Idén negyedik alkalommal rendezték meg a Taste of Transylvania elnevezésű gasztrofesztivált
Fotó: Tóth Gödri Iringó
A Taste of Transylvania több mint egy gasztronómiai fesztivál, több mint a minőségi ételek közös élvezete. Egy olyan rendezvény, amely a különböző fogásokról szóló beszélgetések, bemutatók által megmutatja, hogy Erdély – illetve Románia – milyen értékekkel rendelkezik, hogy az ország multikulturalitása, soknemzetiségűsége tulajdonképpen közös kincsünk. Egy személyes hangvételű élménybeszámoló által igyekszem rámutatni, hogy a Taste of Transylvania nem valami gasztrosznob sokadalom, hanem egy élményt adó, az ember arcára mosolyt csaló találkozás a séfek és fine dining éttermek sokak számára elérhetetlen világával – persze nem olcsón.
2025. szeptember 08., 19:072025. szeptember 08., 19:07
2025. szeptember 08., 19:132025. szeptember 08., 19:13
A Taste of Transylvania Gasztrofesztivál nem más, mint néhány elszánt szakács, vendéglátós és helyi termelő közös álmának a megvalósulása. „Célunk, hogy együtt nyissuk meg az erdélyi gasztronómiai kultúra új fejezetét” – olvasható a Gyimesi Skanzenben immár negyedik alkalommal megszervezett fesztivál honlapján.
A lélegzetelállító gyimesi helyszínre idén szeptember 4. és 7. között özönlött a tömeg az ország minden szegletéből. A kanyargós úton Kolozs, Bihar, Szeben, Temes vagy épp Ilfov, Vrancea és Dolj megyei rendszámú autók kígyóztak felfelé, hogy utasaik Borospatakától körülbelül két kilométerre lovasszekerekre üljenek, melyek eljuttatják őket a fesztivál helyszínére. A fesztiválra látogatók közül sokaknak már a szekerezés is nagy élményt jelentett, szelfiket készítettek a mobiltelefonjaikkal, egy-egy döccenőnél nagyokat sikongattak.
Lovasszekerek
Fotó: Tóth Gödri Iringó
A fesztiválhelyszín szinte idillikus, a különböző vendéglők, szakácsok, cukrászdák standjai a tájházak között vagy éppen azokban kaptak helyet.
Idilli helyszín
Fotó: Tóth Gödri Iringó
Szombaton itt főzött például a baszk Iñaki Bolumburu nomádséf, akinek családja a születési helye hagyományaihoz hűen vadászokból, az erdőben gyűjtögető emberekből állt, így a természettel való szoros kapcsolat hatja át az egész munkásságát. Konyhájában a helyi tradíciók és alapanyagok innovatív elkészítési technikákkal találkoznak.
Azonban a Taste of Transylvaniában az a jó, hogy ez a hangzatos ars poetica nem marad elmélet, hanem a séf – aki ez esetben egyik helyszínről a másikra utazva dolgozik, pop-up vacsorákat és vendégszerepléseket tart világszerte (Volt már Bangkokban az Amalur étteremben, New Yorkban a Fulgurances Laundromat-ban, Szingapúrban és még Saigonban is), a helyi kultúrákat és alapanyagokat ötvözi saját baszk gyökereivel – bemutatta a közönségnek, hogy miről is beszél.
Baszk ihletésű gombás fogás
Fotó: Tóth Gödri Iringó
De hasonló szellemben főzött Radu Dumitrescu, aki a román gasztronómia egyik legismertebb alakja, és akinek
Az ételben a húst zakuszkával párosította, hisz mint mondta, szerinte a közönség soraiban ülők kamrájában is biztos akad belőle egy-két üveggel, mivel egy alap román/erdélyi étel.
