Rönkhajítás Uzonban

Az átlagon felüli izomtömeget és ügyességet egyaránt igénylő vetélkedőre összesereglett versenyzők közül az Uzon közeli Bikfalva képviselői mozogtak a legotthonosabban, ami nem is csoda, hiszen tavaly ők képviselték Erdélyt a magyarországi döntőn. Ennek ellenére idén nem számítottak esélyesnek, amire a csapat egyik hölgytagja igyekezett magyarázatot adni: „Néhányan azóta már Magyarországon élnek, ki dolgozik, ki férjhez ment. No de mi, az itthon maradottak igyekszünk helytállni.”

A tíz évvel ezelőtt Vas megyében útnak indított, a Magyar Technikai és Tömegsportklubok Országos Szövetsége által patronált verseny uzoni „elődöntőjére” tízfős csapatokat vártak a rendezők, de nem sikerült valamennyi együttesnek teljes létszámot kiállítania. Elsősorban nőkben volt hiány, ahol azonban nem volt meg a négyes kontingens, ott ketten-hárman végezték el a teljes penzumot. Õket sodrófadobás és farkastartás kannával várta, a rönkhajítás, a zsákcipelés, a rönkborítás vagy a rúdtartás a férfiak feladata volt. A versenyzők között akadt jó fizikumú, de olyan is bőven, akiben inkább csak a virtus volt meg a „követelmények” közül. Mindez persze nem akadályozott meg senkit, hogy szenvedő alanya vagy harsány szemlélője legyen a jó hangulatú vetélkedőnek.

A legmesszebbről, a Brassó megyei Olthévízről érkezett együttes idén indult első ízben a versenyen. „Minden jó buliban benne vagyunk, sokszor erőn felüli feladatokat is vállalunk – mondta el Kovács Mátyás tanár, a javarészt diákokból álló együttes vezéregyénisége. – A hasonló eseményeken való részvétel azon ritka esetek közé tartozik, ami még összerántja a falu szétszóródó fiatalságát.” Az idei verseny egyik meglepetésének számított az Uzon községhez tartozó, román nemzetiségű Dobolló együttese, amely a negyedik helyen végzett a rangsorban. A roppant fegyelmezett társaság egyik tagjának figyelemre méltó indoklása így hangzott: „Ha közigazgatásilag idetartozunk, miért zárkóznánk el? Bár románok vagyunk, a magyarországi döntőre is szívesen elmegyünk, ha meghívnak bennünket.”

Ráduly István, Uzon polgármestere elégedett házigazdaként jött-ment a vendégei között. „Jövőre bolondokháza lesz itt. De nem baj, jobb szervezéssel kétszer ennyi csapatnak is megrendezzük a versenyt.” S ezzel máris megfogalmazta a rendezvény perspektíváját, illetve legfontosabb tanulságát.

Cs. S.

Nyolcméteres kürtőskalács

A kürtőskalácsukról híres szentivánlaborfalviak harmadszor döntötték meg saját rekordjukat. Kányádi Áron és családja 2004-ben állította fel először a leghosszabb kürtőskalács rekordját. Az első próbálkozáskor 1,7 méterest készítettek, ezt tavaly toldották meg, és 2,2 méteres kürtőst sütöttek. Hétvégén az Uzon Napokon pedig elkészítették az eddigi legnagyobb, 2,5 méteres kürtőskalácsot. „Az első rekordunk felállítása volt a legnehezebb. Nem volt gyakorlatunk ilyesmiben, és a kezünk is reszketett, amikor több száz ember szeme előtt gyúrtuk a tésztát. Ma már könnyebben teljesítettük a kihívást” – mondta el lapunknak Kányádi, aki szerint a kürtős elkészítésének legkényesebb része, amikor az alapanyagot a rúdra csavarják, mert ha elszakad, mindent elölről kell kezdeni. A rekorderek 8 méter hosszú tésztát gyúrtak, majd feltekerték a külön erre a célra faragott rúdra. A sütéshez már csak 15–20 percre volt szükség, azt követően a kürtőst levágták a rúdról, mivel egy ekkora darabot nem lehetett lecsúsztatni róla. Jövőre újra megpróbálják.

Kovács Zsolt