Megbukott az egypártrendszer

Püspök úr, tudatosult-e önben, hogy európai parlamenti képviselõ lett? Készül-e már Brüsszelbe?

Nem éltem bele magam erõsen, mert püspökként is még mindig temesvári lelkésznek érzem magam. Sohasem a tisztségtõl, a rangtól tettem függõvé a munkámat, hanem mindig szolgálni akartam. Arra sem volt idõm, hogy átérezzem, hamarosan Brüsszelbe kell mennem, mert a választások óta mindössze három órát volt lehetõségem aludni. Mindenesetre a bukaresti repülõjegyet már lefoglaltuk, hogy amint véglegesül a választások eredménye, a napokban átvegyem a mandátumomat a központi választási irodánál. Ugyanakkor munkatársaimmal nézzük a naptárt, hogy lehetõleg már a jövõ héten Brüsszelben legyek az adminisztratív ügyek intézése, például képviselõi irodám kijelölése végett. Szeretném, hogy ezek a gyakorlati vonatkozások már rendben legyenek, amikor jövõre nekilátok a brüsszeli munkának.

Minek tulajdonítja, hogy a megmérettetés során az erdélyi magyarságnak sikerült megszereznie a leadott voksok közel tíz százalékát, és így az RMDSZ és Ön is mandátumhoz jutott?

A mostani európai parlamenti választás szerintem egyértelmûen sikertörténet. A demokratikus választási versenyhelyzet rendkívüli mozgósító erõvel hatott, olyannyira, hogy az RMDSZ eddigi történetének, illetve a magyar politikai élet 1989 utáni idõszakának legjobb részvételi arányát értük el. Függetlenül attól, hogy alacsony volt a román részvétel, mégiscsak közel tízszázalékos volt a magyarok részvétele. Ennek a sikernek az összefüggésében szerfelett csodálkozom, hogy másfajta interpretációk is vannak.

Az RMDSZ vezetõi úgy vélekednek: közös listaállítás esetén a magyarság akár négy vagy öt képviselõi helyet is szerzett volna. Nem bánta meg, hogy függetlenként indult?

Beszéljenek a tények. Az RMDSZ a márciusban leadott támogató aláírások számához képest mintegy 70 ezerrel kevesebb szavazatot gyûjtött össze, jómagam pedig mintegy 30 ezerrel többet, mint amennyi támogató aláírásom volt. Ebbõl kiviláglik, mennyire rosszhiszemû, valóságalapot nélkülözõ az RMDSZ interpretációja. Nem tudom, miként lehetne negatívan értékelni a mostani eredményt. Az RMDSZ valahol leragadt a kampány legsötétebb pontján, nem tud jót, újat mondani, nem tudja reálisan nézni a valós helyzetet, ugyanúgy tesz, mint amikor azzal riogatta az embereket, hogy senki nem jut be az Európai Parlamentbe, vagy csak én. Holott ennek épp az ellenkezõje történt. Nemcsak hogy nem bántam meg független indulásomat, hanem szerintem a legoptimálisabb változat következett be a négy eshetõség közül. Ráadásul még az RMDSZ-nek sem lehet panasza, hiszen bejuttatta két képviselõjelöltjét, akire eleve számítani lehetett. Nem értem, mi a probléma ebben.

A romániai magyarok vasárnapi opciója alapján kirajzolható-e az RMDSZ és az ellenzéki szervezetek közötti erõviszony?

Hatásában a mostani választás eredménye csak az 1989-es változáshoz fogható. 18 évvel ezelõtt a román pártdiktatúra, most az RMDSZ megtestesítette romániai magyar egypártrendszer bukott meg a választások révén, és teljesen új korszak vette kezdetét az erdélyi magyar politikai és közéletben. Ez a gyökeres változás a továbbiakban hatással lesz az egész magyar politikai és közéletre, elkerülhetetlenné vált a reform, a rendszerváltozás. Ezzel egy idõben tennünk kell róla, hogy megreformáljuk a magyar politikai és közéletet, hogy meg is valósuljon az a rendszerváltozás, amelynek javaslatával elõálltunk az RMDSZ-szel folytatott augusztusi tárgyalások során. E téren csupán az okoz gondot, hogy vasárnapi javaslatomra, miszerint vegyük fel újra a tárgyalás, a párbeszéd fonalát, az RMDSZ részérõl visszautasítás volt a válasz. Remélem, a szövetség felülvizsgálja ezt az elzárkózó magatartást, hiszen erdélyi magyarságunk érdeke azt követeli meg, hogy valóban létrehozzuk az Erdélyi Magyar Egyeztetõ Fórumot, folytassuk a tárgyalásokat, és megvalósítsuk a plurális demokráciát a romániai magyarság életében.

Az Európai Parlament néppárti frakciójában ott lesz két volt vetélytársa, Frunda György és Sógor Csaba szenátor is. Együtt tud-e mûködni Brüsszelben a két RMDSZ-es politikussal?

Számomra ez nem annyira politikai, mint inkább erkölcsi kérdés. Gondolok itt elsõsorban a neptuni tárgyalásokra, amelyek egyik fõszereplõje Frunda György volt, és titkos tárgyalásai miatt a Szövetségi Képviselõk Tanácsa el is ítélte annak idején. Másfelõl szintén erkölcsi problémák merülnek fel – fõképp a polgári oldal részérõl – Sógor Csabával szemben. Szerintem azonban ezeken felül kell emelkednünk, mert ha az erdélyi magyar érdek azt követeli, hogy bizonyos ügyekben együttmûködjünk, akkor kötelesek vagyunk ezt szem elõtt tartani. Noha nagyon megterheltek a viszonyaink, nem lesz más választásunk. Ha a szabad demokrata Szent-Iványi István és a szocialista Tabajdi Csaba adott esetben együtt tud mûködni az EP-ben a fideszes Gál Kingával és Szájer Józseffel, akkor Erdély érdekében nekünk is példát kell vennünk róluk.

Kedvezõ eredmény született ön szerint arra, hogy folytatódjanak a választási kampány elején félbeszakadt tárgyalások az RMDSZ és az erdélyi magyar ellenzéki szervezetek között?

Elvben annyira kiegyensúlyozott a helyzet, hogy ezt nevezik alkupozíciónak és kedvezõ tárgyalási elõfeltételnek. Azonban értetlenül állok az RMDSZ magatartása elõtt, a szövetség mintha belefeledkezett volna a kampányba, holott a választások már lezajlottak. A tárgyalásokhoz szükség van az RMDSZ politikájának revíziójára. Remélem, az RMDSZ-ben vannak olyan erõk, amelyek nem engedik, hogy elszalasszák ezt a megegyezési lehetõséget.

Brüsszelbõl nem lesz képes irányítani a Királyhágómelléki Református Egyházkerületet is.

Ennek a helyzetnek a megoldására két kanonikus lehetõség mutatkozik, és az egyházkerületi közgyûlésnek kell döntenie. Törvény szerint vagy ideiglenes megbízatást kap a püspök-helyettes az egyházfõi teendõk ellátására, vagy lemondok a püspöki tisztségemrõl, és a ciklusom hátralévõ részére elõrehozott választást rendez a közgyûlés. A döntéshez össze kell hívni az egyházkerületi közgyûlést.