Felülírhatatlan szabadságvágy

Az ünnepségen elsőként felszólaló Kántor Lajos akadémikus, a Kolozsvár Társaság elnöke úgy fogalmazott, a közösségnek korszerű, baráti szellemű Kolozsvár építésére kell törekednie, és a hitet fel nem adva kell nevelnie a fiatalságot. Az ünnep lényegét a következőképpen foglalta össze: „60 év után nem kényszerből gyűltünk itt össze, hanem azért, mert szükségét érezzük az együttlétnek!” Dávid Gyula irodalomtörténész kiemelte, 1956 a mai napig „világító példája a nemzet egységének”. Felidézte, Erdélyben összesen 146 fiatalt ítéltek el a magyar forradalommal való nyílt szolidarizálás miatt. Dávid ugyanakkor a hallgatósághoz fordulva feltette a kérdést: „vajon a magyar közösség ma képes lenne-e arra, amire hatvan évvel ezelőtt?”

Horváth Anna tisztségéből felfüggesztett kolozsvári alpolgármester – akit kolozsvári polgárként konferáltak fel – ünnepi beszédében hangsúlyozta, voltak, akik féltő aggodalommal arra kérték, hogy ne mondjon beszédet a rendezvényen. „Én azonban azért vagyok ma önökkel, mert úgy gondolom, szabadság csak ott lehet, ahol az emberi méltóságot, a közösségi törekvéseket nem írja felül a félelem” – mondta a korrupcióellenes ügyészség által befolyással üzérkedéssel meggyanúsított elöljáró.

Mint fogalmazott, az erdélyi magyarság egy olyan többségi társadalomnak a része, amelyet a gyanakvás, a félelem, a kiábrándultság, a széthúzás tesz könnyen manipulálhatóvá. „Ennek a harcnak ma Erdélyben, épp úgy, mint 1956-ban a társadalmi szolidaritás, végső soron a jövőnk a tétje. Mert az erdélyi magyar érdekképviselet, egyházaink, közéleti szereplőink csakis ennek az erőnek és józan értékítéleten alapuló szolidaritásnak a jegyében tudnak szembenézni a kisebbségi létünk kihívásaival” – fogalmazott Horváth Anna.

Vasárnap egyébként Kolozsváron több helyszínen is tisztelegtek a forradalom emléke előtt. Délelőtt megkoszorúzták a Protestáns Teológiai Intézet udvarán az ’56-os emlékművét, ezt követően pedig megnyitották az Erdélyi Református Múzeumban látogatható, 1956 Erdélyben és az 1956 a magyar kortárs művészetben című kiállítást. A sétatéri megemlékezést követően ünnepi ökumenikus istentisztelet zajlott az unitárius templomban és gálaestet tartottak a magyar operában. A megemlékezés vasárnap este fáklyás felvonulással ér véget a Házsongárdi temetőben.

Az iskolavezetőket hiányolta Ráduly Róbert Kálmán

Fáklyás felvonulással emlékeztek meg Csíkszeredában is az 1956-os magyar forradalomra szombaton, ezt követően pedig a több száz ünneplő a magyar főkonzulátus melletti 1956-os téren található Gloria Victis emlékműhöz vonult, ahol elénekelték a magyar himnuszt, majd Kelemen Csongor volt politikai fogoly szavalta el Márai Sándor Mennyből az angyal című versét.

Ráduly Róbert Kálmán polgármester ünnepi beszédében kiemelte: „az idő telik, mi meg felejtünk. Ha végignézek a tömegen, és számbavételezem, milyen módon és hogy vannak jelen intézményeink, iskoláink, azt láthatom, hogy a felejtés igenis általános. Ha most szólítanám azokat az igazgatókat, akik az elmúlt napokban törtettek azért, hogy tisztségben maradhassanak, vajon itt lennének-e?” Az elöljáró ezzel a két hete kezdődött iskolaigazgatói versenyvizsgára utalt. „Nem fogom szólítani őket, nem akarok csalódást okozni. De ha vezetőink csak az éppen regnáló hatalomnak akarnak megfelelni, úgy ahogy ezt tették sokan 1956-ban is, akkor vajon van-e nekünk még út” – fogalmazott Ráduly.

Zsigmond Barna Pál, Magyarország csíkszeredai főkonzulja arról beszélt: „1956 akkor érvényesült, amikor különböző emberek összefogtak, és együtt csodálatos dolgokat vittek végbe”. Szerinte a hatvan évvel ezelőtti a sors szabad irányításának kivételes pillanata volt, amiről nem szabad lemondani, ez ma erdélyi viszonylatban azt jelenti, hogy folyamatosan ki kell állni a kisebbségi szimbólumok és jogok mellett.

