Nagyon keveset tudnak egymásról a különböző erdélyi régiókban élő magyarok

Az erdélyi magyarok ugyanolyan arányban (82 százalék) tartják fontosnak Románia nemzetközi tekintélyének növekedését, mint a románok (Magyarország nemzetközi tekintélyének növekedését a magyarok 87, míg a románok 35 százaléka pártolja), viszont eltérés észlelhető a téren, hogy miközben a magyarok 83 százaléka kívánatosnak tartja a nem európai bevándorlók számának csökkenését, a románoknál ez az arány 59 százalékos.

Jövőkép tekintetében az erdélyi magyarok 74 százaléka látja úgy, hogy a következő két évtizedben gyakoribbak lesznek a magyar-román vegyes házasságok, javul a magyar nyelvű oktatás (58 százalék), jobb lesz a magyarok és románok közötti viszony (47), a kisebbségnek több joga lesz (40), ám már csak a megkérdezettek 25 százaléka bízik abban, hogy Erdélynek nagyobb gazdasági önállósága lesz Bukaresttől, a Székelyföld területi autonómiájának a következő húsz évben történő megvalósulásában pedig csak a magyarok húsz százaléka bízik. Barna Gergő kifejtette, miközben a teljes lakosság viszonylag pesszimista, az erdélyi magyarok az országos átlaghoz képest is borúlátóbbak, pozitívum ellenben, hogy amikor az egyéni életszínvonalra kérdeztek rá, a magyarok elégedettebbek saját iskolázottsági szintjükkel, egészségi állapotukkal, munkahelyükkel, jövedelmükkel, mint a románok.

Rendkívül beszédes a különböző intézmények iránti bizalom képe. Románok és magyarok egyaránt a demokrácia alapintézményeiben bíznak a legkevésbé: a politikai pártok (10-12 százalék), a parlament (13-19), a kormány (17-21), Románia elnöke (30-34) alacsony népszerűségnek örvend, míg a legnagyobb bizalommal az egyházzal (a magyarok esetében 83 százalékos index), az Európai Unióval, helyi önkormányzattal, korrupcióellenes ügyészséggel szemben viseltet a lakosság, nemzetiségtől függetlenül. Szembeötlő azonban, hogy miközben az erdélyi magyarok 37 százaléka bízik az EU-ban, a románok körében 55 százalékos a bizalmi index, ami szakértők szerint azzal magyarázható, hogy a magyarok csalódtak Brüsszelben, mert arra számítottak, hogy hatékonyabban fellép a kisebbségi jogok terén. Az is jelzésértékű, hogy a románokhoz képest a magyarok nagyobb arányban bíznak a helyi önkormányzatban, ugyanakkor az elmúlt tíz évben a magyarok körében óriásit, 43-ról 17 százalékra zuhant a bukaresti kormány megítélése.

Ha jövő vasárnap rendeznék a választásokat, az erdélyi magyarok 51, a románok 52 százaléka (az erdélyi románok 45 százaléka) biztosan elmenne szavazni, ugyanakkor folyamatosan csökken a magyarok körében a román pártok támogatásának hajlandósága: a beléjük fektetett bizalom az elmúlt tíz évben 22 százalékról 5-re csökkent. Az idén januári helyzetkép szerint az RMDSZ kapná a voksok 89, az EMNP/EMNT 4, MPP/MPSZ 3, míg a román pártok 4 százalékát. Kiderült az is, hogy míg 1999-ben az erdélyi magyarok 25 százaléka fogyasztott dominánsan magyar nyelvű tévécsatornát, idén márciusra ez már több mint hetven százalékra ugrott, a dominánsan román nyelvű médiafogyasztás pedig 50 százalékról tízre csökkent.

Az erdélyi magyarok önképének nagymértékű torzulására is rávilágít a felmérés: a magyarok saját közösségüket kiterjedtebbnek, azonban sokkal kevésbé kompaktnak ítélik meg. A közösség méretét tekintve továbbra is átlagosan 2 millió erdélyi magyarral számoltak a megkérdezettek (a valós 1,2 milliós lélekszámmal szemben), ezzel összefüggésben jelentősen felülbecsülik a magyarok Erdélyen belüli arányát is, a magyarok közel fele azt hiszi ugyanis, hogy a magyarok többséget alkotnak Erdélyben. Torz önkép érhető tetten ott is, hogy a magyarok jelentős arányban alulbecsülik, a magyar családok hány százalékában beszélnek magyarul és még inkább, hogy a magyar gyerekek mekkora százaléka tanul anyanyelven.

„A torz önképhez az is hozzájárul, hogy a különböző régiókban élő magyarok nagyon keveset tudnak egymásról, „tudásuk” pedig gyakran a tényekkel teljesen párhuzamos sztereotípiákra épül. Például sok székelyföldi magyar a Partiumot szórványként reprezentálja, vagy nagymértékben felülbecsüli az asszimilációs folyamatok erejét a székelyföldi területeken kívül. A leginkább elgondolkoztató eredmény, hogy a románok minden tekintetben reálisabban látták a magyarokat, mint azok saját magukat” – állapította meg Kiss Tamás. A szociológus szerint a demográfiai stressz egyik bizonyítéka, hogy bár a magyarok 74 százaléka szerint a vegyes házasságok gyakoribbak lesznek a következő húsz évben, a gyakorlatban ennek éppen az ellenkezője igaz. Ez a lelkiállapot a szakértő szerint befolyásolja a közösség jövőképét, önbeteljesítő jóslatként működhet, kivándorlást generálhat.

A migrációs szándék a társadalom valamennyi rétegét érinti: a románok 18,9, az erdélyi románok 22,8, míg a magyarok 21,3 százaléka fontolgatja az elvándorlást rövidebb időre vagy véglegesen. Az első számú célország a magyarok körében rövid és középtávú munkavállalás vagy végleges kitelepedés esetén egyaránt Németország és Ausztria, míg Magyarország a második helyre csúszott vissza, az anyaországot Nagy-Britannia, az Egyesült Államok és Kanada követi. A felmérés szerint tizenöt éves távlatban elmondható, hogy a magyarok folyamatosan növekvő mértékben látják a román-magyar viszonyt konfliktusosnak (jelenleg 41 százalékuk vélekedik így), eközben a románok esetében ez az arány jóval alacsonyabb, 20 százalékos, ennél pedig többen vannak, akik szerint a két nép kapcsolatát kölcsönös együttműködés jellemzi.

Arra a kérdésre, hogy részt vesznek-e centenáriumi rendezvényeken, a teljes lakosság 16, az erdélyi magyarok 2 százaléka százaléka válaszolt igennel, ugyanakkor a magyarok 85 százaléka úgy véli, a Gyulafehérvári nyilatkozat szellemében a közösségnek több jogot kellene biztosítani; ezt a románság mindössze 28 százaléka gondolja így.

Porcsalmi Bálint, az RMDSZ ügyvezető elnöke a felmérés bemutatásán elmondta, a szövetség többek között arra szeretné felhasználni a kutatás eredményeit, hogy pozitívabb legyen a magyarok jövőképe, csökkenjen a „nemzethalál víziója”.