Interaktív, igaz-hamis jellegű sétán elevenedett meg a középkori Kolozsvár

A bevezető történet – mely a történelem mai állása szerint helytálló – a Karolina téren található ferences templom előtt hangzott el, ahol a séta kezdetét vette. A várossal kapcsolatos tudástár azonban folyamatosan bővül, hiszen jelenleg több ponton is ásatások zajlanak, amelynek leleteiből minden bizonnyal újabb részletekre derül majd fény.

Megtudhattuk viszont, hogy várossá duzzadása előtt, Kolozsvár egy lényegesen kisebb település volt, melyről az 1200-as években született az első írásos említés.

A jelenlegi városközpont szinte lakatlan területnek számított. A tatárjárás idején a település meg is szűnt, hiszen az emberek többsége vagy meghalt, vagy elmenekült. Az újratelepítés V. István korára tehető, aki magyar és német ajkú telepesekkel élesztette újra a térséget. Városi rangot is ezután szerzett, amely az itt élő csoportoknak biztosított városi kiváltságokat jelentett, illetve a jogosultságot, hogy a város területét kőfallal vegyék körbe. Ez visszaköszön a város történelmi címerében is.

Az első helyszínen, a ferences kolostor előtt elhangzott történetek Mátyás királlyal, valamint a kolostorban zajló oktatással kapcsolatosak voltak. Az első történetet, mely szerint Mátyás király Kolozsváron kezdte tanulmányait és itt ismerkedett a reneszánsszal, a résztvevők túlnyomó részt – helyesen – valószerűtlennek találták, a református és unitárius diákok közti áthallgatásból származó konfliktus és az ezt követő befalazás története, bármennyire is hihetetlen, igaz volt.

Rengő Anna örömlány és Íjgyártó István ügyész pikáns története is igaznak bizonyult, amelyben a bűneiért elítélt Anna furfangos megleckéztetéssel védte ki az őt ért vádakat.

A harmadik helyszínen, a Szent Mihály templomnál a sétavezetők a kolozsvári élet különböző, a korra jellemző, akár furcsának is ható aspektusait mutatták be. Beszéltek a templomtorony jelentőségéről, amely amellett, hogy a hogy az idő múlását jelző harang helye volt, a város fontosságát is kihangsúlyozta.

Megtudhattuk, hogy a gyerekekhez teljesen másképp viszonyultak, mint manapság, volt, aki csak azért hagyta el gyermekét, hogy teljes életével Istent szolgálhassa és ez egyáltalán nem számított meglepőnek az adott korban. Akkoriban a gyermekekre dajkák vigyáztak, egyszerre többre, így a bánásmód nem volt mindig a legkíméletesebb.

További helyszínek a régi városháza, a Deák Ferenc utca, illetve a Szabók tornya voltak, ahol szintén két-két történet kapcsán dönthettek a résztvevők az igazságértéket illetően. A régi városházánál a középkori város vezetéséről, a Deák Ferenc utcában a piacokról, illetve a szászok és a magyarok együttéléséről esett pár szó, a Szabók bástyájánál pedig az első és a második várfalról, a tornyok építéséről és lebontásáról, valamint arról a folyamatról meséltek történeteket, hogy hogyan is élte túl a torony a modernizációs folyamatot.

A városismeret és a logikus gondolkodás terén a résztvevők jól vizsgáztak, és annak ellenére, hogy sokáig fej-fej mellett haladtak a vezetőkkel, nyolc pontot szerezve „elsöprő győzelmet” arattak a séta során.