Kerüljük a kígyókkal való találkozást, de a vipera marása alapvetően nem halálos

Például a szakkönyvek nem írják, hogy 2000 méter felett lenne vipera, de néhány évvel ezelőtt a Fogarasi-havasokban 2300 méteren fotóztam egyet” – mesélte a Krónikának Milka Zsolt aradi mentőápoló, magashegyi túravezető, a temesvári székhelyű Bánsági Kárpát Egyesület (BKE) korábbi elnöke.

Milka Zsolt szerint nagyobb az esélye annak, hogy a vipera hamarabb meglát, pontosabban – a lépéseink keltette rezgések alapján – megérez bennünket, mint ahogy mi észrevennék, és továbbáll, ugyanis a vipera nem támad emberre. „Ha mégis megmar, az általában egy véletlen találkozás eredménye. Mondjuk reggel, amikor még nincs eléggé felmelegedve ahhoz, hogy gyorsan elinaljon, vagy nem vett észre, és véletlenül rálépünk, vagy közvetlenül mellé lépünk, akkor veszélyben érzi magát és harap” – vázolta a lehetséges esetet.

Vipera az erdőben: járt utat a járatlanért...

Hogy ezt elkerüljük, ajánlatos nem elhagyni a kitaposott túraösvényeket, nézzünk a lábunk elé, vizsgáljuk meg a terepet, mielőtt leülünk a fűbe vagy egy sziklára, és a megelőzéshez hasznos lehet a megfelelő ruházat: túracipő vagy túrabakancs, hosszú szárú nadrág vagy lábszárvédő.

Ha meglátjuk az állatot, ajánlatos széles ívben elkerülni, de figyeljünk, hogy közben nehogy másik kígyóra lépjünk, mert ahol egy sütkérezik, lehet, hogy több is van. Ha pedig megmart a vipera, a legfontosabb, hogy ne essünk pánikba, a sérült testrészt helyezzük nyugalmi állapotba. „A romániai mérges kígyók, a viperák mérge alapvetően nem halálos. Terjengenek hírek halálesetekről is, de azért ennél bonyolultabb a méreganyag működése.

Persze, nem mindegy, hogy egy ötéves kislányról vagy egy 120 kilós díjbirkózóról van szó. Néhány éve beszéltem a hátszegi kórház sürgősségi osztályának az akkori főápolójával, mert a Retyezátban elég sok viperamarás történik, és a sérülteket oda viszik, s ő állította: aki Romániában meghalt viperamarás következtében, tulajdonképpen nem a méregtől halt meg, hanem a szervezete anafilaxiás sokkos reakciót váltott ki a viperaméregben lévő fehérjékre. Ugyanúgy, mint ahogy egy darázs- vagy méhcsípésbe is bele lehet halni, ha allergiás rá az illető” – oszlatta el a tévhiteket Milka Zsolt.

Viperamarás esetén a sérült megnyugtatása elsődleges

A mentős-túravezető szerint kígyómarás után a legfontosabb, hogy a sérültet megnyugtassuk, és ne üldözzük a viperát, mert azzal nagyobb veszélybe sodorhatjuk magunkat. „Tudom, nagyon nehéz valakit megnyugtatni ilyenkor, de minél magasabb a pulzusa, annál gyorsabb a vérkeringése, és könnyebben szétterjed a méreganyag a testében. Végtagmarásra a mostani protokoll is ajánlja a gumifáslis kötést, de ne legyen túl szoros, az artériás keringést ne állítsuk el, tehát ne érszorítóként használjuk, inkább a vénás visszakeringést lassítsuk valamilyen szinten. Az ujjunk férjen be a kötés alá” – tudtuk meg a legsürgősebb teendőket. Felhívta a figyelmet, hogy az új eljárás szerint nem ajánlatos a seb kiszívása, nyomkodása, ezért a túraboltokban kapható vákuumos fecskendővel (extractorral) se próbáljuk kiszívni a mérget a sebből, az legfeljebb a trópusi, erősebb mérget termelő kígyók marása után használható.

mert ezzel is időt nyernek, amíg a hegyimentők odaérnek – de semmiképp se a saját lábán járjon a sebesült! Ha van az elsősegélycsomagban allergia elleni szer, például Aerius, azt beveheti, de Milka Zsolt szerint az ellátás első fázisában a gyógyszerek nem jelentenek kulcsszerepet.

Antiviperin nevű ellenanyagot a sürgősségi osztályokon tartanak, de a szabadkereskedelemben nem kapható: egyrészt drága, másrészt csak hűtve tárolható, ezért sem a hegyimentőknél, sem a mentőautókban nincs.