A csűr a legnépszerűbb eseményhelyszín
Fotó: Tóth Gödri Iringó
Vagy ugyanígy érdemes megemlíteni a szombati napot záró Alex Petriceant is, akinek nevéhez a NOUA vendéglő megalapítása és a „noua bucătărie românească”, azaz új román konyha gasztrofilózófia kapcsolódik, melynek lényege felfrissíteni, modernizálni a hagyományos román konyhát személyes kreativitással, miközben fontosak a helyi, szezonális alapanyagok és tiszteletben tartja a tradíciót. Ő egy dobrudzsai kiindulópontú édességet készített, a román gasztronómiát meghatározó, változatos tejtermékek felhasználásával (a ghișman, a sarailie és a plăcintă dobrogeană nevű desszerteket kombinálva) a térség etnikai sokszínűségére is rámutatva.
Amíg a közönség várta, hogy elkészüljön az „alkotás” és megkóstolhassa azt,
Országjárásuk során a különböző helyszíneken megnyitják saját vendéglőjüket – néhány napra, időszakosan – és bemutatják a helyi közönségnek, hogy ők hogyan gondolták újra az ételeiket.
Fotó: Tóth Gödri Iringó
És épp az ilyen bemutatók nyomatékosítják a fesztivál egyik, talán nem is megfogalmazott üzenetét:
Sem vinetát (padlizsánkrémet), sem zakuszkát fogyasztva nem filozofálnak az emberek azon, hogy a dákok voltak előbb vagy a honfoglaló magyarok, ahogy Kolozsváron vagy Marosvásárhelyen ugyanolyan természeteséggel vesszük a palaneț nevű román ételt, mint a magyar lángost. Jó volt ezt séfektől is látni, hallani, hogy értékelik, szeretik és felhasználják mind azt, ami körülöttünk van, amit magunkkal hozunk.
Fotó: Tóth Gödri Iringó
Az ilyen főzéseket kóstolás is követte, néhány szerencsésnek – mindig bizonyos számú székeken ülőknek – jutott a fogásokból,
A Kövi Pál-sátor szintén izgalmas eseményeket kínált, Ugron Zsolna és Nyári Krisztián az irodalom felől közelítettek a gasztronómiához, volt Kövi Pálnak szentelt kiállítás és szó volt a régió gasztronómiai, gasztroturisztikai lehetségiről is, erősségeiról és gyengéiről.
Fotó: Tóth Gödri Iringó
Egy magyar úr New Yorkból címmel nyílt kiállítás Kövi Pálról, a híres Erdélyi lakoma című kötet szerzőjéről a Kolozsvári Magyar Napokon.
A fesztivál persze nem csak látványos bemutatók, meg nem mellesleg hasznos és fontos kerekasztalbeszélgetés színhelye, a lényege az evés. A rendezvényre viszonylag borsos árú a belépő, ami kóstolókat nem foglal magába, de azért, ha valaki szemfüles és élelmes, igencsak sok ingyenfalat juthat neki.
(fizetni egyébként a fesztivál hivatalos fizetőeszközével, piculával kellett, egy picilát húsz lejért lehetett venni a kijelölt pontokon).
Pásztori István séf alkotás közben
Fotó: Tóth Gödri Iringó
A jelenlevő vendéglők, séfek palettája nagyon széles, Kolozsvártól Budapesten át Székelyudvarhelyig megannyi helyszín képviseltette magát.
Utóbbit egyébként a magyarországi Konyhafőnök című műsort megnyert Pásztori István munkája nyomán lehetett megkóstolni egészen megfizethető áron.
Pásztori István neve az elmúlt hetekben Erdély-szerte ismertté vált, miután megnyerte Magyarország népszerű televíziós gasztronómiai műsorát, a Konyhafőnököt.
Az árak kapcsán érdemes megjegyezni, hogy bár a fesztiválközönség jó része tetemes összeget hagyott a helyszínen, szerényebb költségkerettel is tud élmény lenni a rendezvényen való étkezés,
Mivel minden étel a vásárló szeme előtt állt össze, kérdezősködhetett is róla, a lelkes amatőr szakácsok ötleteket is meríthettek a fesztiválon.
