Kelemen Hunor elnök az RMDSZ választási esélyeiről, a kolorádóbogár és a krumpli viszonyáról

– Kampány idején úgy képzelem el a politikusokat, jelölteket, mint akik nemcsak üzenetüket kívánják átadni a választóknak, hanem lajstromba is veszik azok gondjait, elvárásait. A mostani kampány során milyen igénylistát nyújtottak be az RMDSZ-nek és újabb képviselői mandátumra pályázó elnökének?

– Ha csak kampányban szereznénk tudomást arról, hogy a választópolgárok, a közösség mit kíván, akkor régen rossz. Ekkor már késő, felelős politikusnak ezt előtte illik tudnia. Ez volt az egyik oka, hogy tavaly áprilisban elindítottuk az erdélyi konzultációt, amelynek következtetéseihez képest a mostani kampányban nem tudtunk meg sok újdonságot, más problémákkal nem jelentkeztek az emberek. Ha például mezőgazdaságból élő emberekkel találkozunk, szinte kizárólag az agrárium problémáiról beszélnek, és ha nem ismerjük a közösség problémáit, abba a tévhitbe eshetünk, hogy a mi erdélyi világunkban mindenkit ez érdekel. A nyugdíjasok esetében ugyanez a helyzet. Jók a visszajelzések a közvetlen találkozók alapján, főleg, amikor ajtóról ajtóra típusú kampányt folyatunk.

– Hogyan szembesülnek a számonkéréssel? Elsősorban nem az olyanra gondolok, hogy miért nincs még autonómia, hanem például azoknak az embereknek a szemrehányására, akik nem felejtették el az RMDSZ közelmúltbeli kormányszerepéhez fűződő megszorításokat. A szövetség annak idején tartott attól, hogy emiatt elverik rajta a port a választók.

– Ha el akarták volna verni rajtunk a port, megtették volna a júniusi helyhatósági megmérettetésen. Az emberek a mi kommunikációnknak, saját tapasztalatuknak köszönhetően, tájékozódva a nagyvilág, az EU történéseiről, ezeket a kérdéseket ma sokkal felelősségteljesebben kezelik, mint amikor megszülettek a döntések. Nem örvendett senki a megszorításoknak, de ha őszintén elmagyarázod ezek szükségességét, akkor a nagy többség megérti, és nem mondja azt, hogy a 2010-ben született intézkedéseket 2012-ben is rossz döntésnek tartja.

Nem volt a legeslegjobb a mi akkori kommunikációnk, de korrekt és őszinte volt, másrészt az emberek látják, mi zajlik körülöttük. Mint ahogy azt is, hogy egy család sem tud többet költeni annál, mint amit megkeres, csak ha kölcsönt vesz fel, amit vissza kell fizetnie. A székelyek, az erdélyi magyarok többsége – amely értékrendjéből, hagyományaiból fakadóan mindig félt az eladósodástól – ezt jobban megérti, mint például más, egyfajta latin lazaság jellemezte régiók lakosai.

– Az elmúlt 22 évben először folyik komolyabb belső megmérettetés a magyar szavazatokért, és jelenleg úgy fest, az RMDSZ jobban fél attól, hogy nem jut be a parlamentbe, vagy meggyengül a bukaresti képviselete, mint a választói. Reális esélyt lát erre úgy is, hogy minden felmérés öt százalékon méri a szövetséget, híveire pedig többletmozgósító hatást gyakorolhatott a veszély meglebegtetése?

– Ezeket a felméréseket jó elolvasni, de ezekre nem lehet jövőt építeni, hiszen egy országos közvélemény-kutatásban nem lehet reprezentatív magyar minta is. Én inkább azokra figyelek, amelyeket nem hoznak nyilvánosságra vagy mi készítünk. Elsősorban nem a mi félelmünk, hogy nem jutunk be a parlamentbe. Bárhová megyek, azt tapasztalom – márpedig merem állítani, ebben az időszakban a magyar politikusok közül én jártam a legtöbbet Erdélyben –, hogy mindenhol aggódnak az emberek, ott leszünk-e a törvényhozásban. Persze, hogy mi is féltünk, és amikor érezzük a veszélyt, nagyobb hangsúlyt fektetünk a mozgósításra. Az azonban erős túlzás, hogy az RMDSZ fél, a választók pedig hátradőltek. Nem olyan mértékben, mint más megyékben vagy szórványban, de még a Székelyföldön is aggódást tapasztaltam. A napokban a Szeben megyei Küküllőalmáson vagy Erzsébetvárosban, a szórvány szórványában különösen éreztem, mekkora aggodalommal figyelik a választást.

– Milyen következményekkel járhat az RMDSZ kiesése a parlamentből, esetleg képviselete meggyengülése? Több mint egy éve néggyel kevesebben ülnek a 9 fős szenátusi és a 21 fős képviselőházi frakcióban.