Túravezetőként és mentősként sem találkozott még viperamarásos esettel, viszont viperát látott már Milka Zsolt: a Fogarasi-havasokon kívül a Bánsági-hegyekben, Herkulesfürdő környékén, a Néra és a Kárás völgyében, sőt a Zaránd-hegységben is. Hozzátette, hogy a kígyóméreg lassan és nagy energiabefektetéssel fejlődik ki, ezért az állat számára roppant értékes anyag, amit az áldozatai elejtéséhez fejleszt ki, ezért „nem pazarolja”. „Az idősebb példányok figyelmeztetésként marnak, de nem minden esetben fecskendeznek ki mérget. Jellemzően a fiatal egyedek harapnak gyakrabban, és az egész méreganyagot belefecskendezik az áldozatba, mert nem tudják még úgyszólván rutinosan kezelni ezt a helyzetet” – magyarázta a túravezető, aki szerint semmi esetre se mondjuk le egy túráról a kígyóktól való félelmünkben, inkább legyünk elővigyázatosak.

A nemzeti parkok működtetői is óvatosságra intenek

A Retyezát Nemzeti Park működtetői arra hívták fel a figyelmet, hogy a veszélyes viperák csak szélsőséges helyzetekben támadnak, amikor rájuk lépünk és nem tartjuk tiszteletben a biztonsági távolságot –

„A Retyezát Nemzeti Parkban mi látogatók vagyunk és tisztelnünk kell a terület állandó lakóit! Az oktatás kulcsfontosságú szerepet játszik az indokolatlan félelmek eloszlatásában és a kígyók ökoszisztémában betöltött szerepének tiszteletben tartásában” – olvasható a Hunyad megyében, a Déli-Kárpátokban található Retyezát Nemzeti Park vezetőségének a Facebookon közzétett felhívásában. Mint az 1935-ben kialakított nemzeti park szakemberei kifejtik, a Romániában élő kígyók között számos, emberre veszélytelen faj található, és valójában a természetes környezet egészségének mutatói.

ezért azt javasoljuk, hogy mindenki tartson távolságot a kígyóktól, mint bármely más vadállattól, amellyel védett területeken, a mezőn vagy akár a lakóterület közelében találkozhatunk” – szerepel a felhívásban.

A Salvamont hegyimentő-szolgálat is felhívta a figyelmet a viperaveszélyre. „Ha olyan területen tartózkodunk, ahol kígyók élnek, viseljünk a lábunkat fedő ruházatot. Ne lépjünk rá a kígyóra, ne üljünk le a földre, ne mozdítsunk meg kődarabokat. Ha kígyót veszünk észre, kerüljük ki, anélkül, hogy provokálnánk.

Romániában az egyetlen mérges kígyófaj a vipera, amely egyenetlenül elterjedt az ország egész területén, megtalálható a Kárpátokban, 2000 méter feletti magasságban is. A szakértők szerint a viperaharapás klinikai tünetei több tényezőtől függnek: a befecskendezett méreg mennyiségétől, a harapás helyétől és az áldozat egészségi állapotától.

amelyek ritkán halállal végződnek, főként gyermekeknél (a testsúlyhoz viszonyított nagyobb méregadag miatt) és időseknél. A viperaharapás tünetei és jelei lehetnek helyiek és általánosak. Helyiek: harapásnyomok, helyi ödéma (duzzanat), vérzéses hólyagok. Általános tünetek: láz, izzadás, hányinger, hányás, hasi fájdalom, hasmenés, ájulás, légzési nehézség, mellkasi fájdalom, görcsök, kóma, egyéb neurológiai tünetek, vérnyomáscsökkenés.

Mi a teendő, ha valakit megmar a vipera?

• Nyugodt testhelyzetbe kell hozni a beteget, elkerülni a felesleges mozgatást; a beteget hátra kell fektetni (vagy oldalra, ha eszméletlen), biztonságos helyre, ahol nem érheti újabb kígyótámadás;
• Hívja a 112-es egységes segélyhívó számot vagy a Salvamont hegyimentő-szolgálatot, hogy közölje az áldozat állapotát és tartózkodási helyét (esetleg GPS-koordináták);
• A sebet tisztítsa meg oxigénes vízzel vagy tiszta vízzel;
• Vegye le a gyűrűket, karkötőket vagy hasonló tárgyakat a megharapott végtagtól, mert ödéma esetén ezek eltávolítása nagyon nehéz lesz, és szorítóként hatnak;
• A kígyómarás helyének közelében rugalmas kötést kell feltenni, hogy lassítsa a méreg terjedését a nyirokcsomókban. A rugalmas kötést csak a kórházban szabad eltávolítani. A kötést nem szabad túl szorosan felhelyezni, hogy ne akadályozza az artériás vérkeringést, hanem úgy, hogy „egy ujj beférjen a kötés alá”.