Lupescu Makó Mária történész elmondta, a középkorban az öltözet volt a legfontosabb dekodifikációs eszköz
Fotó: Gazda Árpád
Naponta kétszer étkeztek, egy tálból ettek „húst hússal” és mártásokkal, „márkás” anyagokból varratott ruhákat viseltek, olvasni, írni, számolni és zenélni tanultak, a szabadidejükben pedig sakkoztak, ostábláztak, vagy vadásztak a középkori Magyarország nemes családjainak tagjai és városi polgárai. Többek között ezt tudhatták meg mindazok, akik a Kolozsvári Magyar Napok számtalan programja közül szerda délelőtt a Farkas utcai református templom kerengőjében Lupescu Makó Mária történész tárlatvezetéssel egybekötött előadását választották.
2024. augusztus 21., 18:392024. augusztus 21., 18:39
2024. augusztus 21., 23:042024. augusztus 21., 23:04
A Lendület Középkori Magyar Gazdaságtörténet Kutatócsoport által készített, Mindennapi élet a középkori Magyarországon című kiállítás pannói tulajdonképpen csak apropóul szolgáltak a Babeș-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) tanárának ahhoz, hogy a középkori életnek azokról a vonatkozásairól beszéljen, amelyek nem szerepelnek a történelemkönyvekben.
Lupescu Makó Mária elmondta: az Árpád-kor kezdetén nagyon egyszerű veremházakban laktak az emberek a téli időszakban, nyáron sátrakban élték az életüket. A gödörházakat később fatörzsekből összeácsolt boronaházak váltották. A városokban favázas házakat, a tehetősebbek pedig már emeletes kő vagy téglaházakat építtettek. A városi polgárok otthonosabb, fűthetőbb lakásokban éltek, mint azok a nemesek, akik várakban laktak. A késő-középkorban, a XIV. századtól jelennek meg a házakban a csempékből kirakott kályhák, amelyek füstmentessé tették a lakást, és egyben a lakás díszének is számítottak.
A középkorban naponta kétszer étkeztek: 9-10 óra tájt volt az első étkezés, amit ebédnek neveztek, és 16-17 órakor a második, a vacsora. Sokkal több húst ettek mint ma, a marhahús volt a legelterjedtebb étel, de baromfi- és sertéshúst is ettek. A péntek és a szombat böjti napnak számított, ezeken a napokon az egyházi tanítás szerint csak lábatlan állatok húsát szabadott fogyasztani. Így nyert fontos szerepet az étkezésben a hal, a rák, de a csiga is az étrend része volt.
A nehezebben beszerezhető fűszereket nem akárki engedhette meg magának. A zöldségek közül a káposzta, a borsó és a lencse számított alapételnek. Magyar szakácskönyv nem maradt fenn a középkorból, de egy leírás szerint a magyaros káposztás marhahús sokkal fűszeresebb és ízletesebb volt, mint a hasonló török eledel.
A késő középkorig egy tálba helyezték az ételeket az asztal közepén, és általában kézzel vettek a tálból. Későbbi fejlemény, hogy mindenki elé egyéni tányért és kupát tettek az asztalra.
Magyarországon elsősorban fehér bort ittak az étkezések közben, a sör kultúrája Európának azokon a területein alakult ki, ahol a szőlő nem termett meg.
Tárlatvezetéssel egybekötött előadás helyszíne a Farkas utcai református templom kerengője
Fotó: Gazda Árpád
Amint Lupescu Makó Mária elmondta, a középkorban az öltözet volt a legfontosabb dekodifikációs eszköz. Az öltözete alapján le lehetett olvasni egy-egy emberről a nemét, a foglalkozását, az etnikumát, a vagyoni helyzetét. A vagyonosabbak bársonyból selyemből készült ruhákat viseltek, a kevésbé tehetősek ruhái szürke posztóból készültek. Nem voltak ruhamárkák, de a vászonnak, a posztónak gyakorta volt márkája. A minőségi flamand, angol posztókat plombákkal jelölték meg, amelyen elolvasható volt a mester neve, és hogy melyik városban készült az anyag. Ekkor még nem léteztek készruhák. Mindenki a szabóhoz vitte a megvásárolt anyagot, amiből megvarratta azt a ruhadarabot, amire szüksége volt.
A férfiak viselete a nadrág volt, de a 13. századig a nadrág szárait nem varrták hozzá a rövidnadrágszerű felső részhez. A nadrágszárakat kötőkkel rögzítették. Európa nyugatabbi részein is ismert volt a magyar módra elkészített nadrág. Ennek jellemzője az volt, hogy csak a külső felén volt varrás, így a láb belsején nem sértette a varrat a viselőjét például lovaglás közben. Felső ruházatként a férfiak tunikát hordtak, amit előszeretettel egészítettek ki csuklyákkal. Utóbbiak a hideg ellen, az eső ellen is védték a viselőjüket, és a gallér szerepét is betöltötték. A tunikára köpenyt vagy palástot is vettek. A nők olyan szoknyákat viseltek, amelyek a mai fogalmak szerint ruhának számítanának, hiszen a válltól a földig takarták a nő testét. Alsóruhaként mind a férfiak mind a nők inget viseltek.
