Hogyan tanuljon meg a magyar gyerek románul? – A „román balettől” a nyelvtanfolyamig számos módszert bevetnek a szülők

Magánóra mellé román „sajtóklub”

Bár a több mint 80 százalékban románok lakta Kolozsváron született, a 7. osztályos Tamás nehezen értette a román beszédet, nem tudta kifejezni magát románul, emiatt az édesanyja úgy döntött, magánórára járatja. Az anyuka a Krónikának elmondta, két éve egy nyugdíjas romántanár foglalkozik heti egy alkalommal a fiával, aki mellesleg az első olyan évfolyam tagja, mely alternatív tanterv alapján, idegen nyelvként tanulja a románt. A magántanár alkalmanként 40 lejért a házi feladatok megoldásában, a nyelvtani szabályok megértésében, begyakorlásában segít az egyik belvárosi magyar elitiskolába járó kisdiáknak.

„Az iskolában csak románórán beszélnek románul, máshol sincs alkalma megtanulni, pedig a javára válik” – indokolta döntését a neve elhallgatását kérő anyuka. Aki tavaly ősszel újabb román foglalkozásra íratta be csemetéjét:

Az évharmadonként 60 lejbe kerülő, heti másfél órás alkalmakat többnyire román gyerekek látogatják, köztük olyanok, akik külföldön születtek, nevelkedtek, így alig vagy rosszul beszélik anyanyelvüket. „Egyáltalán nem éreztetik a fiammal, hogy ő magyar” – mesélte a légkörről az édesanya, aki szerint ennek köszönhetően Tamás is bátrabb, rá mer kérdezni, ha valamit nem ért. Az interaktív foglalkozásokon a román gyerekek szívesen segítenek. „Arra is volt példa, hogy összedugták a fejüket, és segítettek megoldani a házi feladatát, amit nem értett – illusztrálta a klubban uralkodó bajtársiasságot az édesanya. – Nagyon jó eredményeket ért el. Nagyon jól olvas, önszántából lapoz román könyveket, már nem morcos, ha elő kell venni a román házi olvasmányt.”

A délutáni románozás ennél is nagyobb hozadéka, hogy fia feltalálja magát román környezetben, képes segítséget kérni, magabiztosan vásárol.

– vonta le a következtetést az anyuka, aki a sikerélmény hatására tovább járatná gyerekét a foglalkozásokra. „Anyagilag nem érzem tehernek, amit a gyerekemért teszek, csak azt sajnálom, hogy szinte két teljes délutánt elvesz a szabadidejéből” – mondta, amikor a programok anyagi vetületéről kérdeztük.

„Román balett” és nyelviskola

„A legtöbb magyar szülőhöz hasonlóan mi is azzal szembesültünk, hogy a gyerek nem tud románul. Ma már nem mennek le a tömbház elé, ahol mi csak úgy »magunkba szívtuk« a román nyelvet. Kötöttebb a programjuk, jobban vigyáznak a mai gyerekekre, kevésbé köttetnek román–magyar barátságok” – vázolta a probléma fő gyökerét egy másik kolozsvári anyuka. Mint mesélte,

„Lenne magyar is, de tudatosan döntenek a román mellett, és meg is van az eredménye. Ismerek gyerekeket, akik így tanultak meg románul” – mesélte. Két lányának – 9 és 11 évesek – más megoldást választott: a nagyobbat az egyik kolozsvári nyelviskola románnyelv-tanfolyamára íratta be, de Sepsiszentgyörgyön is járatta vakációs nyelvtáborba csemetéit. „Ragadtak rájuk új szavak, szókincsben gazdagodtak itt is” – mondta.

A nyelviskolák tanfolyamainak legfőbb előnye, hogy az iskolában alkalmazott didaktikus megközelítés helyett a gyerekek játszva ismerkedhetnek a román nyelvvel, ami érdekesebbé teszi számukra. „Azáltal, hogy játékos volt a foglalkozás, a kislányomnak oldódtak a gátlásai, utána az üzletben is meg mert szólalni románul – összegezte a kolozsvári foglalkozás hozadékát az anyuka. – Ez az áttörés megérte, jó lett volna folytatni, de anyagilag nem tudtuk megengedni maguknak.”

Gyöngyösi Csilla szerint a magyar gyerekek román nyelvvel kapcsolatos gátlásaiért sokszor maga a tanintézet okolható. „Az iskola nem jutalmazza, ha valaki 70-80 százalékban tud egy nyelvet – ami már jó szint –, hanem bünteti, ha hibázik. Nem a valós tudást jutalmazzák, hanem a nem tudást büntetik. Sok gyereknek van olyan élménye, hogy elkövet egy kis nyelvtani hibát, és kinevetik – mutatott rá a Musafir vezetője. – Olyan gyerek is kerül hozzánk, aki nem tud lemenni a boltba kenyeret vásárolni, mert nem tud megszólalni románul. Innen kell kezdeni. Hiába olvasnak hosszú szövegeket, amit vagy értenek, vagy nem, ha kommunikálni nem tudnak. Egy 25-30 fős osztályban nincs is rá lehetőség, hogy minden gyerek megszólaljon.”

