Szétesőben a műemlékvédelem

Horváth Anna kolozsvári alpolgármester szerint a kincses városban a törvény bürokratikus előírásai akadályozzák ennek elindítását, ezért kellett sürgősségi beavatkozásokhoz folyamodni. A több mint százéves ingatlanok állapota valamennyi városban gondot jelent, az épületeket ugyanis államosították, és az évtizedek során lelakták.

A civil felháborodás és a művelődési minisztérium tiltása ellenére folytatódik Kolozsváron a meglazult vakolatdarabok, díszítőelemek eltávolítása a veszélyesnek ítélt belvárosi épületekről, kedden például a Deák Ferenc utcai szecessziós Papp-háznak estek neki a tűzoltók. Horváth Anna alpolgármester a Krónikának elmondta, hogy 17 épület esetében kaptak engedélyt a sürgősségi beavatkozásra, és eddig 11-ről távolították el a járókelőkre veszélyes elemeket.

Az alpolgármester, aki korábbi közleménye szerint maga sem ért egyet a beavatkozással, ma szakemberekkel, civilekkel tárgyal a kérdésben, az ő segítségükkel próbálnak megoldást találni a jelenlegi helyzetre. Mint mondta, előbb áttekintik az eddig történteket, illetve orvoslási módokat keresnek. Többek között azt is megvitatják, hogy a jelenlegi törvényi szabályozás mellett mit lehet kezdeni a Kolozs Megyei Műemlékvédelmi Igazgatóságnál tapasztalható szakemberhiánnyal, ami miatt az intézmény nem képes ellátni „a törvény által is rájuk szabott” feladatot.

Az alpolgármester szerint a homlokzatfelújítási programot a bürokratikus előírások hátráltatják. „Az épületek állaga viszont romlik, nem tudják megvárni, amíg az önkormányzatok kijutnak a bürokrácia útvesztőiből. Így alakulhatott ki az a helyzet, hogy az önkormányzat aközött kellett döntsön, hogy a járókelők testi épségét fenyegető veszélyt hárítja el, vagy megvárja, amíg a program beérik” – fogalmazott Horváth Anna.

Az alpolgármester szerint a jelenlegi törvénykezés létfontosságú részei módosításra szorulnak. Hozzáfűzte: több RMDSZ-es polgármesterrel és alpolgármesterrel konzultált a kérdésben, és az általános vélemény, hogy a homlokzatfelújítást szabályozó törvény annyira bürokratikus, hogy alkalmazhatatlan. „Ez a 2013/13-as törvény, amellyel azóta küszködünk, hogy három éve beindítottuk a többéves homlokzatfelújító programunkat” – magyarázta az elöljáró, aki szerint a jogszabály rendkívül hosszas eljárást ír elő.

Előbb értesíteni és tájékoztatni kell az ingatlantulajdonosokat a törvényes kötelezettségükről, hogy felújítsák az ingatlanjukat, amihez 12 hónap áll rendelkezésükre. Ha ezután sem látnak hozzá a munkálatokhoz, a prefektus bírságot szabhat ki, az önkormányzat pedig csak ekkor foghat neki a saját költségvetésből társfinanszírozott homlokzatfelújító programnak, magyarázta Horváth Anna.

Mint mesélte, Kolozsváron 18 ingatlant azonosítottak, amelyeket első körben kellett volna felújítani, de a 18 épületnek 253 tulajdonosa van, és valamennyi beleegyezésére szükség van a program elindításához. Jelenleg már csak egy-két tulajdonos beleegyezését kell beszerezniük, ez viszont elég ahhoz, hogy akadályozza a munkálatok elkezdését.

A törvény ráadásul csak olyan feltételek mellett engedélyezi az önkormányzatoknak, hogy saját költségükön, közpénzből végrehajtsák a szükséges sürgősségi beavatkozásokat, ha a munkálatok befejezéséig vissza tudják szerezni a felújítás költségeit. „Ezt viszont egyetlen helyi közigazgatás sem tudja bevállalni, mert a behajtási procedúra sok esetben bírósági eljárást jelent, így gyakorlatilag lehetetlen visszatenni a költségvetésbe a felújítás öszszegét a munkálatok befejezéséig” – mondta Horváth Anna.

Nagyváradon sikerült

Nagyváradon példaértékű módon már évekkel ezelőtt sikerült gyakorlatba ültetni a homlokzatfelújítási programot, mely révén az önkormányzat felvállalta, hogy segítséget nyújt a műemlék épületek restaurálásához. Annak kezdeményezője, Ilie Bolojan polgármester az országos törvény előkészítésében is részt vett. „Nagyváradon a legrosszabb helyzetben sem fordulhat elő, hogy lerombolják a homlokzati elemeket” – szögezte le lapunknak Angela Lupşea.

