Felkutatják a legnagyobb romániai magyar kirakatper halálra ítélt áldozatainak hamvait

– hangsúlyozta a Krónikának a tőle indult kezdeményezés jelentőségét Vekov Károly kolozsvári történész, aki hétfőn Aradra utazott, hogy részt vegyen a hamvak felkutatásában.

Kolozsvári kirakatper

A Romániában több mint négy évtizeden keresztül fungáló kommunista rendszer rémtetteit feltáró, ellenállóinak emlékét ápoló bukaresti intézet hétfőn tájékoztatta lapunkat az aradi kutatás elindításáról. A román kormány keretében működő IICCMER munkatársai jelentős tapasztalattal és gyakorlattal rendelkeznek az egykori ellenállók, politikai foglyok hamvainak felkutatása terén, hiszen az igazság kiderítése és az erkölcsi jóvátétel jegyében immár több mint tíz éve zajló munkájuk során közel száz, a diktatúra idején tárgyalás nélkül agyonlőtt antikommunista földi maradványait sikerült feltárniuk.

A Gheorghe Petrov kolozsvári régész vezette, az Erdélyi-érchegységben, valamint Erdély más vidékein számos jeltelen sírt feltáró szakértői csoport mostani akciója annyiban rendhagyó, hogy

A Szoboszlay Aladár római katolikus pap vezette mozgalomról van szó. A papot kilenc társával együtt a román állam megdöntésére irányuló szervezkedés vádjával hatvan évvel ezelőtt kivégeztek. A csoportot az 1925-ben Temesvár-Mehalán született, 1943-ban Kolozsváron érettségizett, majd 1948-ban pappá szentelt Szoboszlay szervezte meg. A Temesváron káplánnak kinevezett, a békepapi mozgalomban is tevékenykedő plébános fokozatosan eltávolodott a kommunista eszméktől,

Szoboszlay szervezkedni kezdett az 1946-ban hatalomra került kommunista rezsim megdöntésére. Amint a mozgalmat ismertető leírásában az IICCMER is felidézi, a csoport tagjai többségben magyarok, mintegy tizenöt százalékban pedig románok voltak, utóbbiak között található Alexandru Fîntînaru aradi román ügyvéd.

Miközben Szoboszlaynak több, Csíkszereda környéki székelyt is sikerült bevonni a szervezkedésbe, a kommunista titkosszolgálat, a Szekuritáte viszonylag hamar tudomást szerzett az összeesküvésről, és letartóztatta a szervezkedés több mint félszáz résztvevőjét.

A Szoboszlay-perben összesen 57, többségében magyar nemzetiségű személyt állítottak bíróság elé katonai felkelés, a román állam megdöntésére irányuló szervezkedés és hazaárulás vádjával. A jogi végzettséggel nem rendelkező Macskássi Pál elnökletével ítélkező kolozsvári III. Hadtest hadbírósága 1958. május 30-án kimondott ítéletében tíz vádlottat halálra, ötöt életfogytiglanra, a többieket 8 és 25 év közötti börtönbüntetéssel sújtotta.

A kolozsvári kirakatperben az 1989-es rendszerváltás után fordulat állt be. Szabó Emilnének, Szoboszlay lánytestvérének a kezdeményezésére a kolozsvári táblabíróság – három évi pereskedés után – 2010-ben felmentette a mozgalom valamennyi tagját az 52 évvel korábbi vádak alól, megsemmisítve az 1958-ban kihirdetett verdiktet, kimondva a mozgalom 57 résztvevőjének ártatlanságát.

Jeltelen sír ismeretlen helyen

Bár a Szoboszlay-per kivégzettjeinek leszármazottai megpróbálták felkutatni az áldozatok nyugvóhelyének hollétét, erőfeszítésük nem járt sikerrel,

Tulajdonképpen azt sem tudni bizonyosan, hogy hol végezték ki Szoboszlayékat. Az biztos – mindenekelőtt a bűnügyi nyilvántartó jegyzékben fellelhető adatok alapján –, hogy a Temesváron rendezett per lezárulta után a halálraítélteket az aradi börtönből szállították el a kivégzés helyszínére, ami egyes források szerint Zsiláván, mások szerint a temesvári börtönben, a mácsai erdőben, megint más információk szerint Aradon volt. A halotti bizonyítványokat csupán évekkel később állították ki, az okmányokat pedig a temesvári városháza lakosságnyilvántartó hivatalánál regisztrálták – ezek a bejegyezések azonban a múlt század hatvanas éveiben egyszerűen eltűntek.

„Semmilyen nyilvántartás nincs arról, hol temethették el a kivégzett Szoboszlayékat. Reméljük azonban, hogy a most kezdődő feltárás során mindez kiderül” – állapította meg lapunknak Vekov Károly történész. A nyugalmazott egyetemi tanár véletlenül jutott információhoz a hamvak lehetséges hollétével kapcsolatban. Egy évekkel ezelőtt rendezett konferencián egy aradi polgár megosztotta vele, hogy

Az egyébként aradi származású Vekov – aki a Szoboszlay-csoport felmentését eredményező kolozsvári per szakértői tanúja volt – tavaly kereste meg a kommunizmus bűneit vizsgáló és a román száműzöttek emlékét ápoló intézet munkatársait a témában, megosztva velük ismereteit. Ennek nyomán már 2017-ben megkezdődtek az előkészületek, egy magyarországi geológus csoport felméréseket végzett az aradi temető két parcellájában, ahol a geofizikai mérések bizonyos eltéréseket észleltek a talajban.

Vekov: Szoboszlay a magyarság mártírja

Vekov Károly szerint Szoboszlayék hamvainak feltárása mindenekelőtt kegyeleti kérdés a hozzátartozók számára. Mindazonáltal a történész felhívja a figyelmet, hogy noha a legtöbb magyar elítéltet felsorakoztató romániai bírósági tárgyalásról van szó, a Szoboszlay-per a magyarság körében sem eléggé ismert, a többség, a román történészek pedig még annyira se hallottak róla.

Írásai alapján állítom, nemcsak a katolikus egyház kiemelkedő személyisége, hanem a romániai magyar társadalom második világháború utáni első kiemelkedő kisebbségi politikusa” – hangsúlyozta lapunknak a volt parlamenti képviselő. Vekov Károly emlékeztetett, hogy a volt katolikus plébános román–magyar együttélés párti volt, a népek közti barátság híve, aki keresztény munkáspárt létrehozásán, továbbá páneurópáról álmodozott.

A Szoboszlay Aladár és társai feltételezett nyugvóhelyének felkutatását célzó kutatómunkában az IICCMER szakértőin, valamint kolozsvári, aradi, gyulafehérvári és nagyenyedi régészek, történészeken kívül részt vesz a temesvári katonai ügyészség munkatársa is. „Bár perük újratárgyalása nyomán az elítélteket felmentették, és jogi szempontból ártatlannak nyilvánították, az életüket nem lehetett visszaadni. Erkölcsi jóvátételként már csak egyetlen fontos dolgot lehet tenni ezeknek az áldozatoknak az emlékéért, mégpedig felkutatni a tömegsírjukat, és kihantolni a földi maradványukat” – közölte lapunkkal a bukaresti intézet.