Markó Béla az álomhazáról

A két főszereplőt Szűcs László, a Várad folyóirat és az Erdélyi Riport című hetilap főszerkesztője faggatta a Bábszínház Árkádia-termében. Kőrössi szerint a kiadvány egy őszinte beszélgetés nyomtatott változata, melynek keretében Markó nem csupán politikai tapasztalatairól nyilatkozik, hanem irodalmi munkásságáról is beszél. A volt RMDSZ-elnök a rendezvényen bejelentette: utolsó szenátori mandátumát tölti, a későbbiekben pedig saját maga írna könyvet a munkássága során szerzett tapasztalatokról.

A versekkel „színesített\" könyvben az etnikum helyzetét, a haza problematikáját, a román–magyar–székely kapcsolatokat is boncolgatják. Kőrössi szerint fontos, hogy „amikor nacionalizmusról beszélünk, senkinek a zsebében ne nyíljon ki a bicska\". Mint mondta, nagyváradi születésű budapesti lakosként ottani szemmel próbálta keretbe önteni és átadni a kézdivásárhelyi származású Markó szavait.

A magyar kártya azonban nem kifejezetten „magyarországiaknak készült\". A legnagyobb hiba, ha valaki az ottani berendezkedésben próbál analógiát találni a romániai magyarság politikai helyzetére – állítja az egykori RMDSZ-elnök, aki úgy érzi, a határon túli jobboldalnak nem vagyunk elég nacionalisták, a baloldal pedig épp ellenkezőleg, túl nacionalistának tartja a helyi etnikum politikai álláspontját. Úgy gondolja, hogy az erdélyiek méltányosságra törekszenek és „nem kellene sok a román politika részéről ahhoz, hogy a magyarság lojálisan viszonyuljon a saját államához\" – fogalmazott Markó.

Kőrössi szerint a könyv egyik legszemélyesebb momentuma az, amikor arról faggatta a politikust, hogy „lehet-e haza, ami nem ország\", s arra azt a választ kapta, hogy „igen, az álmainkban\". Markó úgy tapasztalta, hogy a haza megnevezését általában kerülni szokták. Magyarországot nem érzi annak, hiszen nem ott született, Romániát bár egyszer már majdnem annak hívta, de még sok kell ahhoz, hogy valóban annak érezze.