Örökbe fogadva

A jubileumi, 10. szórványtengely-műhely megnyitóján az együttélés fogalmának derűsebb, emberközelibb oldalait igyekeztek megvilágítani a felszólalók. Nagy sikert aratott Nagyszeben polgármestere, Klaus Johannis, aki a hagyományos nagyszebeni magyar-szász együttélést így érzékeltette: „Többek között azért szeretem a magyar nyelvet, mert csak ebben a nyelvben mondatik ki, hogy Szeben városa nagy, azaz Nagyszeben.”
A Szilágy-megyei örökbefogadó küldöttség vezetője, Fekete-Szabó András RMDSZ-szenátor gyorsan a rendezvény „nagycsaládias” jellegére hangolódva kijelentette: örül annak, hogy csapatával együtt ilyen rangos és lelkes hallgatóság előtt adhat ízelítőt abból, mit is jelent a „hepehupás vén Szilágy”. Szavainak a Terbete néptáncegyüttes bemutatkozó tánca adott nyomatékok. A fergeteges produkciót hangosan ünnepelte a nézősereg, soraiban a kiváló ritmusérzékű Florin Cioabã roma királlyal. A táncműsort könyvbemutatók egészítették ki, a Kerekes Edit zilahi RMDSZ elnök által koordinált szilágysági „poétapercek” joggal vívták ki a 15 Szeben megyei település többnyire családi szinten képviselt magyar küldöttségének tetszését.
A többnyelvűség jegyében zajló rendezvény csúcspontja az örökbefogadási folyamat volt. A ceremóniamester és ötletgazda, Szabó Csaba kolozsvári tévészerkesztő így jellemezte a kezdeményezést: „Mivel Magyarországra egyre kevésbé lehet számítani, itt az ideje, hogy tartalék anyaországot keressünk. Erre a nemzeti öntudatában erős, tömbmagyar jellegét sikeresen őrző Szilágyság a legalkalmasabb.” A Nagyszeben környéki kisközösségek közül többek között Vízakna, Bürkös, Bolya, Nagytalmács, Felek, Erzsébetváros, Balázstelke, Bázna, Kiskapus és Mihályfalva „kapott” hazai testvértelepülést. A testvérkapcsolatok keretében az elkövetkező hónapokban a Szeben megyei kisközösségek többnapos látogatásra indulnak Szilágy megyei településekre nyelvet csiszolni, lelkierőt gyűjteni és megtartó emberi kapcsolatokat alakítani.