Megalázták a rendőrök a magyar nyelv miatt

Megalázó módon bántak egy olvasónkkal a nagyváradi városi rendőrkapitányságon – panaszolta el a huszonéves egyetemista. A fiatal hölgyet ráadásul nem volt hajlandó magyarul meghallgatni senki – pedig ezt külön kérte, s nem azért, mert ő maga nem beszélne románul, hanem mert panaszát magyarul írott és nehezen lefordítható szövegekkel kívánta alátámasztani. A csíkszeredai születésű, neve elhallgatását kérő olvasónkat hónapok óta zaklatja valaki. „Én vagyok az urad” , „Sosem szabadulsz tőlem” – ilyen és ehhez hasonló üzenetekkel bombázza a lányt. A fiatalember szintén csíkszeredai, panaszosunk távoli ismerőse. Az is tudvalevő róla, hogy már állt pszichiátriai kezelés alatt. Nem csoda hát, hogy a lány a mintegy hatvan, fenyegető tartalmú telefonos üzenet, illetve az internetes közösségi oldalakon kapott levelek után komolyan félni kezdett a nem kívánt „rajongótól”. A zaklató egyébként odáig ment, hogy Nagyváradra is eljött a lány után, ám szerencsére – és a közös ismerősök józanságának köszönhetően – az itteni lakcímét nem sikerült kiderítenie.

Olvasónknál akkor telt be a pohár, amikor fülébe jutott, hogy a férfi Csíkban, a családi ház körül ólálkodott egy éjjel – a lánynak ugyanis két kiskorú testvére is van. Ekkor határozta el, hogy ha másért nem is, de legalább tanácsot kérni ellátogat a Nagyváradi Rendőrkapitányságra.

Oldja meg maga!

„Már a portán mondtam, hogy szeretném, ha magyarul beszélhetnék, mert az SMS-ek mind magyarul vannak. Akkor még azt mondták, ennek semmi akadálya. Elküldtek egy irodába, ahol egy korrektül viselkedő, ám magyarul nem tudó rendőrrel beszélhettem. Később aztán bejött még két másik rendőr, akik be sem mutatkoztak, és ők kezdték az egészet” – meséli olvasónk. Először a személyi igazolványát kérték el, és azonnal megrótták, amiért nincs ideiglenes tartózkodási engedélye. A lány azt mondja, úgy tudta, erre már nincs szükség. A később bejött két rendőr ekkor sértegetni kezdte: minősíthetetlen hangnemben kérték számon rajta, hogy miért Váradra jön panaszkodni, és miért nem Csíkszeredába, egyáltalán mi a problémája, hiszen a férfi Csíkszeredában van, messze tőle, illetve miért nem tiltatja le a zaklató telefonszámát a saját készülékén.

Olvasónk elmondta: ezzel korábban maga is próbálkozott a mobiltelefon-szolgáltatójánál, de ott azt mondták neki, hogy ilyesmit csak bírósági végzéssel tehetnek, első körben tehát a rendőrségre kell elmenni. Amikor a panaszos a közösségi oldalon kapott üzeneteket emlegette fel, az egyik rendőr kijelentette: nem érdekli, mi történik a Facebookon, „hiszen ott minden szajhának lehet profiloldala”. A lányt elmondása szerint ez a mondat sértette meg, és háborította fel leginkább, pedig előzőleg azt is meghallgathatta, hogy amennyiben nem fordítja le az SMS-eket románra, azok nem tekinthetők bizonyítéknak. Az üzeneteket egyik rendőr sem olvasta el, sőt azt sem vették jegyzőkönyvbe, hogy egyáltalán ott volt – megalázó látogatásának tehát semmilyen nyoma nem maradt, és azt is kijelentették, hogy testi sértés, illetve halálos fenyegetés vagy konkrét szexuális zaklatás hiányában a férfi tettei nem büntethetők.

Joga lett volna magyarul beszélni

Az ügyben megkerestük Asztalos Csabát, az Országos Diszkrimináció-ellenes Tanács elnökét, aki azt mondta, bár látatlanban nem tudja megítélni, valóban diszkriminációról van szó, vagy sem, meglátása szerint az anyanyelvű ügyintézéshez olvasónknak joga lett volna. Márton Árpád RMDSZ-es parlamenti képviselő is így látja: megkeresésünkre azt mondta, a váradi rendőrök törvénytelenül jártak el, már csak az anyanyelvhasználathoz való jogot figyelembe véve is. A honatya elmondása szerint mivel Nagyváradon a magyar közösség aránya meghaladja a törvényben foglalt húsz százalékot, a rendőröknek nemcsak hogy kötelességük lett volna biztosítani a magyar nyelvű ügyintézéshez való jogot, hanem a magyar nyelven írott bizonyítékot, tehát az SMS-eket is figyelembe kellett volna venniük. Az anyanyelvi ügyintézést ugyanis nemcsak az alkotmány garantálja, hanem a Kisebbségi és regionális nyelvek chartája is, amelyet Románia is ratifikált. Márton Árpád azt javasolja olvasónknak, forduljon a helyi rendőrparancsnokhoz, de juttassa el panaszát az RMDSZ-hez és a prefektúrához is. Hozzátette: nap mint nap adódnak az elmondotthoz hasonló esetek országszerte. A 2002/360-as számú, a rendőrök jogállásáról szóló törvény 79. cikkelyében egyébként az áll, hogy „azokban a területi közigazgatási egységekben, amelyekben a nemzeti kisebbségek valamelyikéhez tartozó állampolgárok aránya meghaladja a lakosság 20 százalékát, olyan rendőröket is alkalmazni kell, akik ismerik az illető nyelvet”.

Kevés a magyarul tudó rendőr

Az Erdélyi Magyar Ifjak nagyváradi szervezete több intézményben is „tesztelte” már az anyanyelvhasználati jog gyakorlását. Csomortányi István, az EMI tagja és a megyei szervezet korábbi elnöke szintén a 20 százalékos küszöböt előíró törvényre hivatkozott, amikor az ügyben megkerestük. Egyúttal azt is megígérte, hogy legközelebb a rendőrséget veszi górcső alá: éppúgy, ahogy korábban a közösségi (azóta helyi) rendőrséggel és a megyei könyvtárral eljárt, legközelebb a városi rendőrségtől próbálja majd megtudakolni, hány alkalmazottjuk beszél magyarul, és akik ismerik a nyelvet, mennyire elérhetők az ügyeiket magyarul intézni kívánó állampolgárok számára.

Az esettel kapcsolatban kikértük Alina Dinu, a Bihar Megyei Rendőr-főkapitányság szóvivőjének véleményét is, aki belátta, hogy a rendőrség kötelékében nagyon kevés olyan alkalmazott dolgozik, aki tud magyarul. Ugyanakkor a magyarul beszélő rendőrök nem hiányoznak teljességgel, hiszen a megyei főkapitányság nagyon jó kapcsolatot ápol a szomszédos magyarországi Hajdú-Bihar megye rendőrségével, amellyel gyakran közös akciókat is szerveznek. Alina Dinu azt tanácsolja olvasónknak, hogy látogasson el a megyei rendőrfőkapitány, Adrian Bucur audienciájára, és mondja el neki panaszait az udvariatlan rendőrökkel kapcsolatban. Hozzátette: látatlanban úgy véli, a lány által elmesélt zaklatási eset bűncselekménynek minősülhet, így nyugodtan feljelentést tehet az ügyben.