Tamás Sándor a regionális identitástudatról

– Habár már februárban járunk, így év elején még mindig aktuális a kérdés, hogy a Kovászna megyei önkormányzatnak tavaly milyen mértékben sikerült megvalósítania terveit, elképzeléseit?

– Igényeink, ötleteink mindig nagyobbak a lehetőségeknél, ennek ellenére sikerült megvalósítani néhány nagyobb tervet. Például a székelyfürdő-építő programot, amely több pilléren nyugszik: uniós alapok, kormányfinanszírozás, önerő és kaláka képezik az alapját. Nem elég azt mondani, hogy a Székelyföld szép, és jöjjenek a turisták, hanem infrastrukturális beruházásokra van szükség, illetve a turizmus olyan formáját kell bemutatni, amely máshol nincs meg. Magyarországon egyedül Mátraderecskén van mofetta, míg nálunk csak Kovászna városában több mint tíz működik. Érdemes ezt infrastruktúrával megalapozni.

Másik nagy megvalósításunk, a Kökös–Sepsiszentgyörgy–Csíkszereda–Gyergyószentmiklós–Szászrégen közötti 220 kilométeres országút megépítése nem a megyei önkormányzat, hanem a politikai akarat érdeme. Az elmúlt két évben Háromszéken összesen 100 kilométernyi útszakaszt korszerűsítettünk, így ma már nem igaz a tíz évvel ezelőtti tétel, miszerint mindenhol jobbak az utak, mint a Székelyföldön.

A víz- és csatornahálózat, a sportlétesítmények megépítésén túlmenően az elmúlt két-három évben sikerült elérnünk, hogy nem lakosságarányosan érkeznek a megyékbe a kormányprogramokból a pénzek, hanem paritásos alapon: egy megye, ugyanannyi öszszeg. Ez nagyon fontos számunkra, hiszen a második legkisebb romániai megye vagyunk, és ha lakosságarányosan kezelnek minket, mindig a végére kerülünk a sornak. Emellett, mivel fontos a szociális háló, nehéz gazdasági körülmények között a beruházásokon kívül a szociális szférára is több pénzt tudunk fordítani.

Közösségi rendezvényeink – például a Székely Vágta – nemcsak azért fontosak, mert több tízezer embert sikerül bevonnunk, hanem mert a mindenkiben meglévo hitet, büszkeséget, erőt közösséggé tudjuk kovácsolni. Azokban az európai autonóm régiókban, ahol erős a regionális identitástudat, jobban működik minden, és ennek előbb-utóbb gazdasági hatása is van, vagyis a nemzeti büszkeség gazdasági fejlődéssé alakítható. Változtatni kell azon a hetven–nyolcvan éven keresztül hangoztatott szemléleten, miszerint merjünk kicsik lenni, mi másodrangú állampolgárok vagyunk.

– Miként befolyásolta a gazdasági válság a terveket?

– Mivel évekkel ezelőtt, még a válság elején azt mondták a szakértők, hogy recesszió idején fejlesztésre kell fordítani a létező erőforrásokat, uniós pályázatok készítésére, az alapok lehívására fektettük a hangsúlyt. Sepsiszentgyörggyel közösen Kovászna megyének 100 millió eurót sikerült megpályáznia, egész Háromszék viszonylatában pedig 200 millió eurót tudtunk behozni. Ez valamelyest ellensúlyozta a válság okozta sebeket, hiszen nagyon sok helyi cég nyert kivitelezési munkálatokat, ezek a cégek túlélték a válságot, alkalmazottaik megkapták a  fizetésüket, ilyen szempontból sokszoros haszna van az infrastrukturális befektetéseknek.

– Volt-e olyan projektjük tavaly, amely zátonyra futott?

– Uniós programoknál is előfordultak csúszások, vagy hogy nehezen tudtuk befejezni a kivitelezést. A román kormány fürdőépítő programja is megtorpant 2011-ben, kevesebb volt a fejlesztési minisztérium erre fordítható alapja, ezért mi nagyobb hangsúlyt fektettünk a kalákára.

– Milyennek tartja az együttműködést a másik két székely megyével, Hargitával és Marossal?

– Minden együttműködésben vannak súrlódások, hiba lenne letagadni, hogy gyakran különböznek a vélemények, viszont a közös ügyekben mindig meg tudtunk állapodni, és előre tudtunk lépni. Noha éveken keresztül az volt az elképzelés, hogy a verseny hoz majd eredményt, szerintem éppen az összefogás, az együttműködés tudja fellendíteni a térséget. E téren nincs hiba a három megye időnkénti összefogásában.

– És az RMDSZ-es tanácsosokat is beleértve hogyan dolgozott együtt a tanácsban az ellenzéki MPP-frakcióval?

– A Kovászna Megyei Tanács az elmúlt négy évben több mint négyszáz határozatot fogadott el, és ezeknek 95 százalékát egyöntetű többséggel szavaztuk meg. A viták ellenére általában sikerült megegyeznünk, amit nem minden testületben tudnak elmondani, és büszke vagyok, hogy nekünk sikerült. Sok energiát, időt fordítottunk erre, sokat vitatkoztunk, de az eredmény az esetek többségében az egyöntetű szavazás volt a magyar ellenzékkel és a románokkal is.

– Visszaveti-e Ön szerint az önkormányzati munkát, hogy választási év az idei?

– Egy politikai megmérettetés általában lelassítja a munkát, hiszen az erőforrások és a figyelem egy része oda koncentrálódik. Meggyőződésem, hogy a már beindított programokat folytatni tudjuk. Megyei szinten beiktattunk néhány olyan projektet, amelynek gyakorlati haszna és közösségépítő ereje van, például székely ruházati alapot hoztunk létre. Ennek nyilván erős érzelmi töltete van, ugyanakkor haszna is az iskolák, egyesületek, együttesek számára. A kultúrház-felújító programot partnerségben kezdeményeztük a helyi önkormányzatokkal, 26 vidéki művelődési ház szorul felújításra, idén sportbázis-felújító programot is indítunk. Nem túl sok pénzzel hasznos irányban tudunk fejleszteni.