– Nem mérvadó az elmúlt egy évet alapul venni. Egyrészt mindenki azt számolja, egy alakulat hány mandátummal jutott be a törvényhozásba, ez az ő súlya, másrészt az említett négy honatyának elhalálozás vagy más megbízatás nyomán szűnt meg a mandátuma. Ha most nem jutunk be a parlamentbe, akkor nem fog sikerülni a következő évtizedekben sem. Az SZNT minapi elnökségi ülésén egy illusztris politikus, akiről azt tartják, hogy az EMNP elnöke, azt mondta: ha most egyik magyar alakulat sem jut be, akkor majd sikerül nekik 2016-ban.

Ez akkora hülyeség, hogy neki lehet támaszkodni, és megtart. Ha most kiesünk, nincs esélyünk visszajutni. Az erdélyi magyarság valószínűleg nehezen bírna ki egy pszichológiai sokkot, hogy 23 év után parlamenti képviselet nélkül marad. Ráadásul a románok vérszemet kapnának, szétvernék ezt a közösséget: törvényekkel, politikai eszközökkel. Ha meggyengül a képviseletünk, nem fogunk számítani, hiszen ha megkerülhetők leszünk olyan kérdésekben, mint az alkotmánymódosítás, a választási rendszer megváltoztatása, a régiók átszervezése és a közigazgatási reform, akkor nemigen tudjuk befolyásolni ezeket a döntéseket. Illik belátni: a román pártok nem fogják a szívükön viselni az erdélyi magyarok jövőjét, nem fogják úgy alakítani a döntéseiket, hogy az a közösségnek jó legyen.

Aki azt mondja, a politikában csak a minőség számít, a mennyiség nem, az hazudik, félretájékoztat. A futballmérkőzéshez hasonlóan a politikát is mennyiségre játsszák: a fociban gólt kell rúgni, a politikában pedig akkor számítasz, ha szükség van a szavazataidra.

– Antal Árpád bejelentette, lemond, ha az EMNP teljesíti az alternatív küszöböt. Ön is ki mer állítani egy biankó csekket?

– Én is lehetetlennek tartom, hogy az EMNP megszerezze a 6:3-as küszöböt, de biankó csekkeket nem állítok ki. Egy vezető politikusnak nyilván meg kell fogalmaznia a konklúziókat, de azt csakis a választások után, az eredmények alapján lehet. Mindig igyekeztem alaposan mérlegelni a döntéseimet, ezután is ezt teszem, és nem a személyes érdekeim fognak vezérelni. Az EMNP-nek nincs hogy átlépje az alternatív küszöböt, és ezt ők is tudják.

– Szász Jenő volt MPP-elnök személyében nem várt támogatóra talált az RMDSZ. Minek tulajdonítja a szövetség eddigi egyik legnagyobb kritikusának állásfoglalását?

– Ő valószínűleg kritikusunk is marad. Szász Jenővel sok mindenben nem értettünk egyet, továbbra is vitatkozni fogunk, noha az alapvető célkitűzések kapcsán nem voltak lényeges nézetkülönbségeink – és ugyanez elmondható az EMNP-ről is. Miután 2008-ban és idén is részt vett pártjával a választáson, Szász belátta, ekkora támogatottsággal nem lehet bejutni a parlamentbe. Ő a földön jár. Az MPP támogatottsága pontosan akkora, mint az EMNP-é, árnyalatnyi a különbség közöttük. Fontos, hogy Szász is, az MPP is azt mondta: mivel használni nem tudnak, ártani sem akarnak az erdélyi magyarság parlamenti jelenlétének.

– Mindez összefüggésben áll egy kolozsvári fórumon nemrég elhangzott kijelentésével, miszerint a választások után befogadóbbá válhat az RMDSZ? Felélénkülhet a magyar–magyar párbeszéd?

– Ugyanezt mondtam a választások előtt is. Erre a kampányidőszak nem alkalmas, főleg, amikor a verseny elindult. Ilyen a politika logikája: aki versenybe száll, az nem együttműködésre kész. Erre van egy példám, amit eddig azért nem említettem nyilvánosan, hogy ne bántsak meg senkit. A pityóka nem tud megegyezni a kolorádóbogárral, hiába kéri arra, ne egye meg, a kolorádónak az a természete, hogy felfalja a krumplit, mielőtt virágba borul, hogy ne hozhasson termést. Mi ebben a viszonyban vagyunk az EMNP-vel. Felajánlottuk nekik, de láttuk, hogy jelenleg nem tudnak párbeszédet folytatni, egyezségre jutni velünk, mert más természet hajtja őket. A jelölések lezárását megelőzte néhány beszélgetés azokkal, akik le akartak ülni velünk egy asztalhoz, de azokkal nem, akik a sajtón keresztül, nyílt levelekben üzengettek. Maradjunk annyiban, a választások után más időszámítás következik.

– Mennyire vet rossz fényt az RMDSZ-re, hogy több jelöltjével szemben is felmerült a korrupció, a hivatali visszaélés gyanúja? Úgy tűnt, bizonyos politikusok – Borbély László, Nagy Zsolt, Markó Attila – mögé egy emberként felsorakozott a szövetség, míg mások, például Olosz Gergely esetében nem történt markáns kiállás.

