Meg tud élni, érvényesülhet Romániában egy fiatal magyar kutató, de szorgalomra és „több lábra” van szüksége

– Ön szerint mennyire „tudósbarát“ a jelenlegi romániai felsőoktatási rendszer, mennyire becsüli meg a fiatal tehetségeket, milyen főbb akadályokba ütköznek a fiatal kutatók itthon a szakmai érvényesülés, önmegvalósítás útján? Egyáltalán meg tud élni önállóan egy doktorandusz?

– Azt gondolom, hogy vannak jó egyetemek, doktori iskolák, ahol a kutatást és a tudományosságot méltányolják és promoválják. Az egy másik kérdés, hogy az akadémiai közegen kívül mekkora a visszacsatolás, illetve a társadalmi elismertségük a tudósoknak, kutatóknak. Természetesen vannak rendszerszintű gondok, hézagok is. Talán a legnagyobb kihívások közé sorolnám – és ezt az előzetes kutatások is igazolják: az Aranymetszés, a Doktorandus jóllét kutatás, a Fiatal kutatók kérdőív néven futó felmérések – az alacsony bérezést, ebből adódóan az álláshalmozás kényszerét, a kiégést és az egzisztenciális kríziseket, a pályaelhagyást, rendszerszinten pedig a pályázati rendszerek, a tudományos utánpótlás, generációváltás nehézségeit.

Az új mandátumunk alatt célunk egy úgynevezett Doktorandusz Kisokos kidolgozása, amelyben összegyűjtenénk a pályázati, forrásteremtési és megélhetési lehetőségeket és jó gyakorlatokat, amelyek elősegítenék a közösséget lehetőségeik feltérképezésében.

– A romániai viszonyok között milyen esélye van az itthoni érvényesülésre egy erdélyi magyar doktorandusznak, fiatal kutatónak? Nehezebb esetleg bekerülni magyarként az országos, illetve a nemzetközi tudományos-akadémiai-szakmai körforgásba?

– Vannak jó példák arra, hogy lehet romániai szinten is érvényesülni erdélyi magyar doktoranduszként, fiatal kutatóként. Viszont azt is fontos kiemelni, hogy szignifikáns különbségek vannak a szakterületek tekintetében.

Gondolok itt az európai interdiszciplináris doktori hálózatokra, a Marie Sklodowska Curie egyéni és csoportos akciókra, de egyéb nagyobb léptékű szakmai pályázatokra, doktori lehetőségekre is. De ebben is nagy szerepe van a szorgalomnak, a nemzetközi szintű publikációknak, a kapcsolatépítésnek. És nem utolsó sorban a megfelelő információkhoz való hozzáférésnek. Ezeket az érdekeket szeretnénk képviselni, és lehetőségeinkhez mérten támogatni az érintetteket abban, hogy minél inkább tudjanak kiteljesedni, nemcsak romániai, hanem nemzetközi szinten is.

A tematizálás mellett konkrét akcióterveink is vannak, amelyek segíthetik a karriermenedzsmentben és a jólléti mutatók javításában a doktorandusz közösséget. Gondolok itt képzésekre, tanácsadásra. Másodsorban a EuroDoc (The European Council of Doctoral Candidates and Junior Researchers – Doktorjelöltek és Fiatal Kutatók Európai Tanácsa) 2012-es kiáltványához csatlakozva szeretnénk a köztudatban és a fogalomhasználatban a doktorandusz hallgató/diák (doctoral student) kifejezést doktoranduszra, doktorjelöltre (doctoral candidate) cserélni.

Ez azért fontos, mert egy doktorandusz valójában már nem csupán egyetemi hallgató, hanem egy kutató is, aki pályafutásának korai szakaszában van. Ehhez mérten a szakmai felkészültsége és legitimitása is előrehaladottabb egy alap- vagy mesterszakos hallgatóéhoz képest.

– Ötödik éve PhD hallgató a Babeș-Bolyai Tudományegyetem Szociológia Doktori Iskolájában, 2019-től mostanáig alelnökként segítette a Rodosz munkáját, tehát rálátása lehet a romániai magyar doktoranduszok, fiatal kutatók közelmúltban végzett hangzatosabb munkáira. Miben vagyunk igazán jók? Van olyan tudományág, szakmai tér, amelyben nemzetközi szinten is igazán nagyot alkottak az elmúlt években a fiatal erdélyi magyar kutatók?

– Természetesen számos szakterület és tudományág van, ahol a lehetőségeikhez mérten nagyot alkottak a fiatal erdélyi magyar kutatók. Ide sorolnám a közgazdaságtan, informatika, matematika, de a bölcsészettudomány szakterületeit is.

– Egy nemzetközi civil szervezet, a SciLink Foundation projektmenedzsereként a fiatal kutatók mentális egészségével és karrierfejlődésével is foglalkozik. Milyen mentális „löketekre” van szüksége jelenleg a fiatal értelmiségnek, mire kell a leginkább vigyáznia a sikeres szakmai előrelépés, az önmegvalósítás felé vezető úton?

– Hogyha egyetlen fogalomba szeretném sűríteni a válaszom, akkor azt mondanám: egyensúlyra. Egy számomra nagyon kedves professzor mondogatta, hogy

Mi az, ami egyénként, de közösségként is belefér? Mekkora áldozatot vagyok hajlandó meghozni a karrierem érdekében? Melyek a karriermenedzsment-stratégiáim? Hogyan élek, és nem csak túlélek ezen az úton? Kik azok a csapattársaim, tutoraim, szakmai partnereim, akikre számíthatok ezen az úton?

A másik fontos dolog, hogy nem szégyen sem pihenni, sem nemet mondani. A kutatói életpálya nem egy sprint, hanem maratonfutás. Úgy az egyén, mint a közösség is akkor tud prosperálni, hasznot húzni a sikerből, a jó eredményekből, gyakorlatokból, ha azok hosszú távra vannak kitalálva. Emellett pedig nélkülözhetetlen a stabilitás: pénzügyi, párkapcsolati, kapcsolati, fizikai és mentális egészség, emocionális stabilitás.

– Mivel tud mindebben segíteni a Rodosz? Milyen fontos eddigi megvalósításokkal büszkélkednek, és melyek a legfontosabb tervek, amelyeket véghezvinne a szervezet új elnöksége?

– Nehéz lenne röviden összefoglalni, amivel az elmúlt huszonhárom évben a szervezet foglalkozott, hiszen a Rodosz tevékenysége egy nagyon széles spektrumot ölel fel. Érdekképviseleti tevékenységektől kezdve könyvkiadásig, szakmai fórumokat, nemzetközi doktorandusz konferenciát, kutatásokat is szerveztünk.

Jövőbeli terveink közé tartozik a nemzetközi konferencia-sorozat továbbvitele, szakmai fórumok szervezése, PhD találkozók és havi rendszerességű közösségépítő tevékenységek, valamint egy podcast beindítása nők a tudományban témakörben, de könyvkiadási, kutatói és mentális egészséget elősegítő tevékenységek szervezése is. Ugyanakkor szeretnénk közelebb hozni az erdélyi magyar doktoranduszok és fiatal kutatók közösségéhez a nemzetközi konferenciákat és szakmai lehetőségeket a Cost Action és az Erasmus+ projektek és programok révén.