Szakmává válik a dajkaság

Eddig előnyös helyzetben voltak azok a családok, ahol a nagyszülőkre lehetett bízni a gyermeket: a Háromszéken élő Judit például arról mesélt, hogy náluk mindkét nagymama a megadott korhatár előtt vonult nyugdíjba, így nem okozott problémát, ha például túlórázniuk kellett, vagy este színházba szerettek volna menni a férjével.

Zsuzsa már nem volt ilyen szerencsés: náluk az egyik nagyszülő távol lakik, a másik még dolgozik, így minden gyerekmentes program körültekintő szervezést igényelt. Mint kifejtette: amíg a gyermekek bölcsődébe jártak, esténként, amikor programot szerveztek, a szomszéd nénit kérték meg, hogy vigyázzon a kicsikre, a segítséget pedig apró ajándékokkal hálálták meg.

Egy vagyonba kerül a magánbölcsőde

Enikő szülés után egy évvel állt ismét munkába, az óvoda kezdetéig pedig, tehát két éven keresztül egy néni vigyázott a kisfiára. „Ismerősök ajánlásai, referenciák és személyes szimpátia alapján választottunk, az első hetekben pedig meglehetősen aggódtunk, hogy a megfelelő személyre bíztuk-e gyermekünk nevelését, ám hamar kiderült, hogy aggodalomra nincs ok, a kisfiú nagymamaként szerette a rá vigyázó nénit” – idézte fel az édesanya.

Katiék viszont nem mertek kockáztatni, ezért inkább magánbölcsődébe íratták kislányukat. Igaz, ez alaposan megterhelte a családi költségvetést, de legalább szakképzett dajkák, óvónénik foglalkoztak a gyerekkel, akit így nem kellett idegenre bízniuk.

A legnehezebb dolga a Bukarestben élő Orsinak volt: férjével egyeztetve magánbölcsődébe íratta a kislányt, ami egy vagyonba került, ugyanakkor, ha a kicsi megbetegedett, bébiszittert kellett fogadniuk. „A bölcsit akkor is fizetni kellett, ha valamiért nem tudtuk bevinni a kislányt, olyankor pedig az otthoni dajka pluszpénzbe került” – magyarázta Orsi.

A lapunknak nyilatkozó szülők ezért egyetértettek abban, hogy megnyugtató, ha a gyermekfelvigyázó szakmát választó személyeknek alkalmassági vizsgán kell részt venniük, szereznek szakképesítést, viszont amennyiben a mostaninál jóval többet kell fizetni a szolgáltatásaikért, kevesen tudják megengedni maguknak.

Külföldön kamatoztatják tudásukat

Háromszéken egyébként eddig is folyamatosan szerveztek bébiszitter-tanfolyamokat, de a jelentkezők többsége külföldön hasznosította a megszerzett tudást – tudtuk meg Kelemen Tibortól, a megyei munkaerő-elhelyező ügynökség igazgatójától. Mint rámutatott: csak ezután fog kiderülni, hogy itthon is szükség van-e hivatásos dajkákra, szerinte ugyanakkor ezeket a személyeket a továbbiakban hivatalos keretek között, például bölcsődékben, gyermekvédelmi hatóságnál kellene alkalmazni.

„Akinek szüksége volt rá, eddig is alkalmazott gyermekfelvigyázót, de mivel ez nem minősült szakmának, szakképzetleneket foglalkoztattak” – magyarázta Kelemen. Kovászna megyében egyébként a munkavállalók többségét szakképzetlenként alkalmazzák, ennek ellenére elvárják tőlük azt a szaktudást, amit a munkakörük feltételez. Kelemen úgy vélte: ha sikerül a kisgyermekek felügyelete érdekében megbízható rendszert kialakítani, az édesanyák is szívesebben és hamarabb állnának ismét munkába.

A nagyváradi egyetemistaként több évig bébiszitterkedő Farkas Kinga is jó kezdeményezésnek tartja, hogy végre hivatalos foglalkozássá vált a gyermekfelvigyázás, hiszen ez pluszbiztonságot jelent a munkavállalónak. „Ugyanolyan állás ez is, mint bármelyik más” – szögezte le Kinga, aki szerint elsősorban az egészségügyi biztosítás szempontjából fontos az intézkedés, hiszen korábban dajkaként erre nem volt lehetőség.

Szerinte ugyanakkor ezentúl is sokan lesznek, akik nem fogják hivatalosan bejelenteni a tevékenységet, mivel nagyon kevés módos család van, amely a bér mellett az adót és a biztosítást is ki tudná fizetni. Kinga még 2006-ban, nagyváradi egyetemista éveiben kezdett el gyermekfelvigyázással foglalkozni, bevallása szerint akkor nagyon kevés fizetséget kapott cserébe, ettől függetlenül akár főállású munkaként is el tudja képzelni azok számára, akik ilyen irányú hivatást éreznek.

Eltérő a bérezés

A gyermekfelvigyázásért járó fizetség egyébként rendkívül változó: egy szatmárnémeti család például – amely a Facebookon talált bébiszittert – havi hétszáz lejt fizetett a diáklánynak, akinek egy kislányra kellett vigyáznia. A szülők elmondták: mivel munkaprogramjuk előre kiszámíthatatlan, előfordult, hogy a bébiszitter naponta nyolc órát foglalkozott a gyermekkel, más napokon pedig alig három-négy órára vették igénybe szolgáltatásait, de arra is volt példa, hogy napokig nem hívták.

„Egyesek úgy vélték, hogy az átlaghoz képest túl sokat fizettünk. Azzal érveltek, hogy egyes családok kevesebb pénzért alkalmaztak olyanokat, akik a gyerekekre is vigyáztak, és emellett házimunkát is végeztek” – magyarázta az apuka.

A gyermekdajkaságot hivatalos szakmának minősítő tervezetet egyébként múlt héten fogadta el döntéshozó kamaraként a képviselőház, így azt már csak az államfőnek kell kihirdetnie. Az előírások szerint abban az esetben lehet valaki hivatásos bébiszitter, amennyiben szakképesítést nyer, továbbá sem őt, sem közeli rokonát nem ítélték el jogerősen bűncselekményért.

Ugyanakkor azt is eltiltják a dajkaság gyakorlásától, aki szakmabeli visszaélést követett el, jogerősen elítélt személlyel él együtt, aki drog-, illetve alkoholfüggőségben szenved, valamint akitől törvényesen megvonták a szülői jogokat.