Félmillió lej a mulasztás ára

Összesen több mint 500 ezerlejjel tartozik a cég a lakóknak. A kártérítéstazért ítélte meg a bíróság,mert a társaság nem fejezte be a városközpontban,a polgármesteri hivatal és a Körös-partközött éktelenkedő toronyház építését.A tulajdonosok által előre, készpénzbenkifizetett tömbházat 21 évvel ezelőtt kellettvolna átadni a lakóknak, ez azonban máig semtörtént meg. A lakók társulástalapítva 1991-ben kezdték meg a pereskedést azügyben, a pert 2006. május 16-án nyertékmeg. A határozat értelmében a nagyváradiVízgazdálkodási Társaságnak 100napon belül át kell adnia a kész lakásokata megrendelőknek, ellenkező esetben napi 2000 lej késedelmikamatot kell fizetnie a lakótársulásnak. Azítélet ellen hiába fellebbeztek, agyulafehérvári táblabíróságés a Legfelsőbb Semmítőszék is szentesítetteazt.
A polgármesteri hivatal nyolchónapos késéssel, idén február28-i ülésén hozta a városi tanácstudomására a helyzetet és azt, hogy aVízgazdálkodási Társaságnak azülés napjáig 480 ezer lej késedelemértjáró büntetést kell fizetnie. Miutánsemmilyen előrelépés nem történt azügyben, a lakótársulás bíróságivégrehajtóhoz fordult. Petru Filip polgármesterszerint a polgármesteri hivatalnak nincs köze ehhez, aproblémával a vízügyiseket kell keresni. Aváros tulajdonában levő VízgazdálkodásiTársaság igazgatója, Ioan Ciursaº lapunknakelőbb azt nyilatkozta, hogy semmiféle bíróságihatározatról nem tud, később mindezt cáfolta.„A bíróság nyakunkba varrt egy 1985-bőlhátramaradt ügyet, ehhez semmi közünk –mondta Ciursaº. – Nem csinálunk semmit, és nemfogunk fizetni sem.”
A szóban forgó tömbházutcai frontját levakolták, színt azonban márnem kapott. A hátsó része „pirosban” maradt,az itt található lakások bepenészedtek, alépcsőházat nem fejezték be, az üvegkupolatönkrement, a felső szinteken található lakásokbeáztak. Az 51 apartman tulajdonosai 1985-ben – akkorjelentős összegnek számító – 220–280ezer lejt fizettek ki egy-egy lakásért aVízgazdálkodási Társaságjogelődjének, a polgármesteri hivatalhoz tartozóLakásépítési és GazdálkodásiVállalatnak. A lakásokat 1987 szeptemberébenkellett volna kulcsrakészen átadni, erre azonban máigsem került sor. „Első gyermekemet vártam, amikor ezt atemérdek pénzt befizettük. Azt reméltük,hogy mire megszületik a gyerek, tető lesz a fejünk felett– részletezi az egyik lakás tulajdonosa. – A fiamma 21 éves, a mi életünk, az ő fiatalságaráment erre a kálváriára. Amit velünkműveltek, azt pénzzel meg se lehet fizetni.” Alakótársulást képviselő Lucian Rãdulesculapunknak elmondta, a rendszerváltáskor az épület60 százalékban volt készen. A Lakásépítésiés -Gazdálkodási Vállalat többszörnevet változtatott, a lakók pedig eredménytelenülharcoltak azért, hogy a megörökölt szerződésbetartását kiköveteljék. Aki tehette, azmég egyszer a zsebébe nyúlt, és rendbetette a lakását. Akinek nem volt több pénze,annak a lakása ma is befejezetlenül áll, de abefizetett 220 ezer lejének is bottal ütheti a nyomát.35 család befejezte az apartmanok belsejénekkialakítását, ezekbe a lakásokba az évekfolyamán fokozatosan költöztek be. Vizet, villanytéveken át nem tudtak bevezetni az épületbe,mivel az a hivatalos nyilvántartásokban nem szerepelt.A lakások zöme – bár már benne laknak –ma sincs telekkönyvezve, a lakók egy részekiskapukat használva intézte el, hogy a személyiigazolványát erre a lakcímre állítsákki. A tulajdonosokat képviselő Rãdulescu elmondta, készekStrasbourgig elmenni panaszukkal. Egyelőre viszont a bíróságivégrehajtási folyamat végét várják,optimizmusukat pedig az táplálja, hogy minden elteltnap után újabb 2000 új lej üti alakástulajdonosok markát.