Ha a különböző típusú hulladékok már a háztartásban összekeverednek, akkor azok nagy része automatikusan elvész
Fotó: Olti Angyalka
Erdélyben ma már sok helyen kiépült a szelektív hulladékgyűjtés infrastruktúrája, mégis rendre ugyanabba a falba ütközik: az emberek nem értik a rendszert. Székely-Farkas Tímea közgazdász szerint az integrált hulladékgazdálkodás nem a kukáknál kezdődik, hanem a szemléletnél – és amíg ez nem változik, addig a legmodernebb rendszerek is félkarú óriások maradnak.
2026. április 17., 07:582026. április 17., 07:58
A hulladékgazdálkodásról a legtöbben ma is úgy gondolkodnak, mint egy egyszerű szolgáltatásról – hívja fel a figyelmet Székely-Farkas Tímea közgazdász, a hulladékgazdálkodás lelkes, eltökélt szakértője. A szemét eltűnik a kukából, és ezzel a történet lezárul. A valóság ezzel szemben jóval összetettebb: a hulladék útja valójában itt kezdődik, nem pedig véget ér, egy olyan rendszerben, amelynek csak egyik – ráadásul nem is legfontosabb – eleme az elszállítás.
Mint magyarázta
És ha az első pont – azaz a háztartási szint – hibás, akkor az egész rendszer torzul.
– fogalmazott lapunknak a nagyváradi környezetgazdász. A probléma nem pusztán az információ hiánya, hanem egyfajta félreértett felelősség is. Gyakran találkozik azzal a hozzáállással, hogy „én fizetek érte, oldják meg ők”. Ez azonban – hangsúlyozta – alapvetően hibás logika.
Székely-Farkas Tímea a hulladék útjáról beszélt lapunknak
Fotó: Székely-Farkas Tímea archívuma
A hulladékgazdálkodási rendszer nem képes arra, hogy a teljesen összekevert, szennyezett hulladékot visszaforgassa a körforgásba. Ha a különböző típusú anyagok már a háztartásban összekeverednek, akkor azok nagy része automatikusan elvész: kommunális, azaz háztartási hulladékká válik, és végül a lerakóban köt ki. Ez a pont az, ahol a rendszer – még mielőtt igazán elkezdődne – már el is bukhat.
A szakember szerint az emberek bizalmatlanok a rendszerrel szemben: szinte mindenhol felmerül a panasz, hogy hiába válogatják külön a hulladékot, a kukásautó úgyis egybe önti. Székely-Farkas Tímea szerint ez az egyik legmakacsabb tévhit, amelynek nagyon is érthető oka van:
Bihar megyében például – amelyet többször is pozitív példaként említ – a gyűjtőautók belső tere két részre van osztva:
Székely-Farkas Tímea többször hangsúlyozta, hogy Erdélyben is vannak jól működő példák. Bihar megye ezek közül is kiemelkedik: itt valósult meg először Romániában az ötfrakciós gyűjtés, amely 2020 óta működik. Ez nem csupán annyit jelent, hogy többféle színű kuka van. A rendszer lényege, hogy már a lakossági szinten elkülönülnek a különböző hulladéktípusok, majd a válogatócsarnokban ezek további bontása történik.
Ez a finom szétválasztás teszi lehetővé, hogy a hulladék valóban visszakerüljön a gazdasági körforgásba. A papír, a karton, a műanyag mind külön értékesítési láncba kerül, és új alapanyagként hasznosulhat.
Az Európai Unió statisztikai hivatala, az Eurostat hétfőn közölte, az EU-ban 517 kilogramm hulladék keletkezett személyenként 2024-ben.
Csakhogy – és itt jön a lényeg – ez csak akkor működik, ha az anyag tiszta.
A rendszer tehát nemcsak infrastruktúra, hanem fegyelem kérdése is.
A szakértő beszélt egy nemrég Zilahon tartott előadás tapasztalatairól is: a beszámolók szerint Szilágy megyében léteznek ugyan gyűjtőszigetek, de a begyűjtés nem következetes, és az emberekben az a benyomás alakul ki, hogy hiába válogatnak. Ez pedig gyorsan önbeteljesítő folyamattá válik: ha az emberek nem hisznek a rendszerben, nem is használják rendesen.
Bár az erdélyi megyékben nagyon eltérő fejlettségi szinten áll a hulladékgyűjtés, a szándék és az igyekezet többnyire megvan: Szilágy megyében a helyi döntéshozók már keresik a megoldásokat, nemrég például textilhulladék kezelésének lehetőségeit tanulmányozták egy kiküldetésen.
