Jog és utódlás

Bürokratikus akadályok állnak az Erdélyi Múzeum-Egyesület teljes vagyonának

Az EME viszont azt állítja, a szervezet alapszabálya és a kisebbségi közösségi szervezetek vagyonának visszaszolgáltatásáról rendelkező kormányrendelet egy melléklete elég bizonyíték arra, hogy az 1990-ben újraalakult szervezet jogutódja az 1949-ben megszüntetett EME-nek.

Politikai akaratgyengeség
„Még mindig nincs politikai akarat arra, hogy a megszüntetett polgári intézmények javai – beleértve az ingatlanokat és közgyűjteményeket – visszaszerezhetők legyenek” – mondta a Krónikának Egyed Ákos, az Erdélyi Múzeum-Egyesület elnöke. Mint arról lapunkban korábban beszámoltunk, a szervezet márciusban tartott közgyűlésén az elnökség utasítást kapott arra, hogy minden törvényes eljárás igénybevételével, valamennyi tudományos gyűjteményével kapcsolatban érvényesítse tulajdonjogát, melyet 1859. évi megalakulásától fogva az 1949. évi önkényes feloszlatásáig gyakorolt.
A szervezet az Országos Restitúciós Bizottsághoz nyújtotta be javai visszaigénylésére vonatkozó kérelmét, döntés azonban még nem született, mert a testület hiányolja az iratcsomóból a jogfolytonosságot bizonyító dokumentumot. Szerintük csak ez a külön bírósági eljárással megszerezhető végzés bizonyíthatná, hogy az EME jogutódja az 1949-ben megszüntetett szervezetnek. „Amint megvan ez a dokumentum, a visszaszolgáltatásnak már nem lehet semmi akadálya” – vélekedett lapunk kérdésére Markó Attila. A restitúciós bizottság alelnökének tájékoztatása szerint az elkobzott közösségi vagyon visszaszolgáltatása éppen azért okoz gondot, mert az esetek 90 százalékában a benyújtott dokumentációból hiányzik a jogfolytonosságot bizonyító dokumentum.

Markó Attila elmondta: az egykor feloszlatott, majd újjáalakult szervezetek a jogfolytonosságot külön bírósági végzéssel bizonyíthatják csak. „Ez egyben a restitúciós törvény végrehajtásának akadálya is, mivel ezt a dokumentumot igen nehéz bírósági úton megszerezni” – magyarázta a bizottsági alelnök. Mint mondta: nem elegendő, hogy az alapszabályban le legyen szögezve a jogfolytonosság ténye. „Bejegyzéskor ugyan a szervezet alapszabályára is rákerül a bírósági bélyegző, ellenben a bíróság nem ellenőrzi a dokumentum minden pontját” – magyarázta a restitúciós bizottság alelnöke.
Nem ért egyet Markó Attila érvelésével az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) jogtanácsosa. Bányai József szerint amellett, hogy a bíróság elfogadta az alapszabályban a jogfolytonosságra utaló paragrafust, még egy kormányrendelet is megerősíti azt, hogy az EME jogutódja az egykori szervezetnek. „Az 1998-ban megjelent 13. számú kormányrendelet – amely a közösségi vagyon visszaszolgáltatását szabályozza – egyik melléklete szerint az 1949-ben megszüntetett szervezet jogutódja a mai Erdélyi Múzeum-Egyesület” – magyarázta a jogász.
Egyed Ákos elmondta, Markó Béla miniszterelnök-helyetteshez is eljuttattak egy kérést, hogy sürgesse meg a civil szervezetek elkobzott vagyonának visszaszolgáltatását. Azt is kérték, hogy ezen igényük szerepeljen a magyar– román közös kormányülés napirendjén, visszajelzést azonban egyelőre nem kaptak. A szervezet elnöke szerint az egykori vagyonukat illetően továbbra is fenntartják a tulajdonjogot, és beleszólási jogot is szándékoznak kérni elkobzott javaik kezelésébe. Egyébként az EME-nek a román kormány 1998. évi, 13. számú sürgősségi kormányrendelettel már visszaadta a Kolozsvár főterén lévő házát, amelyet Wass Ottilia grófnő ajándékozott a szervezetnek 1913-ban. Az EME azonban máig nem vehette birtokába az ingatlant, mert Gheorghe Funar polgármester idején a városháza eladta azt a bérlőknek. Az adásvételi szerződést az EME megtámadta, de alapfokon elveszítette a pert. Az ítéletet megfellebbezték, a pereskedés még nem ért véget. n


Kimutatás az Erdélyi Múzeum-Egyesület
román állami használatban levő vagyonáról
I. Ingatlanok
1. Telek és ház Kolozsváron, a Fő tér 11. szám alatt, gróf Wass Ottilia adománya, amelyet a román kormány 1998/13. számú sürgősségi rendelettel visszaszolgáltatott, de a mai napig nem történt meg tulajdonba adása.
2. Telek a Majális utca 1–3. és Jókai utca 25. szám alatt, amelyet jogtalanul kisajátítottak és beépítettek. 1974-ben a román állam javára telekkönyvezték.
II. Gyűjtemények és tárak
1. A kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem használatában levő alábbi gyűjtemények:
– a 64 839 tételt magában foglaló állattani tár
– a 73 227 darabra rúgó ásványi és földtani gyűjtemény
– több mint 100 000 példányból álló botanikai gyűjtemény
2. Az Erdélyi Történelmi Múzeumban őrzött
– 35 000 darabból álló régiségtár
– több mint 20 000 darabos éremtár
3. A kolozsvári egyetemi könyvtárban őrzött
– több mint 210 ezer kötet könyv
– a hírlapirodalom 1850–1944 közötti anyaga
– kézirattár (3549 darab)
– ősnyomtatvány-gyűjtemény (88 darab)
– 1711 előtti régi magyar könyvtár (1880 darab)
– halotti beszédek, gyászjelentések, színlapok stb. gyűjteménye
– külföldi nyomdák régi kiadványai
– térképtár, metszetgyűjtemény (6881 térkép)
4. A Néprajzi Múzeumban található 1554 darabot kitevő néprajzi gyűjtemény
5. A kolozsvári Bánffy-palotában levő Művészeti Múzeumban elhelyezett, a 17. század végéig visszanyúló történeti arcképcsarnok – gyűjtemény és képtár
6. A kolozsvári Állami Levéltárban található több mint 5000 csomagnyi családi és intézményi letéteket tartalmazó levéltár
7. A Román Tudományos Akadémia kolozsvári könyvtárába került Kemény József és Kemény Sámuel kb. 300 kötetes kéziratgyűjteménye, a levéltár kb. 3000 kötetes kézikönyvtára
8. A kolozsvári Botanikus kertben őrzött 9500 darab botanikatörténeti tárgyú, 327 070 lapból álló herbárium.