A helyi műemlékvédelmi alapítvány ügyvezető elnöke rámutatott, hogy a rossz állapotban lévő struktúráknál a védőháló sem a legjobb megoldás, mert rögzítése roncsolja az értékes stukkóelemeket, éppen ezért ha szükséges, ők előtte mindig lenyomatot készítenek, és még a lehullott darabokat is átvizsgálják, hogy az értékes építészeti mintákat helyreállíthassák az utókor számára. „Ezt szakemberre kell bízni. A tűzoltók például nem tudják felmérni egy-egy lehullott darabka történelmi és kulturális értékét” – figyelmeztetett a szakember.

Tájékoztatása szerint munkatársai feltérképezték a teljes történelmi városrészt és minden egyes műemlék állapotát, még a belvárosi kapuk is nyilvántartásba vannak véve. „Nagyvárad saját költségvetéséhez nyúlva vállalta, hogy megóvja az épületeket, de önkormányzati segítségre is szükség van” – állapította meg. Az adókedvezmény, díjmentes műszaki tervek és esetenként kölcsön biztosítása elősegíti a konzerválást, restaurálást. Tájékoztatása szerint jelenleg a főutcai Park Szálló és az Ullmann-palota van leromlott állapotban, de mindkét műemlék épület szerepel az önkormányzat idei sürgősségi felújítási tervei között. Az elmúlt években többek között a Poynár-házat, a Stern-palotát, a Moskovits-palotát és a Fekete Sas Palotát sikerült restaurálni.

A nagyváradi tanács által pár éve elfogadott műemlékvédelmi stratégia szerint az önkormányzat saját költségén újítja fel a városközpontbeli műemlékek homlokzatát, amennyiben a tulajdonosok nem hajlandók erre, de behajtja rajtuk a munkálatok költségeit. A program első szakaszában a városvezetés a Főutcára, a Széchenyi (Traian), illetve a Szent László (Unirii) és Bémer (Ferdinand) térre koncentrál, utána pedig a teljes városközpontra.

Az önkormányzat számos kedvezménnyel támogatja a felújítást: állja a műszaki terv elkészítését és az engedélyek megszerzését, 20 százalékos előleget biztosít a munkálatok összértékéből, és ha szükség van rá, a maradék 80 százalékot is kamat nélkül előlegezi meg a tulajdonosnak, akinek a felújítást követően öt évig ingatlanadót sem kell fizetnie. A polgármesteri hivatal évente egymillió eurót szán a célra, melyből 6–8 értékes, impozáns ingatlan homlokzatát korszerűsítik.

Ilie Bolojan polgármester a program indulásakor úgy vélte, ennek eredményeként 2020-ra a városközpont „jól fog kinézni”. Nagyvárad belvárosának legtöbb épületét, az alig százéves szecessziós palotákat, bérházakat évekkel ezelőtt védőhálóval kellett bevonni, mert számos sérülés történt az omló vakolat, meglazult stukkók, díszítőelemek miatt.

Sok még a tennivaló

Marosvásárhely a műemlékvédelem terén jobban áll, mint Kolozsvár vagy Brassó, de azért tennivaló is akad bőven, véli Soós Zoltán régész, múzeumigazgató. Marosvásárhelyen a műemlék épületek jelentős része egyházi vagy magántulajdonban van, illetve a megyei önkormányzathoz tartozik. Peti András alpolgármester elmondta, már 2013-ban benyújtott egy határozattervezetet arra vonatkozóan, hogy városszinten mérjék fel a műemlék épületeket, s amennyiben szükséges, javasoljanak megoldást felújításukra, karbantartásukra.

„Fontos lenne egy ilyen leltár elkészítése, hiszen sok értékes, száz évnél régebbi épület van a városban, ami nem szerepel a műemléklajstromban. A határozatot elfogadták, de a városháza szakigazgatósága azóta sem tett semmit az életbe ültetése érdekében” – mondta az alpolgármester.

Az elmúlt évben azért előrelépés is történt a műemlékvédelem terén, mint Peti elmondta, a polgármesteri hivatalnak sikerült felújítania a régi szülészettel szembeni 16-os napközi otthont, valamint a Dr. Bernády György Általános Iskolát, melyet a városépítő polgármester idején húztak fel. Peti szerint bár a helyi költségvetésben pénzt különítettek el több épület felújítására, mégsem történt előrelépés a Margaréta utcai Kós Károly-stílusú házak megmentése terén. De a főtéri Apolló-épület kapcsán – melynek alagsora a városhoz tartozik –, sem sikerült közös nevezőre jutni a megyei tanáccsal. A Bolyai téri volt megyeházát is szeretnék felújítani, amelyet a lakásgazdálkodási vállalat ügykezel, és képzőművészek műhelyeinek ad helyet, mondta Peti.

