évek derekán. Úgy gondolom, hogy a hozzánk felvételizőket egyre inkább meghatározza a médiaműveltségük, ami nagyon változatos tud lenni, mindenki a saját buborékján belül más-más médiumhasználattal szembesül, illetve másak a művészettel kapcsolatos elképzelések is.
– Tehát az újabb generációkat másképpen kell és lehet tanítani, mint a régebbieket?
– Ennek a generációnak az akadémiai munkába történő betanítása egyre nehezebb, a kötelező filmek már egyetlen kattintásnyira vannak, ugyanakkor sokkal kreatívabban, bátrabban használnak technikát, formanyelvet, tágabban értik a mozgókép, a film fogalmát is. Úgy vélem, hogy az utóbbi években jelentkező hallgatók egyre kevésbé a filmművészet, a játékfilm, a mozi világának a vonzásában jönnek hozzánk, hanem egy tágabban értelmezett mozgókép-, és médiakultúrában szeretnének kreatívan részt venni. A nevünkben szereplő fotó valójában nem egy önálló szakirányt jelöl, hanem a képszerkesztő, operatőri képzés megalapozását szolgálja, ennek ellenére felvételiznek hozzánk fotóművészet iránt érdeklődők is, és noha örvendetes, hogy a fotós órák túlmutatnak a technikai képzésen, a képzés fő iránya a filmművészet, filmkészítés.
Nosztalgiázás. A szak történetének két évtizedét fotók is felidézik
Fotó: Szabó Zsuzsi
– Időközben a Sapientia fotó, film, média szakának vetélytársa is lett, ugyanis megalakult 2021-ben a BBTE Magyar Film és Média Intézete, de a BBTE-n már 2008 óta működött magyar nyelvű filmes oktatás. Hogyan látják a Kolozsváron működő két különböző magyar filmes felsőoktatási intézmény kapcsolatát, együttműködését, esetleg versengését?
– Az intézmények közötti viszony alakítása jóval meghaladja a tanszékvezetői kompetenciát, amelyik elsősorban a tantervről, az oktatás megszervezéséről, az oktatók megválasztásáról szól. Ameddig van igény filmekre a moziban, a televízióban, a művészi szférában vagy az élet más területein, és a tágabban értett média, a vizualitás fontos szerepet tölt be a kultúránkban, addig létjogosultsága van mindkét képzésnek. A szakosodásra szükség van a vizuális kultúra változatos lehetőségeinek kellően képzett szakemberekkel való lefedésére.
Egykori hallgatók a jubileumi rendezvényen
Fotó: Zatykó Noémi
és azzal együtt egy építő jellegű versenyre, amellyel különböző igények, alszakmák lefedése történhetne meg.
Fotó: Zatykó Noémi
A diákok szintjén máris van példa arra, hogy többféle együttműködés is létrejön, amit elfogadunk, támogatunk, sőt, jó, hogyha a kolozsvári (nemcsak magyar) filmes-médiások ismerik egymást, megtanulnak közösen dolgozni. Tanszékvezetőként úgy látom, hogy szükség volna baráti mérkőzésekre, mint amilyen korábban a FFEST volt, amely a három kolozsvári művészeti képzés diákjait fogta össze (UAD, BBTE és Sapientia EMTE). Valamennyire ez a Filmtettfeszt Filmgalopp versenyének keretében meg is valósul, de lehetne ennek a helye a TDK-án vagy más szakmai rendezvényen, közös kutatások formájában is.
Fotó: Zatykó Noémi
– Hogyan látja egyetemi oktatóként, milyen az iskolapadból, vagy kevéssel utána az egyetem padjaiba kerülő fiataloknak a film műfajához, az erdélyi filmművészet alakításához való viszonya?
– Az iskolapadból kevésbé látszik a filmkészítés mint munkafolyamat, de a maga a filmművészet, a médiakultúra is, a diákok legfeljebb autodidakta módon tájékozódhatnak bizonyos jelenségekről, a filmről mint alkotási formáról, konstrukcióról. A középiskolai oktatás általános műveltséget nyújtó tantárgyai közt kevés hely jut a vizualitásnak, a modern, technikai médiumoknak, mint a fotó és a film. A vizuális médiumok úgy általában a látószögön kívül esnek.
Fotó: Muzsi Hunor
hogyan lesz egy filmtervből gyártásba kerülő film. Annál jobban ismerhetik a helyi tévéstúdiókat, vagy megrendelésre videóanyagot gyártó cégeket. Intézményes infrastruktúra hiányában erdélyi filmművészetre nem számíthatunk, az legutóbb Janovics Jenő filmgyártói tevékenysége idején létezett Kolozsváron.
– És a jövőben milyen tendenciák körvonalazódhatnak e téren?
– Számíthatunk arra, hogy végzős hallgatóink kisebb produkciók gyártására alkalmas cégeket hoznak létre, vagy ilyen jellegű vállalkozásokban helyezkednek el, és szakképzett filmesként emelni fogják a közmédia, a filmkultúra nívóját. Hosszú távon ennek az lehet az eredménye, hogy jobb minőségű, kreatívabb produkciókkal találkozhatunk a helyi média minden területén. Egyébként a kolozsvári mozikultúrán máris érezhető a filmes képzések jelenléte a városban: a művész mozik programjai szakmai igényességről árulkodnak, és telt házzal futnak, létezik egyféle gondolkodás a filmekről, filmek által a világról. Másik lehetőség, hogy végzőseink a nagyobb filmgyártó centrumokban találják meg helyüket, és a filmek végén látható hosszú stáblistában olvashatjuk majd neveiket.