Fotó: Olti Angyalka
Arra a kérdésre, hogy Erdély egészében hogyan áll a hulladékgazdálkodás, Székely-Farkas Tímea árnyalt választ adott. Mint mondta,
Ezekben a régiókban kiépítettebb az infrastruktúra, a rendszerek működnek, és a lakosság is valamivel tudatosabban használja azokat – magyarázta. Ugyanakkor a kép korántsem egységes. Sok helyen még mindig csak kétfrakciós gyűjtés létezik, és a rendszer alapvető elemei is hiányoznak, máshol pedig ugyan megvan az infrastruktúra, de hiányzik a használatához szükséges tudás.
Amint a hulladék nem megfelelően van szétválogatva, gyakorlatilag elveszíti az esélyét arra, hogy visszakerüljön a körforgásba: kommunális hulladékká válik, és egyenesen a lerakóba kerül – hívja fel a figyelmet a védett területek specialistája. Innen pedig – minden technológiai próbálkozás ellenére – alig van visszaút, a rendszer logikája ugyanis könyörtelen: ami egyszer „összekeveredik”, az többé már csak korlátozottan menthető.
A szalagon kiválogatott anyagok ugyanis szennyezettek, így legfeljebb energetikai hasznosításra kerülhetnek: elégetik őket, és energiát termelnek belőlük. Ez kétségtelenül jobb, mint a lerakás, de messze nem ideális.
A szakértő azt is elmagyarázta, hogy
A régi módszer következményei máig velünk élnek: az esővíz kimosta a hulladékból a szennyező anyagokat, amelyek a talajba és a vízhálózatba jutottak, és sok esetben évtizedekkel később is terhelik a környezetet – magyarázta Székely-Farkas Tímea. Az uniós szabványoknak megfelelő lerakók ezzel szemben már szigetelt aljzattal működnek, így a szennyezés nem tud elszivárogni; a keletkező csurgalékvizet összegyűjtik és tisztítják, a bomlás során felszabaduló gázokat pedig elvezetik, sőt gyakran energiatermelésre is felhasználják. Maga a hulladék is rétegekben kerül lerakásra, folyamatos fedéssel.
Bihar megyében valósult meg először Romániában az ötfrakciós gyűjtés, amely 2020 óta működik
Fotó: RER Vest
Mindez kétségtelenül jelentős technológiai előrelépés, mégis fontos látni – tette hozzá –, hogy a lerakás továbbra is a legrosszabb opció. A cél nem az, hogy egyre jobb lerakókat építsünk, hanem az, hogy minél kevesebb hulladék jusson el idáig.
A biohulladék kezelése különösen jól megmutatja, mennyire eltér egymástól a rendszer logikája és a mindennapi gyakorlat – hangsúlyozta Székely-Farkas Tímea. Elméletben ez az egyik legegyszerűbb és leghasznosabb folyamat: a konyhai maradékból komposzt lesz, a komposztból termékeny talaj, amely új életet táplál. A valóság azonban jóval kiábrándítóbb.
– jegyezte meg a szakember.
A leggyakoribb hiba például az, hogy a háztartások nejlonzacskóval együtt dobják ki a konyhai hulladékot. Bár ez apróságnak tűnhet, valójában az egész komposztálási folyamatot tönkreteszi: a műanyag nem bomlik le, bekerül a komposztba, amely így már nem használható biztonságosan.
Pedig a komposztálás nem pusztán „rothadás”, hanem egy precízen szabályozott biológiai folyamat, amelyhez megfelelő levegőellátás, nedvesség és tiszta alapanyag szükséges.
Pedagógiai kérdés. Nyugat-Európában a hulladékgazdálkodás következetes oktatása is kellett ahhoz, hogy a rendszer valóban természetessé váljon
Fotó: Székely-Farkas Tímea archívuma
Nem véletlen az sem, hogy a tömbházakban élők Bihar megyében speciális szellőző kukákat kaptak. Ha nincs elegendő levegő, a hulladék bepenészedik, és alkalmatlanná válik a komposztálásra. A kellemetlenség – a szag, a gyakori ürítés – valójában a rendszer része.
Míg a biohulladék esetében legalább elméletben adott a körforgás lehetősége, a textilhulladék már egy sokkal nehezebben kezelhető terület.
Bár léteznek erre megoldások – főként Ázsiában –, ezek annyira költségesek, hogy gazdaságilag nem kifizetődők. A begyűjtött textil egy része ugyan újrahasználatba kerül, például second hand üzletekben vagy exportként más országokban, de egy jelentős hányaddal egyszerűen nem tud mit kezdeni a rendszer – mutatott rá Székely-Farkas Tímea. Ez a mennyiség – akár 30–40 százalék – végül ugyanúgy a lerakóban köt ki.
A fennmaradó rész azonban már itt is problémát jelent: ami túl szennyezett, túl rossz minőségű vagy egyszerűen nem értékesíthető, az továbbra sem hasznosítható, és végül ugyanoda kerül vissza, ahonnan indult – a hulladéklerakóba.
