Megy a terelés a mindhiába várt marosvásárhelyi terelőút ügyében

A hírt Sófalvi Szabolcs marosszentgyörgyi polgármester közölte február 13-án Facebook-oldalán, csatolva a polgármesteri hivatal megkeresésére adott hivatalos (még januári keltezésű) választ.

A sors fintora, hogy éppen ugyanazon a napon Alin Șerbănescu, a CNAIR szóvivője azt nyilatkozta a Marosvásárhelyi Rádió román nyelvű szerkesztőségének, hogy idén nemigen kezdődhet el a munka a terelőúton. Aminek megépítésére elvileg két évet kellene szánni.

Sófalvi Szabolcs Facebook-bejegyzésében a regionális útügyi hatóságtól kapott, a munkálatok bürokratikus állását taglaló dokumentumból a lényeget emelte ki: eszerint a beruházás átadásának reális határideje 2027 vége. A hatóság állítása a körülmények ismeretében finoman szólva merész, és sokatmondó az is, amit az elöljáró hozzáfűzött: „Vajon valóban elkészül addig ez a régóta várt… de sokat halasztott beruházás? Nem is tudom… legyünk még optimisták? Adja Isten!”

Ehhez képest egy másik forrás már aznap lehűtötte a kedélyeket. Alin Șerbănescu CNAIR-szóvivő a Marosvásárhelyi Rádió szerint úgy fogalmazott, a valamivel több, mint 11 km hosszú terelőút projektje – mely a DN15-ös és a DN13-as főutat köti össze Marosvásárhely térségében – jelenleg a megvalósíthatósági tanulmány felülvizsgálatának és a műszaki dokumentáció frissítésének szakaszában van.

„A tényleges építési szakaszról még nem beszélünk. A megvalósíthatósági tanulmány elkészülte és a műszaki és gazdasági mutatók kormányzati határozattal történő jóváhagyását követően a következő szakasz a tervezési és kivitelezési szerződés megkötésére kiírandó közbeszerzés lesz.

– jelentette ki a szóvivő. Ha pedig idén (még az első negyedévben) nem fognak neki a munkálatoknak, elképzelhetetlen, hogy teljes mértékben befejezzék vagy legalább részlegesen átadják jövőre a marosvásárhelyi elkerülőutat, hiszen csak a tervezés több hónapot venne igénybe, és korábban 24 hónapos kivitelezési határidőről volt szó.

Erről Soós Zoltán marosvásárhelyi polgármester is beszélt, a tavalyi év végén megemlítve, hogy legalább négy és fél éve vergődik a dokumentáció a szakhatóságok asztalán, és a végeláthatatlan bürokratikus akadályokkal magyarázta a totojázást.

Mindez olyan körülmények között történik, hogy a terelőút megvalósítása Soós Zoltán egyik prioritása, ráadásul 2025 végén Tánczos Barna miniszterelnök-helyettes is támogatásáról biztosította, mondván: a terelőút megépítése nem tűr halasztást, minél előbb véglegesíteni kell a terveket és a kisajátításokat. Azok után történt ez, hogy a tavalyi év folyamán például Barabási Antal Szabolcs Maros megyei prefektus úgy látta, hogy még 2025-ben elkezdődhetnek a munkálatok. Arról nem is beszélve, hogy Soós Zoltán 2022-ben még úgy látta, 2026-ra, azaz idénre el is készülhet.

De ilyen becslések, remények, ígéretek szinte minden évben elhangzottak egy-egy közszereplő szájából. Jó sok alkalom nyílt bízva bízni, hiszen

Az idők folyamán 300-400 millió lej közötti költségvetéssel bíró beruházás révén a Marosvásárhelytől délkeletre található Koronka határától – Jedd érintésével – egészen a megyeszékhelytől északkeletre fekvő Nagyernyéig építenének terelőutat. Amelynek előbbi végét összekötnék az A3-as észak-erdélyi autópályával is. Az eredeti aszfaltcsík a Segesvár felől Szászrégen irányába tartókat (és fordítva) „vezetné ki” a városból.

Mint ismeretes, a munkálatoknak még 2014-ben nekifogtak, ráadásul nagy csinnadratta kíséretében: maga Victor Ponta akkori miniszterelnök is részt vett az ünnepi eseményen, azonban a szalagavatás utáni napon el is tűntek a munkagépek. Itt-ott később dolgozgattak valamit, Nagyernyén egy teljesen felesleges körforgalom maradt utánuk.

Aztán 2017-ben felbontották a kivitelezővel kötött szerződést. Miközben a hatóságok megpróbáltak mindent a rosszul dolgozó vállalkozásra kenni – melynek 2016-ig kellett volna végeznie, de 2017-re csak a munkálatok mintegy harmadát végezték el –, szakértők szerint igazuk volt a spanyoloknak is abban, hogy a CNAIR foghíjas műszaki dokumentációt bocsátott rendelkezésükre. Emiatt a kivitelezőnek olyan munkálatokat is el kellett volna végeznie, amelyek jelentős pluszköltségeket generálnak, a román hatóságok viszont nem voltak hajlandók többet fizetni.

Ennél is felháborítóbb, hogy amikor 2019-ben – kétévnyi, nehezen megmagyarázható csend után – újabb versenytárgyalást írtak ki,

Közben arra sem voltak képesek, hogy felmérjék a már elvégzett munka állapotát, így 2020-ban – nyolc évvel az első megvalósíthatósági tanulmány elkészülte után – törölték a közbeszerzési eljárást.

Ezt követően több szakaszra osztották a hosszúnak egyáltalán nem nevezhető terelőutat, a különböző részek „papíron” jelenleg más-más stádiumban vannak, egyeseknek minden engedélyük megvan, de gyakorlati előrelépésre, a valódi útépítésre továbbra is várni kell.