HIRDETÉS

Felkutatják a legnagyobb romániai magyar kirakatper halálra ítélt áldozatainak hamvait

Rostás Szabolcs 2018. május 07., 17:47 utolsó módosítás: 2018. május 07., 18:44
HIRDETÉS

Hozzálátott az 1958-ban lezajlott Szoboszlay-perben kivégzett kilenc magyar és egy román elítélt földi maradványai felkutatásához a kommunizmus bűneit vizsgáló és a román száműzöttek emlékét ápoló intézet (IICCMER) Aradon. A kezdeményezés sikere hatalmas kegyeleti elégtételt jelentene a Szoboszlay Aladár katolikus pap vezette, a román kommunista hatalom által katonai felkelés kitervelése vádjával elítélt mozgalom tagjainak leszármazottai számára. Vekov Károly történész, Szoboszlay életútjának jó ismerője az erdélyi magyar társadalom mártírjának tekinti a román–magyar együttélést szorgalmazó forradalmárt.

Illusztráció Fotó: IICCMR

Hat évtized elteltével megkaphatják a végtisztességet a legtöbb magyar elítéltet felsorakoztató romániai bírósági tárgyalás, a Szoboszlay-per áldozatai. A kommunizmus bűneit vizsgáló és a román száműzöttek emlékét ápoló intézet (IICCMER) munkatársai kedden az aradi Alsótemetőben megkezdik a bukaresti kommunista rezsim megdöntését célzó mozgalom 1958. szeptember elsején kivégzett tíz vádlottja hamvainak felkutatását, majd az akció sikere esetén ezek kihantolását.

A mozgalom tagjai földi maradványainak feltárása elsősorban kegyeleti kérdés, ugyanakkor fontos hangsúlyozni, hogy a Szoboszlay-ügy az egyik legjelentősebb magyar vonatkozású per Romániában”

– hangsúlyozta a Krónikának a tőle indult kezdeményezés jelentőségét Vekov Károly kolozsvári történész, aki hétfőn Aradra utazott, hogy részt vegyen a hamvak felkutatásában.

HIRDETÉS
Kolozsvári kirakatper

A Romániában több mint négy évtizeden keresztül fungáló kommunista rendszer rémtetteit feltáró, ellenállóinak emlékét ápoló bukaresti intézet hétfőn tájékoztatta lapunkat az aradi kutatás elindításáról. A román kormány keretében működő IICCMER munkatársai jelentős tapasztalattal és gyakorlattal rendelkeznek az egykori ellenállók, politikai foglyok hamvainak felkutatása terén, hiszen az igazság kiderítése és az erkölcsi jóvátétel jegyében immár több mint tíz éve zajló munkájuk során közel száz, a diktatúra idején tárgyalás nélkül agyonlőtt antikommunista földi maradványait sikerült feltárniuk.

A Gheorghe Petrov kolozsvári régész vezette, az Erdélyi-érchegységben, valamint Erdély más vidékein számos jeltelen sírt feltáró szakértői csoport mostani akciója annyiban rendhagyó, hogy

először kutatnak magyar antikommunista ellenállók után.

A Szoboszlay Aladár római katolikus pap vezette mozgalomról van szó. A papot kilenc társával együtt a román állam megdöntésére irányuló szervezkedés vádjával hatvan évvel ezelőtt kivégeztek. A csoportot az 1925-ben Temesvár-Mehalán született, 1943-ban Kolozsváron érettségizett, majd 1948-ban pappá szentelt Szoboszlay szervezte meg. A Temesváron káplánnak kinevezett, a békepapi mozgalomban is tevékenykedő plébános fokozatosan eltávolodott a kommunista eszméktől,

1956-ban pedig hozzálátott Confederatio című művéhez, amelyben egy Arad központú, román–magyar konföderáció létrehozásáról értekezett, amely szerinte megoldást jelenthetett volna a román–magyar konfliktusokra.

Szoboszlay szervezkedni kezdett az 1946-ban hatalomra került kommunista rezsim megdöntésére. Amint a mozgalmat ismertető leírásában az IICCMER is felidézi, a csoport tagjai többségben magyarok, mintegy tizenöt százalékban pedig románok voltak, utóbbiak között található Alexandru Fîntînaru aradi román ügyvéd.

Azt tervezték, hogy az 1956-os magyar forradalommal egy időben, többek között a Fogaras környékén bujkáló kommunistaellenes román partizánokkal együtt Romániában is felkelést robbantanak ki.

Miközben Szoboszlaynak több, Csíkszereda környéki székelyt is sikerült bevonni a szervezkedésbe, a kommunista titkosszolgálat, a Szekuritáte viszonylag hamar tudomást szerzett az összeesküvésről, és letartóztatta a szervezkedés több mint félszáz résztvevőjét.

A Szoboszlay-perben összesen 57, többségében magyar nemzetiségű személyt állítottak bíróság elé katonai felkelés, a román állam megdöntésére irányuló szervezkedés és hazaárulás vádjával. A jogi végzettséggel nem rendelkező Macskássi Pál elnökletével ítélkező kolozsvári III. Hadtest hadbírósága 1958. május 30-án kimondott ítéletében tíz vádlottat halálra, ötöt életfogytiglanra, a többieket 8 és 25 év közötti börtönbüntetéssel sújtotta.

A tíz halálra ítéltet a Legfelsőbb Törvényszék Katonai Kollégiumának jogerős verdiktje nyomán 1958. szeptember 1-jén agyonlőtték.