Fotó: Gazda Árpád
A ruhákat általában a városokban lehetett megvarratni. Ott a különböző mesterségek képviselői, így a szabók is céhekbe tömörültek. Ezek az egyes mesterségek afféle érdekvédelmi szervezetei voltak. A céheken belül el lehetett sajátítani a mesterség részleteit, és lépdelni lehetett a szakmai ranglétrán. Aki inasként lépett be a céhbe, később legény lett, ha pedig kitanulta a mesterség minden részletét, és vizsgázott a cég tagjai előtt, megkapta a mesteri fokozatot.
Az oktatás a középkorban nem volt kötelező, az küldte iskolába a gyerekét, akinek megvoltak ehhez a lehetőségei. Nem minden faluban működött iskola, sok esetben a plébános foglalkozott a gyermekek okításával. Az iskolában elsősorban olvasni tanították meg a fiatalokat, és a zene is alaptantárgynak számított. Az írás és a számolás már egy hosszabb idejű képzés része volt. Amikor már megtanultak írni, a fogalmazásra fektettek nagy hangsúlyt. A középkori keresztény világban az írásos kommunikáció nyelve a latin volt, így ezt a nyelvet is tanították. A XV. századig még a nemesek egy része sem tudott írni, olvasni.
A Szalkai kódex – Szalkai László későbbi esztergomi érsek 1490 körüli iskolai jegyzetei
Fotó: Gazda Árpád
Lupescu Makó Mária kitért arra, hogy a középkorban a szórakozásra is áldoztak. Ekkor az egyházi ünnepeket és a vasárnapokat összeadva száz körüli munkaszüneti napja volt az évnek. Ilyenkor társasági játékokkal: sakkozással, kártyázással, ostáblával, vitézi tornákkal töltötték az időt, de bizonyos labdajátékokkal is próbálkoztak. Az előkelőbb rétegek számára a vadászat volt a legkiválóbb szórakozás. A vitézi tornákon és a vadászatokon is előfordultak sérülések, ám az is megtörtént, hogy végül a király birtokkal kárpótolta azt a vitézt, akinek a tornán kiütötte a fogait.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Nem idegengyűlölő indítékkal támadtak a múlt héten Kolozsváron két ázsiai férfira az elkövetők ügyvédje szerint. A súlyosan bántalmazott vendégmunkás kómában fekszik, az agresszorok egyikét előzetes letartóztatásba helyezték.
Elismerő bejegyzésben fejezte ki büszkeségét önkéntes kollégája iránt a Maros megyei hegyimentő szolgálat a vasárnapi gyerővásárhelyi buszbalesetet követően.
Egy férfit 30 napos előzetes letartóztatásba helyeztek Kolozsváron, miután megtámadott egy bangladesi vendégmunkást, akit az illető többször megütött egy fadarabbal. Az áldozat kómában fekszik a kórházban.
Hétfő reggel közúti balesetben lelte halálát egy 22 éves szatmárnémeti sofőr, aki átsodródva a szemközti forgalmi sávba, a Bihar megyei Nagybáród településen frontálisan ütközött egy szabályosan közlekedő haszongépjárművel.
Tűz ütött ki hétfő reggel a szászsebesi Kronospan feldolgozó üzemnél, többen megsérültek. A lángok eloltásában a környező megyék tűzoltói is részt vesznek.
Az útviszonyokhoz képest túl nagy sebességgel vette be a kanyart a Kolozs megyei Gyerővásárhelyen vasárnap délután felborult busz sofőrje, ez okozta a balesetet – közölte a rendőrség.
Felborult egy autóbusz vasárnap délután a Kolozs megyei Gyerővásárhelyen – közölte a katasztrófavédelem.
Narancssárga és sárga jelzésű riasztásokat adott ki vasárnap az Országos Meteorológiai Szolgálat (ANM) a várható zivatarok miatt.
Eredetiséggel semmiképpen sem vádolható az az ötlet, hogy a csíksomlyói nyereg szakrális helyszínén, a pünkösdi búcsúknak otthont adó hegyek között adják elő a legismertebb magyar rockoperát.
Minden hétvégén nagyszabású kulturális és gasztronómiai eseménynek, a Krumplifesztiválnak ad otthontt idén augusztus 30. és november 2. között a Szeben megyei Feleken található Brukenthal-kastély.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!