Nem lesz Guşă-szobor Marosvásárhelyen

Marosvásárhely önkormányzata a család és tizenkét román egyesület kezdeményezésére, 2009. szeptember 10-én arról határozott, hogy szobrot állít a gyászos emlékezetű tábornok, Románia egykori vezérkari főnöke emlékére. A határozatot akkor a tanács RMDSZ-es képviselői is megszavaztak. Az önkormányzati döntést Tőkés László, a temesvári forradalom mártírjai iránti kegyelet jegyében a közigazgatási bíróságon megtámadta.

A határozat meghozatalának idejében már ítélet született ugyan Victor Stănculescu és Mihai Chiţac tábornokok ügyében, és az 1989-es romániai forradalom idején elkövetett tömeggyilkosságokban való részvétel bizonyított vádja alapján mindkét főtisztet súlyos börtönbüntetésre ítélték, továbbá az eljárás rendjén Ştefan Guşă bűnössége is kétséget kizáróan megállapítást nyert – ennek ellenére Marosvásárhely városi tanácsa mégis emléket akart állítani a város volt lakójának. Guşă ellen korábban eljárás is zajlott, ellenben ítélet nem született mivel a volt tábornok időközben elhunyt. „Mindezek ellenére a tények tények maradnak: Ştefan Guşă tömeggyilkos volt!” - vélekedik Tőkés László.

A szoborállítás terve tiltakozáshullámot váltott ki, több civil szervezet is ellenezte azt. Az ellenzők között van egyebek között a Temesvár Társaság, a temesvári December 17. Szervezet és a Memorialul Revoluţiei Egyesület, az Európai Parlament Erdélyi Magyar Képviselőcsoportja, a Pro Europa Liga. Ugyancsak ellenezte a javaslatot 117 neves személyiség, köztük Herta Müller Nobel-díjas írónő, Richard Wagner író, és Adrian Cioroianu volt román külügyminiszter. Maga Dorin Florea polgármester is ígéretet tett egy Tőkés Lászlóval folytatott megbeszélés alkalmával, hogy nem engedélyezi a szobor felállítását.

A marosvásárhelyi tanács azonban mindezek ellenére óvást emelt a Maros Megyei Törvényszék 2010 júniusában hozott határozatába, amely megsemmisítette a szobor felállítására vonatkozó tanácsi határozatot.

A fellebbezés tárgyalása alkalmából benyújtott keresetében Kincses Előd ügyvéd a következőképpen fogalmaz: „Megengedhetetlen, hogy az áldozatokra való emlékezés helyett a Román Forradalom elfojtásában vétkesek kultuszának legyünk tanúi.” Indoklásában tételesen idéz a Ştefan Guşăt terhelő dokumentumokból, melyek azt bizonyítják, hogy Temesváron a hadsereg az egykori tábornok személyes parancsára lőtt a forradalmárokra.