Soós Zoltán, a Maros Megyei Múzeum igazgatója szerint Marosvásárhelyen gondot jelent, hogy a városi főépítész nem érti a dolgát, a polgármestert pedig messze meghaladja a város múltja, épített öröksége, így nem érzi ennek jelentőségét. Szerinte előny, hogy a jelentős műemlékek nem a város, hanem a történelmi egyházak vagy a megyei tanács tulajdonába tartoznak.

A szakember szerint baj, hogy „nincs a városnak a történelmi belvárosra vonatkozó elképzelése, nincs egy egységes arculat, s itt nemcsak az épületek homlokzatairól beszélünk, hanem a burkolatokról, a terekről, járdákról is”. Soós úgy véli, vannak sikertörténetek, mint például a Köpeczy-ház vagy a Bolyai utcai egyházi ingatlanok, és az elmúlt tíz évben keletkezett „szégyenfoltokat” is korrigálni lehet. „Kevés a lepusztult épület, ez előnyére válik a városnak, csak tudni kellene értékesíteni, megmutatni ezt az épített örökséget” – mondta.

Folytatnák a munkát

Csíkszeredában sincs sok köztulajdonban lévő műemlék épület, a jelentősebbeket, mint a Márton Áron Gimnázium, a Mikó-vár, a Petőfi Sándor Általános Iskola stb. pedig már szakszerűen felújították, mondta Antal Attila polgármesteri teendőket ellátó alpolgármester. Hangsúlyozta, az önkormányzat állagmegőrző és sürgősségi javításokat végeztethet a saját költségén, a műemlék-helyreállítási munkálatok ügyvitele azonban igen nehézkes és költséges, csak a dokumentáció összeállítása több évbe telik.

„A régi Vigadó épületének esetében csak a megvalósíthatósági tanulmányig jutottunk, ott szükséges is volt omlásveszélyt elhárító beavatkozásokra az elmúlt években – szeretnénk folytatni a felújítást” – magyarázta az elöljáró. Mint mondta, a Petőfi Sándor sétálóutcára vonatkozóan évekkel ezelőtt állagfelmérést és felújítási javaslatot készíttettek, amit a magántulajdonosok rendelkezésére tudnak bocsátani, így segítve a felújítást. Hozzátette ugyanakkor, hogy az adótörvénykönyv lehetőséget ad adókedvezmény megadására, ha városképi szempontból releváns épületet szakszerűen felújít valaki – erre volt példa –, illetve lehetőség van többletadóval sújtani azt, aki a felszólítás ellenére sem tesz a műemlék szakszerű felújításáért.

Önkormányzati mentőöv

Sepsiszentgyörgyön nincsenek veszélyes, omladozó műemlék épületek, ám olyan több is van, amely felújításra, restaurálásra szorul, mondta Czimbalmos Csaba városmenedzser. Hangsúlyozta, vannak nehezen megoldható problémák is, például a szecessziós stílusban épült Gyulai-műterem, amelynek több tulajdonosa van, ám nincs annyi pénzük, hogy igényesen, előírásszerűen felújítsák.

A magántulajdonban lévő műemlékek felújítására is van pozitív példa, hívta fel a figyelmet Czimbalmos, a város legrégebbi házát, a Serestéj-kúriát egy építész vásárolta meg, és önerőből megmentette az enyészettől. Az önkormányzat is próbálja menteni a várostörténeti, építészeti szempontból fontos ingatlanokat, ezeket felvásárolják és felújítják. Így ma már a város dísze a civil szervezeteknek, helytörténeti kiállításnak otthont adó Lábas Ház, a vadászmúzeum Bene-ház, a politikai pártok által használt Beör-palota vagy a bölcsődének otthont adó Svájci-villa. A város nemrég a Kós Károly által tervezett Keresztes-házat is megvette, ennek renoválására valószínűleg idén különítenek el pénzt.

Az intézmények, cégek tulajdonában lévő műemlékek esetében már nem elnézőek, magyarázta a városmenedzser, esetükben kiróják a megemelt adót. Például a postának otthont adó egykori Hungária Szálló épülete is teljes felújításra szorul, a vállalatnak pedig nincs pénze erre, ám eladni sem akarja, pedig a város új székházat is felajánlott cserébe. Hasonló a helyzet a több mint százéves dohánygyár vagy a régi vágóhíd épületével is. A kórháznak is több műemlék épülete van leromlott állapotban, ezek felújítását is tervezik.