Ellopták Kántorné bronzplakettjét

A másnap délelőtti viráglocsolás alkalmával a sírt gondozó személy már csak a bronzból öntött plakett hűlt helyét találta. Szekeres Erzsébet, a plakettet állító Lorántffy Zsuzsanna Kulturális Egyesület elnöke valószínűnek tartja, hogy Izsák Márton néhai szobrászművész alkotását nem sírgyalázók, hanem ócskavasgyűjtők feszítették le. A szervezet a temető gondnokának és a rendőrségnek jelentette az incidenst.

A néhai Csorba András színművész és egyetemi rektor kívánságát teljesítve a nőegyesület 1993 júliusában állított emléket Kántorné Engelhardt Annának. A szerény anyagi helyzetű, erdélyi szász családból származó színésznő felnőtt korában tanult meg írni-olvasni és szavalni magyarul. Már az ezernyolcszázas évek elejétől Pesten, majd Debrecenben, Székesfehérváron, Kassán, Budán és Tordán lépett fel. Elsőnek alakította Kisfaludy Károly történelmi darabjainak hősnőit, s ő volt a Bánk bán első Gertrudisa az 1833-as kassai bemutatón. Virágkorát a budai korszak jelentette, ahol a Bánk bánt az ő jutalomjátékául adták elő. A Shakespeare-darabok egyik fő támaszának számított.

Annak ellenére, hogy a korabeli kritika a világhírű párizsi Rachelhez (eredeti nevén Élisa Félix) és jóval ismertebb barátnőjéhez, Jászai Marihoz hasonlította, a 19. század közepén bekövetkezett visszavonulása után Kántornéról mintha mindenki megfeledkezett volna. Ötvenéves kora után alig negyvenkrajcáros napidíjért a marosvásárhelyi, főtéri Apolló Terem bejárata előtt színházjegyeket árult és a Lázár-palotában portásnői szolgálatot végzett, majd beállt szakácsnőnek, hogy fenntarthassa magát. Élete utolsó éveiben Lázár József gróf családjánál talált menedéket. Pósa Mihály akkoriban a legjobb vidéki társulatnak tartott csapata megrendezte búcsúját a színpadtól, hogy az est jövedelméből anyagi segítséghez juttassa. A kor közkedvelt Precioza című melodrámájában Viarda cigányasszony szerepét játszotta. A hajdani sajtó szerint vége-hossza nem volt a tapsnak, a függöny elé hívásnak és a könnyeknek.

Ez volt Kántorné utolsó fellépése, mert 1854-ben, 63 éves korában távozott az élők sorából. A római katolikus temetőben található jeltelen sírjára színésznőtársa, Prielle Kornélia emeltetett síremléket. Kérdésünkre, hogy a Lorántffy Zsuzsanna Kulturális Egyesület újraönteti-e a művésznő arcképét ábrázoló plakettet, Szekeres Erzsébet mindent az anyagiaktól tett függővé. „Pénzünk nincs, de ha valaki támogatná a kezdeményezést, szívesen vennénk. Az is lehet, hogy nem a sírra, hanem valamelyik, Kántorné tevékenységéhez fűződő középületre kellene elhelyeznünk a plakettet” – vélekedett lapunknak Szekeres Erzsébet.