Senki nem akarja befogadni a hajlék nélkül maradt romákat

Szénné égtek a papírkunyhók

Amikor már a putri sincs
Sár és füst, kartonlapok, deszkadarabok, bádoglemezek mindenhol, illetve az „utca” elején nagyobbacska terület, ahol jól láthatóak a múlt héten leégett kalyibák nyomai. Lopozán Tibor, Puczi Kozák Katalin, Puczi Kozák János, Bogdán Hermina az összesereglõ szomszédokkal együtt mesélnek a történtekrõl: mivel a hideg beálltával a tákolt kunyhókat melegítõ tüzet állandóan táplálni kell, a gyerekek túl sok tüzelõt raktak az egyik „ház” összetákolt kályhájába, a lángok kicsaptak, és a préselt farost lemezbõl, kartonpapírból összerakott lakhely lángra lobbant. A tûz gyorsan továbbterjedt – négy család maradt hajlék nélkül. „Éppen csak ki tudtunk menekülni, mindenünk bent égett, a ruhánk, az ágynemünk, a bútorunk, a személyes irataink” – meséli a fiatalasszony, aki ötödik gyerekét várja. A szomszédok befogadták õket, van olyan kalyiba, ahol tizenketten laknak. Az egykori Ady, ma Rovinari nevû lakótelep mögött, a híres-hírhedt 24-es és 26-os számú tömbházak közelében, a Maros partján, jelenleg nyolc putri sorakozik utcát alakítva a szeméthalmok között. Helyzetük kilátástalan, mondják, április óta így élnek. Akkor kellett kiköltözniük a közeli tömbházakból, ahol 10–15 évig éltek. Illegálisan foglalták ugyan el ezeket a lakásokat, de fizették volna a bért, a közköltséget, ha ezt a hivatal lehetõvé tette volna – mesélik egymás szavába vágva a kartonkunyhók lakói.
 
Senkinek sem kellenek
Dorin Florea marosvásárhelyi polgármestert évek óta foglalkoztatja a romák helyzete. A helyhatósági választásokat megelõzõ idõszakot leszámítva, amikor ígéretek sora hangzott el, többnyire fenyegetõzésekkel igyekszik változtatni a jelenlegi helyzeten. A Bodoni erdõ alatt élõ roma közösséget erõszakkal próbálta kitelepíteni a városból, ám õk nem akarnak visszamenni azokba a falvakba, ahonnan beköltöztek a városba, ráadásul a falvakban nem is látnák õket szívesen. A szeméttárolókból és koldulásból élnek. A Hidegvölgy, a Hegyalja, illetve Bese – több száz roma család lakókörnyezete – zsúfolt, az ott lakók hallani sem akarnak újabb betelepítettekrõl. Az Ady negyedben élõknek azt javasolták, költözzenek Besébe, ahol a hivatal barakkokat állítana fel számukra. „Évek óta kérjük, támogassanak építõanyaggal, és engedélyezzék, hogy valahol a város szélén építkezhessünk. Valahányszor kihallgatásra megyünk, a polgármester azt mondja, hogy miért csináltunk ennyi gyermeket. Mi nem vagyunk emberek?” – panaszkodnak a putrisor lakói. Többen közülük a rossz életkörülmények miatt meg is betegedtek, a gyerekek nem járnak iskolába, víz hiányában nem moshatnak, nem tisztálkodhatnak rendszeresen. „Ide se mentõ, se orvos nem jön ki. Ez egy fertõ, amit mindenki elkerül” – mondja egy fiatalember, majd megmutatja a kályhát is, amiben éjjel-nappal, megállás nélkül táplálni kell a tüzet, hogy meg ne fagyjanak a putriban.

Segítsenek egymáson?
Venczi Vidor János Maros megyei tanácsos, az Aven Amentza Romale nevû szervezet vezetõje aggódik a romákért. Úgy véli, a gondokat csak széles körû összefogással és programokkal lehetne felszámolni. „Azzal, hogy egyik helyrõl a másikra költöztetik a telep lakóit, a kérdés nem oldódik meg, csak továbbgyûrûzik. Elsõsorban szociális lakásokra van szükség, illetve arra, hogy a hivatalokban a romákat ne különböztessék meg hátrányosan bõrszínük, ruházatuk miatt” – hangsúlyozta a tanácsos. Csegzi Sándor alpolgármester megígérte a roma tanácsosnak, hogy szociális ankétot készítenek a helyzetrõl, felmérik annak lehetõségeit, hogy mit tehetnek az érdekükben. Az alpolgármester szerint az önkormányzat munkatársai egy olyan szociális programot készítenek elõ, amely azokon segítene, akik önhibájukon kívül kerültek nehéz helyzetbe. „Mivel népes közösségrõl van szó, rövid idõ alatt képtelenség valamennyiük gondját megoldani” – vélte Csegzi. Hozzátette: amíg az önkormányzatnak sikerül megfelelõ megoldást találnia a helyzetre, a többi közösségnek kellene segítenie az utcára került családokon.

----------