„Miért ragaszkodunk nemzeti tragédiáinkhoz?”

Nagy Benedek történész, volt politikai elítélt arra emlékeztetett, hogy a magyarságnak minden évszázadban meg kell váltania magát egy forradalommal, szabadságharccal, amely áldozatokat követel. „Hogy van az, hogy mi mindig csak a vereségeinket, a levert forradalmainkat és a vérbe fojtott szabadságharcainkat számoljuk és ünnepeljük? Vajon miért ragaszkodunk a nemzeti tragédiáinkhoz? Pedig bőven akadnának aranypillérjei is a történelmünknek, győztes és sikeres megmozdulások” – hívta fel a figyelmet Nagy Benedek.

Csíkszeredában péntek délután a Kalász lakótelepi temető előtti téren, az 1956-os forradalmárok tiszteletére állított kopjafánál is megemlékezést tartottak, a koszorúzáson szép számban jelentek meg a helyiek. Ezt Kelemen Csongor volt politikai fogoly is szóvá tette: elmondása szerint évről évre többen vesznek részt az ünnepségen, és kiváltképp örül a nagy számban megjelenő fiatalságnak.

„A szabadulás nem hozott változást”

Székelyudvarhelyen is fáklyás felvonulással kezdődött a 60 éves évforduló alkalmából tartott szombati megemlékezés, amelyen idén először adták át a polgármesteri hivatal által alapított Vasszékely díjat a város fejlődéséért tevékenykedő fiataloknak. Az Üldözöttek és áldozatok emlékművénél szervezett rendezvényen Sándor Balázs volt politikai elítélt egykori bajtársaira emlékezetett: egy perc néma csendet kért azokért, akik életüket adták a magyar szabadságért, illetve szabadságukat elveszítve később haltak meg.

„Az 1964-es szabadulásunknak nem tudtam igazán örvendeni. Titkon abban reménykedtem, hogy a szabadulás változást hoz magával, erre azonban még huszonhat évet kellett várni. De ez a változás sem hozta meg az eredményt az erdélyi magyarság számára mind a mai napig” – fogalmazott a huszonöt évre ítélt egykori forradalmár.

Gálfi Árpád polgármester úgy vélte: nem lehet a jövőbe tekinteni anélkül, hogy ne cipelnénk vállunkon a múltat, hiszen tartozunk azoknak a hősöknek, akik életüket, szabadságukat áldozták a következő nemzedékekért, azaz értünk és leszármazottainkért. „Az ’56-os forradalom mártírjainak köszönhetjük, hogy ma szabadon élhetünk, és szabadon emlékezhetünk rájuk. Muszáj emlékeznünk, hogy az egészséges nemzeti öntudat visszakerüljön minden magyar szívébe” – jelentette ki. Csige Sándor Zoltán, Magyarország csíkszeredai konzulja hangsúlyozta: ahol „nem felejtik a hősöket, ott mindig lesznek újak”.

Kitüntetés a tevékeny, hazaszerető fiataloknak

A megemlékezésen Pál László, Kovács Gyula, Török Mihály, Sándor Balázs és Hadnagy István, a forradalom udvarhelyszéki elítéltjei oklevelet és emlékérmet kaptak a magyar államtól, illetve a budapesti Nemzetstratégiai Kutatóintézettől. Ezt követően átadták a Vasszékely díjat, amelyet olyan 25–45 év közötti udvarhelyiek kaphatnak meg, akik munkásságukkal hozzájárulnak a város fejlődéséhez, és ragaszkodnak magyarságukhoz, szülőföldjükhöz.

Sepsiszentgyörgyön vasárnap este tartanak megemlékezést a Kommunista Diktatúra Áldozatainak Emlékházában, ahol az RMDSZ huszonkét 1956-os erdélyi forradalmárt tüntet ki. Az érintettek Szabadság-szobor-emlékérmet és emléklapot vehetnek át. Az RMDSZ egyébként összesen nyolcvan személyt tüntet ki, így Csíkszeredában, Temesváron, Kolozsváron, Nagyváradon és Brassóban is hasonló rendezvényeket tartanak a napokban. Az RMDSZ megbízásából a résztvevők visszaemlékezéseit rögzítő filmek is készültek olyan településeken, ahol a magyarországi szabadságharccal kapcsolatos szimpátiatüntetésekre, megmozdulásokra került sor – ezeket mindegyik helyszínen levetítik.