A Kövi Pál sátor gondolatébresztő beszélgetések helyszíne
Fotó: Tóth Gödri Iringó
Természetesen az ételekhez megannyi nemes nedűt is lehet társítani, bor és pálinkakóstolók is zajlottak a rendezvényen. Az eszem-iszom pedig zenével, koncertekkel is kiegészült esténként. A skanzen magasabb, domboldali részein a gyerekeknek is jutott tér, ott egyébként a tábortüzek hangulatát idéző sütögetéseket tartottak, persze egy kis csavarral, izgalmas alapanyagokkal, receptekkel.
Fotó: Tóth Gödri Iringó
Mindezt olvasva is felmerül a kérdés, hogy de akkor tulajdonképpen ez mégiscsak egy gasztrosznob fesztivál, amelyen a főzés és az ételek szerelmesei jó pénzért esznek és isznak? Részben igen, és talán sokaknak igen.
hogy nemzetiségtől függetlenül sokan képzelik el ugyanúgy a hagyományos ételek újragondolását, és Erdélyben igenis ott a potenciál, nem csak a még tiszta és elérhető alapanyagok, a hagyományos receptek által, hanem a megannyi jó vendéglő, séf kreativitása és tenniakarása által is.
Szokatlan helyszínen, a parajdi sóbányában került sor a Taste of Transylvania gasztronómiai fesztiválra, amelyen erdélyi, bukaresti és budapesti csúcséttermek ételkínálatát kóstolhatta meg a rendezvényen részt vevő népes vendégsereg.
Szeptember 4-től az Amintiri Gustoase YouTube-csatornán debütál a Helyi gasztronómiai portré című dokumentumfilm-sorozat, amely az egész országból bemutatja a helyi gasztronómiai pontok példáit.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Mennyibe kerül ma kimondani az igent, és visszahozza-e az árát egy lakodalom? Egyre többe kerül esküvőt szervezni Romániában, miközben a fiatalok már egészen másként gondolkodnak a nagy napról.
Alapjaiban megrázta a romániai szociális ellátórendszert a Bihar megyében engedélyek nélkül működtetett menhelyek körüli, a szervezett bűnözés elleni ügyészség eljárása nyomán kirobbant botrány. A Krónika helyszíni riportja.
Paradox helyzet alakult ki a Szeben megyei Muzsnán: bár június közepén leomlott az erődtemplomot övező középkori várfal egy szakasza, azóta nem csökkent, hanem éppen nőtt a látogatók száma.
Nem rendezik meg idén a Közösségi Párbeszéd Tábort, amelyet a tavalyi induláskor a szervezők a Tusványos egyfajta alternatívájaként, ugyanakkor nem ellenrendezvényként hirdettek meg.
Egyre több nem uniós állampolgár érkezik jön az országba, és ez alól Erdély, a székelyföldi megyék sem képeznek kivételt.
Sem a parajdi önkormányzat, sem a prefektúra nem kapott értesítést arról, hogy az EU szolidaritási alapjából Romániának árvízvédelmi célokra megítélt 14,3 millió euróból mennyi pénz jut a bányakatasztrófa nyomán kritikus helyzetbe került Parajd számára.
Újabb különleges épülettel gazdagodik a kolozsvári Romulus Vuia Néprajzi Park: megkezdődött az első zsidó lakóház újjáépítése, amely a jövőben a szabadtéri múzeum állandó kiállításának részeként mutatja be az erdélyi zsidó közösségek épített örökségét.
Két, egy 1940-ben és egy 1941-ben elhelyezett időkapszula került elő a csíksomlyói kegytemplom jobb oldali tornyának gömbjéből.
Több mint tizenöt évvel az első álmok, tervek megszületése után hivatalosan is megnyílt kedden Kolozsváron a Magyar Ifjúsági Központ.
Több mint 100 ezer lejjel és csaknem 30 ezer euróval károsítottak meg egy 73 éves Kolozs megyei nőt azok a csalók, akik telefonon rendőröknek és a Román Nemzeti Bank alkalmazottainak adták ki magukat.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!