Fotó: Muzsi Hunor
Kolozsvár centrumú filmgyártás nincs kilátásban, de bízom abban, hogy születnek még olyan filmek vagy más médiaproduktumok, amelyek érzékenyek lesznek az Erdélyben élők problémáira vagy a kisebbségi nézőpontot is megmutatják majd. Az is eredménynek számít, hogyha beleviszik a nemzetközi koprodukcióban készülő filmekbe, annak stábjába a sajátos, lokális perspektívájukat.
– Ha körül kellene röviden írni, pár jellemzővel, milyenek azok a fotós, filmes alkotások, amik az egyetem diákjai kezei alól kerülnek ki jelenleg?
– A filmes alkotások többnyire realista filmnyelven, rövidfilmes formátumban elmesélt történetek, életérzések. A társkeresés, emberi kapcsolatok, kötelékek keresésének dramatizált víziói ezek, amelyek a hallgatók élettapasztalataiból indulnak ki. Témáikban visszatérő kérdés az „együtt vagy külön?”, „közösség vagy magány”? Olykor készülnek merészebb, kísérletezőbb formanyelvű alkotások is, vagy dokumentumfilmek. A dokumentumfilmek hosszabb forgatási időt megkívánó munkák, ezért azok inkább a magiszteri programunk keretében valósíthatók meg. Ugyancsak a magiszteris diákok kipróbálják a galériafilmek, multimédia installációk nyelvét is, amely egy másfajta kreativitást, formanyelvet kíván meg, mint a mozifilmek narratív világa, és sokkal közelebb áll a fotográfiához.
Fotó: Muzsi Hunor
A fotós záróvizsga-munkák terén nagyobb a változatosság, van, aki technikai kísérleteket végez (pl. tükröződések, machine learning, a Polaroid mint formátum), mások társadalmi témákat bontanak ki sorozataikban – például bemutatják a budapesti punkokat, a vidék változóban levő szerepét, a fogyatékkal élők számára létesített otthonok világát.
Ha létrejön az évfolyamon belül a „stáb” közössége, akkor könnyebb feldolgozni a kudarcokat és sikereket, vagy megélni a tanulási folyamat nehézségeit. Ennek a jellegzetesen filmes, kollektív magatartásformának a felismerése nyomán választottuk a húsz éves ünnepség plakátjára a Külön banda (Jean-Luc Godard, 1964) című film egyik képkockáját.
Újabb szakterületekre terjeszti ki együttműködését a Miskolci Egyetemmel és a Soproni Egyetemmel a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE), amely a napokban frissítette a két magyarországi intézménnyel a partnerségét.
A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem mindig tudta, hova kíván hajózni, az anyaország dolga pedig, hogy segítse ezt a hajót, hogy a háborgó vizeken is megtalálja a maga útját – mondta Szili Katalin miniszterelnöki főtanácsadó Sepsiszentgyörgyön.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) közölte, a romániai magyar iskolák országos tanévnyitó ünnepségét szeptember 5-én, szombaton 11 órától tartják Gyulafehérváron az érseki székesegyházban.
Kétarcú időjárással búcsúzik augusztus: miközben vasárnap a Kárpátok térségében heves zivatarokra, felhőszakadásokra és jégesőre figyelmeztetnek a meteorológusok, hétfőn az ország nyugati felében ismét a hőség kerül előtérbe.
Két katonai ejtőernyős sérült meg Marosvásárhelyen, miután a hirtelen szél eltérítette őket a kijelölt földet érési területtől. Az egyik katona egy fémcsarnok tetején lévő napelemekre érkezett, társa pedig elektromos vezetékekkel került érintkezésbe.
Szombaton felavatták Kolozsváron a Regionális Agyérbetegségi és Idegsebészeti Központot Ilie Bolojan ügyvivő miniszterelnök, Mircea Abrudean szenátusi elnök, Cseke Attila ügyvivő egészségügyi miniszter, valamint más tisztségviselők jelenlétében.
A 130 éve, augusztus 28-án született Márton Áronra, Erdély nagy püspökére emlékeznek pénteken és szombaton a szülőfaluban, Csíkszentdomokoson.
A Kolozsvári Agrártudományi és Állatorvosi Egyetem (USAMV) különleges kiállítást mutat be az érdeklődőknek.
Heidl György társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkár Facebook-bejegyzésében erdélyi útjuk egyik legfontosabb tanulságaként azt emeli ki, hogy önmagában a párbeszéd kevés: annak akkor van értelme, ha konkrét eredménye is születik.
Az erdélyi MCC-nek jelenleg csak a következő hetekre van elegendő anyagi forrása, ezért a tanév a megszokott formában és méretben biztosan nem indul el.
Erdélyi autópálya-szakasz is van azon projektek között, amelyek a héten közelebb kerültek a megvalósításhoz – jelentette be Horațiu Cozma közlekedési államtitkár.
A saját udvarában sem tehet meg mindent a tulajdonos: a diófa kivágásához külön engedély kellhet, a parlagfüvet felszólítás nélkül is irtani kell, az ágak és levelek elégetéséért pedig akár 30–45 ezer lejes bírság is járhat.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!