Nem győzi az EKE az Istenszéke környékének takarítását

A marosvásárhelyi EKE hivatalosan 2012-ben kapta meg az akkor még csak ötvenhektáros, időközben hetvenre bővült Istenszéke természetvédelmi terület védnökségét. Korábban évente egyszer, legfeljebb kétszer rendeztek nagytakarítást. A szerződés aláírásával és az Istenszéke védnökségének a megszerzésével az EKE marosvásárhelyi osztályának egy régi terve vált valóra. Az Erdélyi Kárpát-Egyesület álmai között viszont nem szerepelt, hogy lelkes tagjai immár havi rendszerességgel ruccanjanak ki a Maros völgyébe, és másszák meg az 1381 méter magas hegycsúcsot, hogy megtisztítsák a helyet a felelőtlenül elhajított szeméttől. 

Böjthe-Beyer Barna, a szervezet elnöke szerint aggasztó méreteket öltött a szemetelés. A marosszékiek talán legkedveltebb túrázóhelyének számító Istenszékének a védnökségbe vételével az EKE elsősorban azokat a kereteket szerette volna megteremteni, amelyek biztosítani képesek a természetvédelmi terület jelenlegi állapotának hosszú távon való megőrzését. A főcél az itt élő növényvilág, állatvilág és a látványos geológiai alakzatok fenntartása, valamint tudományos kutatási és természetvédelmi nevelési tevékenységek szervezése.

Ehhez képest az EKE-tagok egyre gyakrabban kénytelenek a hegy meg az erdő „takarító nénijévé” válni. A munkában szívesen részt vállaló Mikó István szerint az a gond, hogy az utóbbi időben látványosan nőtt azok száma, akik felmennek az Istenszékére. „Ha vérbeli kirándulókról lenne szó, ez nem is jelentene gondot. De egyre többen mennek fel quadokkal. Köztudott, hogy, aki könnyen feljut, könynyebben is szemetel, nem becsüli meg annyira a természetet” – vélekedett a környék senior rangereként emlegetett marosvásárhelyi férfi. A kismasinák megfékezésének a legjobb módszere az utakat elzáró, kidőlt fák otthagyása, állítja Böjthe-Beyer Barna.

Az önkéntes alapon tevékenykedő Mikó István és társai ma már nemcsak tűzhelyeket takarítanak, és pillepalackokat gyűjtenek össze, egyre gyakrabban kénytelenek üvegszilánkokat is összeszedni, amelyek sokat elárulnak a kocaturisták józanságáról és természetvédelmi felfogásáról. Böjthe-Beyer főként az erdészet által alkalmi munkára szerződtetett, távolról érkező személyeket okolja a tetemes mennyiségű szemét miatt. Az EKE-elnök már több ízben találkozott olyan áfonyagyűjtőkkel, akik pillepalackokat és rongyokat dobáltak el. Ennél viszont sokkal bosszantóbb, amikor egy-egy összefestett sziklára bukkan, mert annak a megtisztítása jóval több időt és energiát vesz igénybe.

A sziklafestés mellett a táblafestés és -kaparás is az egyes látogatók kulturáltságának és toleranciájának a fokmérője. Az EKE-tagok legutóbb egy ratosnyai erdész személyében leplezték le azt a kártevőt, aki a kétnyelvű tájékoztatási pannók magyar szövegét festette le. Máskor bicskával vágták ki a nem tetsző nyelven íródott szöveget. Azonos jelenségre panaszkodtak lapunknak a hegyimentő-alakulat munkatársai is, akik a kirándulási ösvényeket jelző táblákat kénytelenek cserélgetni. A sovén megnyilvánulások nem vették el a természetbarátok kedvét: a pannókat kicserélték, és a közeljövőben újabbakat is elhelyeznek a turistaút mentén.