– Amíg nincs végleges bírósági döntés, mindenkit megillet az ártatlanság vélelme. Olosz Gergelyről is ezt állítottuk, akinek ügye abból a szempontból más, hogy közvetlenül a kampány előtt bukkant fel, nem folyt róla parlamenti vita, nem merült fel a közpénzekkel való visszaélés esete. Ismertette velem az álláspontját, és ameddig nincs bírósági döntés, ártatlannak kell tekinteni. Ezek az ügyek érdeklik a közvéleményt, elgondolkodtathatják az embereket. Viszont amikor látjuk a Markó, a Borbély vagy a Nagy esetét, felmerül a kérdés: mi rejlik e mögött? Valóban létezik hiba, törvénysértés?

Vagy egyszerűen az történik, ami számomra a Mikó- és a Nagy-ügyben egyértelmű: azt akarják, hogy magyar ember ne vállaljon kormányzati szerepet, ne akarjon országos döntésekbe belefolyni? Nem gondolom, hogy az igazságszolgáltatás egy társadalomban szent tehén. A bírák is tévedhetnek. Viszont nem lehet hallgatni, amikor esetleg szándékosan, nyomás miatt egy irányba mennek. Kelet-Közép-Európában még nem jutottunk oda, hogy ilyen kérdéseket mindenféle fenntartás nélkül lenyeljünk, főleg ha látjuk, mi történik körülöttünk, például a Mikó-ügyben.

– A mostani kampányban a román pártok közül jobbára csak a kormányzó balliberális szövetségből (USL) érték támadások a magyarságot, az RMDSZ-t. Mivel magyarázza Crin Antonescu szemléletváltását, kiélezett nacionalizmusát? Például annak fényében, hogy a négy évvel ezelőtti RMDSZ-kongresszuson még hatalmas tetszést aratott.

– Hallottam én azért az Igaz Románia Szövetség (ARD) részéről is rossz megjegyzéseket, például Mihail Neamţuval (az ARD tagpártja, az Új Köztársaság alakulat elnöke – szerk. megj.) túl messzire nem indulnék el a sötét erdőben. Vagy ha valaki beleolvas, miként beszél a kisebbségekről, a nemzetiségekről a Mihai-Răzvan Ungureanu vezette Polgári Erő programja, erősen megtorpanna, hogy mit bízna rájuk. És ez nem Ungureanuról szól: ő kapott egy pártot, és nem volt ideje foglalkozni a programjával. Antonescu egyik nap ilyet mondott, a másik nap mást. A román politikában nekünk nincsenek örök szövetségeseink, olyan barátaink, akik következetesen, éveken keresztül ugyanazt mondanák. Még Emil Boc is Bibliára tett kézzel esküdött fel, hogy a magyarokkal soha…

Antonescu hangja az utóbbi időben ismét mérséklődött, Victor Pontától pedig az elmúlt fél évben nem tapasztaltam magyarellenességet, ő rugalmasabb, nyitottabb. Időnként rossz politikai számításból is elhangzanak ilyen nyilatkozatok. Minden román pártban ülnek olyan emberek, akik a retorikán túlmenően – ha nincs rajtuk kötőfék – hoznak magyarellenes döntést is. A kérdés az, hogy döntési pozícióba kerülnek-e, illetve van-e, aki ezeket a kezdeményezéseket megakadályozza, aki felrakja a kötőféket. Annak idején egy kabinetben ültünk Valeriu Tabărával, a Nemzeti Egységpárt (PUNR) volt elnökével, aki Gheorghe Funarral együtt szidta a magyarokat, és időnként bizony jött, hogy az ember ráborítsa az asztalt.

– Kormányra lép az RMDSZ a választások után az USL-lel, ha erre felkérik?

– Erről december 10. után beszélhetünk, jelenleg azt sem lehet tudni, az RMDSZ-re szükség lesz-e. Bízom abban, hogy igen, és lehetőségünk lesz beleszólni a döntésekbe Bukarestben. Hogy kivel, milyen formában, az a jövő kérdése, a választások előtt nem kell spekulációkba bocsátkozni. Ha az USL többséget szerez, akkor tiszta a képlet, mert nincs szüksége senkire. Más kérdés, keresnek-e társakat az alkotmánymódosításhoz, amelyről jövőre nagy hiba lenne lemondani.

Senki se fogadjon nagy tételben arra, hogy győzelme esetén az USL szétesik, ez csak a 2014-es államfőválasztás apropóján történhet meg. Ha nem nyernék meg a választásokat, az más helyzetet teremtene, de erre a dolgok mai állása szerint nincs sok esély. Számunkra az a fontos, hogy erős képviseletünk legyen a parlamentben, és bármilyen döntést hozunk, az erdélyi magyarság marad az egyetlen szövetségesünk, az ő érdekeit tartjuk szem előtt. Más érdek nincs. Erős tapasztalatom van arról, mit gondolnak a magyarok a kormányzásról, és döntéshozatalkor ezt is figyelembe fogom venni.