A magyar közeg sajátos problémája

Éppen ezért a foglalkozásaik lényege, hogy segítsék a gyerekek román nyelvvel való valós találkozását. Hogy amikor éles helyzetben van – például eltöri a lábát, és bekerül a kórházba –, tudja elmondani, hol fáj, mi történt vele. Vagy ha megkérdezi a rendőr az utcán: hogy hívják, és hova megy, ne essen pánikba, hanem tudjon válaszolni. „Akik hozzánk jönnek, többnyire a belvárosi magyar iskolákban tanulnak. Ez a magyar közeg egyik sajátos problémája” – fogalmazott Gyöngyösi Csilla, amikor a jelentkezők felől kérdeztük. Elmondta, ezek többnyire a „suttogó propaganda” hatására jelentkeznek.

– mesélte.

A nyelviskola honlapján feltüntetett árak szerint a nagyobb gyerekeknek szóló féléves nyelvklub látogatása 900 lejbe kerül, ezért 15 héten keresztül heti egy alkalommal másfél órát foglalkoznak a gyerekekkel. A kisebbekkel heti három órában foglalkoznak, a szintén féléves programért 1200 lejt kell fizetni.

Emellett nyári táboraikban is lehet gyakorolni a román nyelvet, ráadásul ezek vegyes nemzetiségű rendezvények, román gyerekek is részt vesznek rajtuk – ők angolul vagy más nyelven tanulnak. Gyöngyösi Csilla szerint itt kifejezetten arra szocializálják a gyerekeket, hogy találkozzanak, és rájöjjenek, hogy a másik „nem eszi meg”.

Egyre több csoport indul

Két éve ajánl románnyelv-fejlesztő tanfolyamokat magyar ajkú gyerekeknek az egyik legnagyobb kolozsvári nyelviskola, a Bridge Language Study House is. Pillich-Wright Gyöngyvér tanulmányi igazgató a Krónikának elmondta, kezdetben a bukaresti Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala (DRI) támogatásával falusi gyerekeknek oktattak román nyelvet. „Kolozsvári anyukákkal egyeztetve rájöttünk: nagy szükség van arra, hogy megtanítsuk, gyakoroljuk a gyerekekkel a mindennapi, beszélt román nyelvet, fejlesszük a szókincsüket, beszédkészségüket” – vázolta a folytatást.

„Egyre nagyobb az érdeklődés. Több olyan kérésünk is van, hogy egyes osztályokból a románból gyengébb gyerekek közösen jöjjenek hozzánk tanulni. Van báthorys osztályunk, a Református Kollégiumból is érdeklődtek – mesélte a nyelviskola vezetője. – A létszám egyre növekszik, februártól négy párhuzamos csoportra van ígéretünk.” Ősszel két, tavaly három csoport működött, és nyáron is több ízben hirdettek románnyelv-tábort. A februárban ismét induló románnyelv-fejlesztő klubba való felvételért 30 lejt kell fizetni óránként, a 15 hetes, féléves modul teljes ára 900 lej.

– mutatott rá a hozzáállásbeli különbségre a nyelviskola vezetője. Ez nagy segítség a haladásban, akárcsak a visszacsatolás, a szülőkkel való folyamatos kapcsolattartás is.

A román mint második nyelv

„Az iskolai oktatás nagyon elméleti, nincs idő gyakorlatba ültetni a tanultakat. Mindent hall, és mindent leír a gyermek – ez a passzív románnyelv-tanulás, amit az iskolai rendszer alkalmaz, nálunk viszont nem ez a cél” – vont párhuzamot Pillich-Wright Gyöngyvér. Hangsúlyozta, nem a nyelvtanon van a hangsúly, hanem az iskolában megtanult nyelvtani szabályok alkalmazásán. Mivel erre nem létezik tankönyv, a pedagógusok találják ki a tananyagot, így teljesen személyre szabottak az órák.

A Bridge nyelviskola tanfolyamainak különlegessége, hogy a románt második nyelvként tanítják, ami különbözik a románt idegen nyelvként oktató programoktól. „A román nem anyanyelvünk, de mivel román nyelvközegben élünk, nagyon sok passzív ismerettel rendelkezünk. Nem nulláról kell megtanuljuk a nyelvet, hanem a nyelvi készségek aktiválására, ön­bizalomnövelésre tevődik a hangsúly. Arra, hogy legyen mersze a gyermeknek elmenni az üzletbe, és kérni egy kenyeret, vagy az úszótanfolyamon beszédbe elegyedni egy román gyerekkel” – összegzett lapunknak az oktató.