A kolozsvári kirakatperben az 1989-es rendszerváltás után fordulat állt be. Szabó Emilnének, Szoboszlay lánytestvérének a kezdeményezésére a kolozsvári táblabíróság – három évi pereskedés után – 2010-ben felmentette a mozgalom valamennyi tagját az 52 évvel korábbi vádak alól, megsemmisítve az 1958-ban kihirdetett verdiktet, kimondva a mozgalom 57 résztvevőjének ártatlanságát.

A felmentő ítéletet az 57 vádlott közül három élte meg, közülük ma már csak egy személy, az öt év börtönbüntetés leült Orbán Etelka maradt az élők sorában.

Jeltelen sír ismeretlen helyen

Bár a Szoboszlay-per kivégzettjeinek leszármazottai megpróbálták felkutatni az áldozatok nyugvóhelyének hollétét, erőfeszítésük nem járt sikerrel,

egyetlen állami intézménynél sem maradt fenn ugyanis arra vonatkozó dokumentum vagy adat, hogy hol földelték el az elítéltek holttestét.

Tulajdonképpen azt sem tudni bizonyosan, hogy hol végezték ki Szoboszlayékat. Az biztos – mindenekelőtt a bűnügyi nyilvántartó jegyzékben fellelhető adatok alapján –, hogy a Temesváron rendezett per lezárulta után a halálraítélteket az aradi börtönből szállították el a kivégzés helyszínére, ami egyes források szerint Zsiláván, mások szerint a temesvári börtönben, a mácsai erdőben, megint más információk szerint Aradon volt. A halotti bizonyítványokat csupán évekkel később állították ki, az okmányokat pedig a temesvári városháza lakosságnyilvántartó hivatalánál regisztrálták – ezek a bejegyezések azonban a múlt század hatvanas éveiben egyszerűen eltűntek.

„Semmilyen nyilvántartás nincs arról, hol temethették el a kivégzett Szoboszlayékat. Reméljük azonban, hogy a most kezdődő feltárás során mindez kiderül” – állapította meg lapunknak Vekov Károly történész. A nyugalmazott egyetemi tanár véletlenül jutott információhoz a hamvak lehetséges hollétével kapcsolatban. Egy évekkel ezelőtt rendezett konferencián egy aradi polgár megosztotta vele, hogy

a hatvanas években a városi milícia volt tisztje elárulta neki, miszerint a Szoboszlay-per elítéltjeit az aradi Alsótemetőben hantolták el, sőt a belügyis a hozzávetőleges helyszínt is megmutatta.

Az egyébként aradi származású Vekov – aki a Szoboszlay-csoport felmentését eredményező kolozsvári per szakértői tanúja volt – tavaly kereste meg a kommunizmus bűneit vizsgáló és a román száműzöttek emlékét ápoló intézet munkatársait a témában, megosztva velük ismereteit. Ennek nyomán már 2017-ben megkezdődtek az előkészületek, egy magyarországi geológus csoport felméréseket végzett az aradi temető két parcellájában, ahol a geofizikai mérések bizonyos eltéréseket észleltek a talajban.

A kedden kezdődő kutatás és feltárás során mintegy 30-50 centiméternyi mélységben letarolják a helyszínt, és a tömegsír(ok) felfedezése esetén kezdődik az ásatás, majd a csontok azonosítása.

Vekov: Szoboszlay a magyarság mártírja

Vekov Károly szerint Szoboszlayék hamvainak feltárása mindenekelőtt kegyeleti kérdés a hozzátartozók számára. Mindazonáltal a történész felhívja a figyelmet, hogy noha a legtöbb magyar elítéltet felsorakoztató romániai bírósági tárgyalásról van szó, a Szoboszlay-per a magyarság körében sem eléggé ismert, a többség, a román történészek pedig még annyira se hallottak róla.

A romániai magyarság egyik legnagyobb peréről beszélünk, kemény kirakatperről, hiszen hazugság volt a vád, miszerint katonai felkelést készítettek elő. Szoboszlay Aladár tulajdonképpen a magyarság mártírja, akit bármikor boldoggá lehetne avatni.

Írásai alapján állítom, nemcsak a katolikus egyház kiemelkedő személyisége, hanem a romániai magyar társadalom második világháború utáni első kiemelkedő kisebbségi politikusa” – hangsúlyozta lapunknak a volt parlamenti képviselő. Vekov Károly emlékeztetett, hogy a volt katolikus plébános román–magyar együttélés párti volt, a népek közti barátság híve, aki keresztény munkáspárt létrehozásán, továbbá páneurópáról álmodozott.

A Szoboszlay Aladár és társai feltételezett nyugvóhelyének felkutatását célzó kutatómunkában az IICCMER szakértőin, valamint kolozsvári, aradi, gyulafehérvári és nagyenyedi régészek, történészeken kívül részt vesz a temesvári katonai ügyészség munkatársa is. „Bár perük újratárgyalása nyomán az elítélteket felmentették, és jogi szempontból ártatlannak nyilvánították, az életüket nem lehetett visszaadni. Erkölcsi jóvátételként már csak egyetlen fontos dolgot lehet tenni ezeknek az áldozatoknak az emlékéért, mégpedig felkutatni a tömegsírjukat, és kihantolni a földi maradványukat” – közölte lapunkkal a bukaresti intézet. 

Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
HIRDETÉS
0 HOZZÁSZÓLÁS
HIRDETÉS
HIRDETÉS
HIRDETÉS