Kommunizmus és gyűlöletbeszéd

Tőkés László EMNT-elnök nyitóbeszédében rámutatott: Magyarországon 1956-ban és 2006-ban sok tekintetben ugyanaz történt: míg 55 éve a kommunisták a szabadságáért küzdő magyar nép ellen a szovjet tankokat hívták be, addig a Gyurcsány-kormány 5 évvel ezelőtt a „baráti bankok” segítségét vette igénybe hatalma megtartásához, illetve megerősítéséhez. Kifejtette: az egész kommunista diskurzus lényegében hazugságbeszéd, melyet az ehhez a vonulathoz tartozó EU-beli pártcsalád is alkalmaz, amikor Magyarországot, illetve a jelenlegi magyar kormányt támadja.

Dr. Horváth Attila, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem docense szerint a kommunistákra nemcsak hazugságbeszéd, de a gyűlöletbeszéd is jellemző. Ennek illusztrálására Marx műveiből idézett, aki ellenfelei jellemzésére – Hitlerhez hasonlóan – gyakran olyan kifejezéseket használt, mint például a „félkretén zsidó nigger”. Terrorista, gyűlölködő elképzeléseknek nevezte tanait, melyekben Darwin elméletére hivatkozva állította, hogy az ellenfeleket legjobb kiirtani.

„Ne dőljenek be azoknak a hangoknak, melyek mentegetik a kommunista rendszert azzal, hogy tulajdonképpen egy üdvös dolgot hirdettek meg, az általános jólétet” – javasolta az előadó. Dr. Horváth Attila röviden áttekintette a magyarországi kommunizmus történéseit, néhány számadattal érzékeltetve annak következményeit. Mint elhangzott, 1945 és 1956 között 500 embert végeztek ki koncepciós perben, az ’56-os események kapcsán pedig további 400-at. A forradalom és szabadságharc leverését követően körülbelül 200 ezren emigráltak, 21 ezer embert került börtönbe és 13 ezret internáltak – a kommunisták regnálása idején Magyarországon összesen 2 millió ember ellen folyt valamiféle eljárás, és 220 ezer embert internáltak. Az egyetemi docens szerint az anyaországban burkolt falurombolás folyt, igyekeztek felszámolni a vidéki értelmiséget, több ezer iskolát zártak be, és minden negyedik papot, illetve szerzetest bebörtönöztek.

„Nyugat–európában az embereknek fogalmuk sincs arról, hogy itt mi történt, ezt bizonyítják az onnan érkező kritikák és a strasbourgi ítéletek is” – állította dr. Juhász Imre, az Eötvös Loránd Tudományegyetem adjunktusa. Az előadó egy példával illusztrálta az elmondottakat, kifejtve, hogy Magyarországon működik egy kommunista sejt, melynek tagjai provokációképpen vörös csillagot viselnek a gallérjukon. Bár ezzel is vétenek az önkényuralmi jelképek használatát tiltó törvény ellen, a strasbourgi bíróság folyamatosan felmenti őket azzal az indoklással, hogy a vörös csillag más, mint a horogkereszt, mert az „egy igazságosabb társadalomért küzdő erő jelképe”.

Dr. Juhász Imre szerint a kommunizmus a legnagyobb rombolást a lelkekben végezte, mert ’56 után lényegében megtört a nemzet gerince, az iskolákban például szó sem esett arról, hogy a határokon kívül is élnek magyarok, a környező országok nemzeti kommunizmusa helyett pedig az internacionalizmus lett a vezérfonal.

Dr. Völgyesi Miklós, a Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiumának emeritus társelnöke a 2006-os budapesti rendőri visszaélésekről beszélt, illetve a Civil Jogász Bizottság vonatkozó feltáró jellegű dokumentumáról, a Balsai-jelentésről, melynek nyilvános vitája a napokban folyik az Országgyűlésben. Az előadásokat követően a résztvevők megkoszorúzták a kommunizmus áldozatai tiszteletére a Partiumi Keresztény Egyetem belső udvarán elhelyezett emléktáblát.