Fotó: Alexandru Nițescu
Székely-Farkas Tímea szerint éppen ez mutatja meg a rendszer egyik legnagyobb korlátját: hiába történik meg a begyűjtés és a válogatás több lépcsőben is, bizonyos hulladéktípusoknál egyszerűen nincs valódi megoldás. Itt válik igazán láthatóvá a rendszer egyik alapvető paradoxona: miközben egyre tudatosabban gyűjtjük a hulladékot, bizonyos típusoknál egyszerűen nincs működő visszaforgatási út – legfeljebb egy hosszabb kerülő, amelynek a vége gyakran ugyanaz marad.
A hulladékgazdálkodás talán legnyugtalanítóbb kérdése az idő. A szakértő rámutatott, hogy az üveg például akár 4–5 ezer évig is megmarad a környezetben. A műanyag több száz év alatt bomlik le, de nem tűnik el: mikroműanyagokra, majd nanoműanyagokra esik szét.
Ez az a pont, ahol a hulladék már nem „kint” van, hanem bennünk. És talán éppen ez az a perspektíva, amely leginkább hiányzik a hétköznapi gondolkodásból – jegyezte meg a szakember.
Székely-Farkas Tímea számára a hulladékgazdálkodás alapvetően pedagógiai kérdés. Nem véletlen – jegyezte meg –, hogy munkájának jelentős része oktatáshoz kapcsolódik: nemcsak iskolákban, hanem felnőttek, sőt önkormányzatok körében is. A tapasztalat ugyanis az, hogy a tudás nem épül be automatikusan.
A nyugat-európai példák sem egyik napról a másikra működtek: Németországban, Hollandiában vagy Dániában hosszú évek következetes oktatása, kampányai és társadalmi nyomása kellett ahhoz, hogy a rendszer valóban természetessé váljon.
Az Európai Bizottság (EB) pénteken úgy döntött, hogy bepereli Romániát az Európai Unió Bíróságán, mert nem alkalmazta helyesen a hulladéklerakókról szóló 1999/31/EK irányelvet és az azt módosító 2018/850 direktívát.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Húsz év folyamatos kompromisszumok közepette – így jellemezte a 2000-től 2020-ig tartó aradi alpolgármesteri megbízatását Bognár Levente, aki október 1-jén, csütörtökön ünnepelte 70. születésnapját. Életút-interjúnk 2. része.
Hat, 25 és 50 év közötti személy ellen indított kivizsgálást a szervezett bűnözés és terrorizmus elleni ügyészség Krassó-Szörény megyei területi szolgálata és a megye rendőrsége szervezett bűnözői csoport létrehozása és migránscsempészet gyanúja miatt.
Emil Boc vészharangot kongat: több mint 20 ezer Európai Unión kívüli személy él Kolozsváron, és „ez kezd problémává válni”. Kolozsvár polgármestere nyelvi tesztet, a beilleszkedés minimális szintjének betartását javasolja.
Az Agent Green pénteken bírálta az „orvvadászat olcsóbbá tételét”, miután az RMDSZ parlamenti képviselői által a szenátusba benyújtott tervezet 40 000 euróról 500 euróra csökkenti a kvótán felül, illegálisan kilőtt medvék után fizetendő kártérítést.
Olyan érzéseket, nehézségeket is megjeleníthetnek a gyerekek a játékban, amelyeket még nem tudnak vagy nem mernek szavakba önteni – többek között erre teremt lehetőséget a gyermekpszichodráma, októbertől Kolozsváron is.
Új fejezet kezdődött a romániai magyar oktatásban: a 2026–2027-es tanévtől a IX. osztály számára már nem román nyelvű tankönyvek magyar fordításai készülhetnek, hanem magyar szakemberek által magyarul megírt tankönyvek kerülhetnek az oktatásba.
Alig öt évvel a felépítése után szinte teljesen tönkretették az aradi Maros-parton kialakított panorámagát üvegtábláit. A mintegy 300 edzettüveg-panelből már csak néhány maradt épen.
A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) elmúlt 25 éve Magyarország és az erdélyi magyarság közös eredménye, sikere – hangsúlyozta Tonk Márton rektor a magyar magánegyetem jubileumi tanévének megnyitóján pénteken Marosvásárhelyen.
Továbbra is súlyos állapotban ápolják a kolozsvári sürgősségi kórház intenzív osztályán azt a 22 éves fiatal nőt és 77 éves magyar fogorvos nagyapját, akik súlyos sérüléseket szenvedtek vasárnap este Kolozsvár Donát (Grigorescu) negyedében.
Hozzájárult a közbeszéd megváltoztatásához és a polgárcentrikus közigazgatás bevezetéséhez. Interjúnk első részében többek között az 1989-es hangulatról, a magyar–román viszonyról, a Szabadság-szobor visszaállításáért folytatott küzdelemről mesél.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!