Erőt és tisztességet kértek a Nyerges-tetőn

„Tudták, hogy kölcsönkapták tőlünk ezt a földet, és ezt a kölcsönt vissza kell adni mindenáron, még ha az életükkel is kell fizetniük érte. Ma sem könnyű a mindennapos harcot megvívni egyszerű munkásként, hivatalban dolgozóként avagy vezetői minőségben, még ha nem is kell életünket adnunk. De igenis kötelességünk, hogy megvívjuk a harcot” – jelentette ki az elöljáró.

Tamás Sándor, a Kovászna Megyei Tanács elnöke a csüggedőket, a megfáradtakat, a reményvesztetteket arra emlékeztette, hogy a 167 évvel ezelőtti szabadságharcosok java része iparos emberekből, földművesekből, tanítókból állt. „A szabadságharc szikrája, Gábor Áron is asztalosmester volt. Bár akkor sem látszott fényesnek a jövő, mégsem törődtek bele a kilátástalanságba. Üres volt a zsebük, de hatalmas volt a hitük. Nem fogadták el, hogy a jövő nekik semmit se tartogat, és hitből, szabadságvágyból és hazaszeretetből a legnagyobb dolgot hozták létre, amit ember létrehozhat: megszervezték a székely szabadságharcot, és ezzel visszaadták a nemzet méltóságát. Ha csak feleannyi hitünk lesz, mint amennyi nekik volt, még ezeket a hegyeket is meg tudjuk mozgatni” – mondta a tanácselnök.

Tánczos Barna RMDSZ-es szenátor arra hívta fel a figyelmet, hogy a huszárok köszöntésében – „Erőt, tisztességet!” – benne van fél évezrednyi magyar sors, benne van az egyén vagy közösség, nemzet számára kijelölt, járható út. „Napjainkban sem kevésbé fontos e két mély, történelmi és erkölcsi töltetű szó: erő és tisztesség. Legyen az mindennapos kézfogást kísérő vagy kivételes alkalmakkor hallott, katonásan pergő köszöntő, akár ünnepi beszéd mottója, e két szó megadhat mindent, amire ma nekünk, székelyeknek szükségünk van: erős közösséget, tisztességes vezetőket. Ha mindennapjainkat is e két szó vezeti, ha képesek vagyunk erősek, bátrak és tisztességesek maradni, hiszem azt, hogy nem volt hiábavaló őseink véráldozata” – fejtette ki a honatya.

A nyerges-tetői emlékműnél Borboly Csaba, a Hargita Megyei Tanács elnöke, továbbá Korodi Attila parlamenti képviselő is elhelyezte koszorúját. Darvas-Kozma József esperes a közös ima előtt rámutatott: 1550-ben, 1660-ban és 1849. augusztus elsején is a székelyek minden támadást visszavertek a Nyerges-tetőn, amihez a szülőföld iránti ragaszkodás adott erőt. „Ez a megemlékezés a szabadság és az igazság szeretetéről szól, amely ellenállásra sarkall” – hangsúlyozta.