Megfeledkeztek a húsvétról a vásárhelyi cégtulajdonosok

Kétnapos üzletmustránkon rádöbbentünk: nemcsak a nagy multinacionális cégek feledkeztek meg a magyarokról, számos anyaországi és székelyföldi cégtulajdonos sem tartotta fontosnak üzenetét tolmácsolni.

Míg decemberben számos felirat és kirakati dekoráció hirdette – legtöbb esetben két nyelven – a közelgő karácsonyt, a héten Marosvásárhelyen viszszaforgatták az időt 1989-re. Vagy előre vitték a jövőbe. A múlt rendszerben a kommunisták számára nem léteztek vallásos ünnepek, még csak egy-egy piros tojás formájában sem volt szabad utalni a húsvétra és a hozzá kötődő népszokásokra.

’89 előtti hangulatú főtér

Végigkorzózva a város főterén, a sokadik kirakat után szembetűnik, hogy a marosvásárhelyi kereskedők zöme teljesen megfeledkezett a húsvétról, magyar vásárlóik köszöntéséről. Van, ahol jelzik a tavasz érkezését, hisz a kirakatban most is ott virítanak a hatalmas márciuskák. Szomorú, hogy a magyarországi vagy helyi magyar tulajdonban lévő üzletek és bankintézmények kirakatai sem különböznek a román vagy török árusok boltjaitól.

A Rózsák terének jobb oldalán haladva felfelé csupán a King Art és Poco Loco ajándékboltok, valamint a Richter gyógyszertár kirakata jelzi a húsvét közeledtét. Petryék hentesüzletének ablakában árkedvezmény, a római katolikus egyház tulajdonában lévő CariShop kirakatában egy tekercs kéztörlő papírra ültetett plüssnyuszi próbál utalni a virágvasárnapot követő húsvétra. A túlsó oldalon semmi nem ötlik szembe, ami netán köszönő viszonyba lenne az ünneppel.

Plázacicák igen, plázanyuszik nem

A leglehangolóbb képet a Promenada Mall üzletei és folyosói nyújtják. Mintha a ’89 előtti időszak köszönne vissza, amikor a szocialista kirakatrendezési koncepcióba nem fért bele egyetlen keresztény ünnep sem. Az adventi és karácsonyi időszakot, a teljes decembert is úgynevezett luna cadourilornak, azaz az ajándékok hónapjának kiáltották ki.

A kombináttal szemben elterülő pláza ma már nem ideológiai alapon feledkezik meg a magyarok ünnepéről. A Promenada bejáratánál mindössze egy lejárt húsvéti vásárra utaló, ott felejtett reklámfelirat hirdeti az ünnepet. Hasonlóan lehangoló kép fogad a belvárosi Maros Mallban is. Ha az egyik bérlő, a Nobila Casa nem díszítette volna ki kirakatát, nem jönnénk rá, hogy húsvét következik. Pedig az egy fedél alatt helyet kapó számtalan üzlet olyan országból importált világmárka-képviseletnek számít, ahol a húsvétot nem is tiltották be, és nem is öt hét múlva ünneplik.

Boldog húsvétot – 37-szer románul

A Tudor negyedi Auchanba belépve hatalmas táblával találjuk szembe magunkat: „Paşte fericit! Să ai totul pregătit!” – írja rajta az állam nyelvén. Mögötte, hat sorban további három-három kisebb méretű tábla lóg a plafonról azonos szöveggel mindkét oldalán. Ez összesen 37 azonos jókívánság. Hiába keressük a harmincnyolcadikat, mellyel a franciaországi multi a magyar vásárlóknak kedveskedhetne, kiderül, hogy házszámot tévesztettünk.

Hasonló a helyzet a Metróban is. Azzal a különbséggel, hogy a németországi központú cégnél harminchat táblával kevesebb van, mint az Auchanban. A diszkontáruház a plafonjáról diszkréten belógatott kis táblán megjelenő nyuszival és a fölötte lévő „Paşte fericit!” román nyelvű szöveggel kíván boldog húsvétot magyar nemzetiségű vásárlóinak. Míg az Auchanban szinte minden kínálat az ünnep körül forog, a Metro mindössze fél polcot szán a húsvéti ajándékcsomagok kínálására.

A Carrefour, amely soha egyetlen kétnyelvű felirattal sem kedveskedett magyar vásárlóinak, ezúttal is elsiklik az ünnep fölött. Ha csak nem a csokinyuszik és festett tojások forgalmazásával próbálja elhitetni, hogy fontosak vagyunk számára. Ennél meglepőbb viszont, hogy a kétnyelvűséget (még ha olykor helytelenül is) alkalmazó Lidl sem fordít figyelmet az ünnepre és vásárlóközönségének azon részére, amely e hétvégén ünnepli Jézus feltámadását. Az azonos tulajdonosi csoporthoz tartozó Kaufland ellenben már a reklámújságjában – ugyan helytelen magyarsággal – kedveskedni próbál.

Az alig két hete nyílt új barkácsáruházban, a Leroy Merlinben egyik elárusítónőtől érdeklődünk a húsvéti dekorációkról. A Baumax helyett berendezett, szokatlanul zegzugos üzletben egyelőre nehéz eligazodni annak, aki nem naponta visszatérő kliens. A hölgy készségesen útbaigazít, azonban hozzáteszi: náluk lakberendezési termékek ugyan vannak, de kimondottan húsvéti dekorációs tárgyakra ne számítsunk. Esetleg az ortodox ünnepekre? – kérdezzük. „Talán…” – jön a nem túl biztató válasz.

A szintén aránylag újnak számító Decathlon sportüzletben sem jelzi semmi, hogy a kereszténység egyik legnagyobb ünnepe közeledne. A múlt év derekán nyílt üzletben már az is eredménynek számít, hogy a sajtó és a civil társadalom nyomására a bukaresti menedzsment hajlandó volt utólag néhány magyar feliratot is kiaggatni imitt-amott.

Helyiek – a tulajdonos nemzetisége függvényében

Ismerve a helyi élelmiszer-üzletlánc politikáját, már meg sem lep, hogy a város mindenik lakónegyedében jelen lévő Darina nem kíván magyar vásárlóinak kellemes ünnepeket. Kínálatuk által a polcok egy része mégis a húsvét hangulatát árasztja.

Az ellenpéldát a Merkúr szolgálja: nemcsak az e heti termékkatalógusát díszítik hímes tojások és „Kellemes húsvéti ünnepeket!” jókívánság, a székelyföldi áruház vásárlói bárányt is nyerhetnek, amennyiben egy szelvény kitöltése után kedvez nekik a szerencse. Egyébként a székelyudvarhelyi cég a vasárnapi és hétfői órarendjével is jelzi, hogy tisztában van az ünneppel.

Amit nem tudnak a multik...

Körutunk végén a nagypiacra is bekukkantottunk. Ez nem az a hely, ahol az ember a feliratokat keresné, mégis jól esik a fülének, amikor egy-egy román gazda azzal búcsúzik az alig pár lejt otthagyó vevőtől, hogy boldog ünnepet kíván. Hasonlóan köszön el a seprűt kínálgató cigány is. „Aztán legyen szép húsvétja, és az asszonynak sok locsolója!” – kiált utánunk a talán írni-olvasni sem tudó kupec, aki mégis tisztában van azzal, hogy a más nemzetiségű, más felekezetű vevőinek ennyi kijár. Hisz nem kerül pénzbe.