Színvonalas népünnepély a mezõségi Vice hagyományõrzõ találkozóján

A széki népviseletbe öltözött fiúk a fellépésre várva – bár a keményített, lerakott ujjú ing és a rámás csizma kényelmetlen meznek bizonyult – focizással ütötték agyon az idõt a réten. A kultúrházzal szemközti kocsma elõtt együttes muzsikált az énekkel, borral vigadó vendégeknek. Tizenkilenc Beszterce-Naszód és Kolozs megyei településrõl jöttek a tánccsoportok, népi zenekarok a hétvégén a Beszterce-Naszód megyei Vicére, a szórványban élõ mezõségiek hagyományainak ápolására immár tizenegyedik alkalommal megszervezett találkozóra. „A szórványban élõket folyamatosan fenyegeti a beolvadás veszélye. Ezért fontos egy mezõségi rendezvény, amelynek célja a hagyományõrzés” – fejtette ki az esemény ötletgazdája, Lõrinczi Károly vicei plébános, aki szerint nemcsak a népi kultúrát, hanem az itt élõ magyarok egész életvitelét meg kell õrizni. Ez a gondolat a résztvevõkben talán meg sem fogalmazódik, számukra természetes, hogy nem korlátozódhat színpadi keretek közé játékuk: az emelvényrõl lelépve sem hagyják abba a hegedûjátékot, a táncot és éneklést. „Az a közösség, amely nem táncol, nem énekel, halálra van ítélve” – jegyzi meg a jelenlévõket figyelve dr. Kocsis András, a Beszterce-Naszód megye RMDSZ elnöke. Osztrovszki Erzsébet, az óradnai Magyar Kulturális Egyesület elnöke asszonykórust, zenekart és gyerektánccsoportot kísért Vicére. Õ nemcsak a tánc és a népdal megõrzésében látja a megmaradás zálogát. Elújságolta, bár fáradságos munkával és ellenállásba ütközve, de negyvenegy év elteltével sikerült újból beindítani idén  a magyar nyelv oktatását Óradnán. Osztrovszki Erzsébet a második osztályos Bandikát is magával hozta Vicére, aki testvéreivel együtt idéntõl magyar tagozaton tanul. Bár õ még nem táncolhat az óradnai gimnazistákból álló együttesben, tágra nyílt szemekkel bámulja a fellépõket.
„Az elmúlt évekhez képest érezhetõen javult a találkozó színvonala” – értékelte a rendezvényt Füleki Zoltán, a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes aligazgatója, aki csapatával egyetlenegy találkozóról sem hiányzott. „Többé nem egyházi kórusok, hanem hagyományos népzenét játszó zenekarok érkeznek. A vicei találkozó hatására kultúrházakat építettek és újítottak fel a térségben, a településeken néptáncegyüttesek alakultak, a közösségek táncoktatókat hívnak, mert tudják, jövõben is el kell jönni Vicére, és színvonalas produkcióval kell színpadra állni” – összegez az aligazgató, aki szerint nyilván nem kizárólag ez a találkozó az egyetlen oka a térségben érezhetõ kulturális fellendülésnek, de tény, hogy a hagyományossá vált rendezvény tanerõket, egyházfõket mozgatott meg, közösségeket kovácsol össze. Füleki szavait igazolja a viceiek hozzáállása is: a fiatalok utcát sepertek, árkokat takarítottak, és elõkészítették a mûvelõdési házat – várták a rendezvényt. A közösségben felháborodást váltott ki Ioan Mureºan, a Vicét is magában foglaló Apanagyfalu község polgármesterének döntése, miszerint pénzért adta bérbe a szervezõknek az esti bál helyszínéül szolgáló kultúrotthont. Az elöljáró elmondta, neki is ünnep ez a találkozó. Tervei is vannak: a szervezõkkel közösen úgy döntöttek, az összejövetelt jövõben nyáron szervezik meg, és támogatókat is keresnek majd, mert az önkormányzat nem tudja anyagiakkal segíteni a rendezvényt.