Húsvét a legnagyobb ünnepünk – Pál József Csaba temesvári megyés püspök húsvéti pásztorlevele

A jubileumi évben vagyunk. A Szentatya a remény éveként jelölte meg ezt az évet. Mi a mi reményünk? Sokan összetévesztik a reményt a vágyakkal… hogy remélem, hogy ez és ez meglesz, sikerülni fog… Ezek vágyak. A mi reményünk pontosan az Ő feltámadásán alapszik: Jézus él, Jézus szeret, és az a reményünk, hogy a jövőben is, mindig velünk lesz és szeretni fog minket. Ez reményünknek oka és alapja egyaránt. És még az a reményünk, hogy az Ő szeretete olyan erős, hogy még minket, gyenge tanítványait is meg fog tudni tartani a hűségben, át tudja alakítani a szívünket, hogy szeretetére szeretettel válaszoljunk.

Ha végignézünk a történelem folyamán, a háborúk és mindenféle gonoszság tengerén túl látunk egy fényt, amely végigvonul az egész történelmen. Egy fény, amely elindult Jézus feltámadásával, és belülről alakította az embereket, hogy az Ő szeretetét vigyék el a föld legtávolabbi részeibe is. Az apostolok és utánuk a szentek és vértanúk tízezrei még ez életüket is odaadták Krisztusért, ahogy egyházmegyénk védőszentje, Szent Gellért is otthagyta hazáját, szülőföldjét, Velencét, hogy elmenjen távoli országokba és így eljusson hozzánk, hogy hirdesse a Feltámadt Krisztust és az Ő szeretetét. Hálásak lehetünk neki, és mindazoknak, akik által eljutott hozzánk is Jézus Krisztus szeretete, megismertük Őt, és Ő lett életünk öröme és reménye.

Március végén Rómában jártam. Amikor néhány püspöktestvéremmel és sok-sok keresztény hívővel a szent kapun át beléptünk Róma második legnagyobb templomába, a Falakon kívüli Szent Pál bazilikába, egyszerre valami fönséges és méltóságteljes hangulat vett erőt rajtunk, lenyűgözött a tér, döbbenten álltunk meg néhány pillanatra. „Milyen hatalmas”, mondta az egyik más felekezetű püspök testvérem. Milyen hatalmas! Igen, és milyen hatalmas az, aki a keresztényüldöző Sault megtérítette és evangelizáló Szent Pállá alakította, akinek a tiszteletére ezt a bazilikát felépítették! És ugyanaz a Feltámadt Krisztus mozgatta, inspirálta elődeinket is, akik templomainkat felépítették, akik sok-sok áldozatot meghozva segítették gyermekeiket, segítettek minket, hogy megismerjük Jézus Krisztust, hogy higgyünk az Ő szeretetében és bízzunk Benne.

Együtt tehetünk tanúságot Jézus feltámadásáról és szeretetéről. Az első keresztények nem tudták magukban tartani a hírt, mindenkinek el akarták mondani, hogy Ő feltámadt, él.

A hetvenes évek végén a Gyulafehérvári Teológián a kispapok egy lelkes csoportja pólókat készíttetett azzal a felirattal, amit a Kolosszeiekhez írt levélben Szent Pál apostoltól olvasunk: Krisztus a mi életünk. Ezekkel mentek vakációra, mindenhova, még focizni is. Ezen pólók által is hirdetni akarták azt, aki a legfontosabb az életükben, mert Jézus nemcsak a pólókon volt jelen, hanem a szívükben is.

„Mi tanúi vagyunk mindannak, amit Júdea egész területén és Jeruzsálemben tett”, mondja az apostol. Legyünk mi is tanúi annak, amit a velünk élő, feltámadt Jézus tesz a mi életünkben és a körülöttünk élők életében! Amen.

Kívánok mindenkinek áldott, szent Húsvéti Ünnepeket!