Tabutémaként kezelik az állatkínzást

Egyelőre úgy tűnik, keveset tehetnek az állatvédők és a hatóságok az állatkínzások megfékezése érdekében. Annak ellenére, hogy a cselekedet bűncselekménynek minősül, és elkövetője nagy összegű pénzbírsággal vagy börtönbüntetéssel sújtható, a Hargita megyei rendőrség statisztikái és a témában érintettek szerint a hatóságok csak kevés esetről értesülnek.

Erre magyarázattal szolgálhat, hogy a lakók, szemtanúk véleménye is megoszlik abban a kérdésben, hogy milyen mértékű gondatlanság vagy bántalmazás számít elfogadhatatlannak. Emiatt ugyanis sokan szemet hunynak afölött, ha egy idegen vagy akár maga a gazda nem bánik megfelelően egy állattal – mutatott rá Kodolányi Enikő.

Az Ebremény Állatvédő Egyesület vezetőjének rengeteg olyan esetről van tudomása, amikor egyértelműen szándékosan bántalmazzák a jobb sorsra érdemes állatokat. Értesítették már egyesületüket például olyan esetről, hogy a kutyát a csatornába dobták, és ott kövezték meg – ez ügyben ők is a rendőrséghez fordultak.

Sőt előfordul, hogy idegenek állataira lövöldöznek, de ismer olyan tehetős udvarhelyit is, aki már több ebét agyonverte, ám bizonyítékok híján hatástalan a feljelentés. Az állatkínzás alatt azonban nemcsak az ilyen drámai eseteket kell érteni: mint az állatvédő elmondta, az is ebbe a kategóriába sorolható, ha a háziállatot nem megfelelő körülmények között tartják.

Az sem elfogadható, ha a gazda úgy gondolja, saját állatával úgy bánhat, ahogy kedve tartja. Egy udvarhelyszéki lóversenyen figyelt fel például arra, hogy az egyik versenyző kegyetlenül csapkodta kedvencét, amiért az nem engedelmeskedett neki. Mindez sem a nézőket, sem a szervezőket nem zavarta – számolt be Kodolányi Enikő, aki végül szóvá tette az esetet, és azt a választ kapta, hogy „a ló bőre jó vastag\", így kibírja a csapkodást.

Az állatvédő véleménye szerint ugyancsak állatkínzásnak minősül, ha a gazdi kicsapja az utcára megunt házikedvencét. Sok ilyen esettel találkoznak – az is előfordul, hogy a kutyának chipje is van, mégsem sikerül előkeríteni gazdáját. A legrosszabb, amikor kutya- vagy macskakölyköket tesznek utcára, amelyek még túl kicsik ahhoz, hogy egyedül boldoguljanak.

Tapasztalatai szerint az utcán kóborló ebek közül kevesen ússzák meg a bántalmazást. Mindegyikükben valamilyen módon nyomot hagy a könyörtelen bánásmód: félénkekké vagy agresszívekké válnak, s ez csak akkor változik meg, ha szerető gazdira találnak.

Kodolányi Enikő szerint a helyzet csak az emberek mentalitásának változásával javulna, ám erre nem lát sok esélyt mindaddig, amíg emberek ellen is elkövetnek ennél súlyosabb dolgokat. Vannak olyanok, akik az állatvédők munkáját is megkérdőjelezik, mondván, inkább a bajban lévő gyerekekkel kell foglalkozni. Valakinek azonban az állatokkal is kell foglalkoznia – szögezte le Kodolányi Enikő.

A székelyudvarhelyi helyi rendőrséghez nem érkeztek konkrét állatkínzásról szóló bejelentések, de kaptak hírt például a mezőn kikötött és rossz egészségi állapotban magukra hagyott lovakról – tudtuk meg László Szabolcstól, az intézmény vezetőjétől, aki elmondta, hogy elszabadult lovakat is be kellett már fogniuk a Csereháton.

Idén még egy bejelentést sem kapott állatkínzásról a Hargita megyei rendőr-főkapitányság, és az előző évekből is csak két esetről tudnak – ismertette Gheorghe Filip, az intézmény sajtószóvivője. Arra azonban volt példa Gyergyószentmiklós és Szentegyháza környékén, hogy a tulajdonos figyelmetlensége miatt elszabadult kutya harapott meg valakit, az udvarhelyszéki ügy kivizsgálása után a kutya tulajdonosát 1500 lejes pénzbírsággal sújtották – tudtuk meg.

Az érvényben lévő, 2004/205-ös törvény értelmében állatkínzásért 1000–3000 lej közötti pénzbírság róható ki, sőt az ilyen jellegű tettek bűncselekményeknek minősülnek, és elkövetőjük három hónaptól egy évig terjedő börtönbüntetéssel sújtható – tájékoztatott korábban a Maros megyei állat-egészségügyi igazgatóság vezetője, Vasile Liviu Oprea.