Nemcsak a cifraszobában lapulnak a hagyományos ruhák. Mérai népviseletbe öltöznek a lányok ma is, amikor úrvacsorát vesznek a templomban
Fotó: Horváth Sarolta
Nem is olyan régen a színpompás népviseletéről híres kalotaszegi Méra lányai ünnepi viseletből „húrbolóba” öltözve siettek a táncba, fonóba, fél tizenegy után már „megszólták” azt, aki túl sokáig maradt: ekkor még az éjjeli zene jelentette a legszebb szerelmi vallomást. Horváth Muszka Anna 75 éves, tősgyökeres mérai lakos emlékein keresztül egy olyan világ elevenedik meg előttünk, ahol a hagyomány az élet rendje volt.
2026. február 20., 14:002026. február 20., 14:00
2026. február 20., 14:222026. február 20., 14:22
Méra különleges település Kolozsvár közelében, ahol a kalotaszegi hagyományok egy része ma is él és fontos alkotóeleme a közösség életének. (A Kolozsvártól 14 kilométerre fekvő, közigazgatásilag Kisbácshoz tartozó falu lélekszáma 1340, ebből 1050-en magyarok). A régi táncos mulatságok, a gazdag viselet, a cifraszoba mind-mind olyan hagyományos, jellegzetes értékek, amelyek generációról generációra öröklődtek tovább.
Konfirmációi ajándék. A református énekeskönyv textíliából készült, hímzéssel díszített borítója
Fotó: Horváth Sarolta
A híres cifraszoba ma is sok helyen megtalálható Mérában a hagyományos életforma reprezentatív tereként:
hanem a család vagyonának, cifra tárgyainak és ízlésének bemutatására szolgált, a házak büszkesége volt. Lányos házak esetében is fontos szerepet játszott: például itt öltöztek a férjhez menő hajadonok a díszes kalotaszegi menyasszonyi ruhába.
Megkerestünk egy mérai idős embert, az ő emlékein keresztül voltunk kíváncsiak arra,
Hiszen jó lenne, ha ezek az emlékek nem merülnének feledésbe, hanem tovább élnének a fiatalabb nemzedékek szívében is. Horváth Anna (lánynevén Muszka Anna) 75 éves, tősgyökeres mérai asszony megkeresésünkre visszaemlékezett arra, hogy milyen is volt régen az élet a faluban, amikor ő még fiatal lány volt.
Tetőtől talpig díszben. Hagyományos mérai lányviselet, az úgynevezett „bagazia”
Fotó: Horváth Sarolta
A táncházakat a kultúrotthonban tartották, templomozás után a lányok ünnepi népviseletből átöltöztek „húrbolóba” (mérai megnevezés, jelentése: hétköznapi viselet a lányok és az asszonyok számára), és abban mentek táncolni.
Gazdagon díszített tálalószekrény a mérai cifraszobában: nemcsak porcelán-, hanem fémedények is sorakoznak benne
Fotó: Szabó Adrienn Zsóka
„Édesanyámék egy-egy táncház után alig tudták lehúzni a lábamról a csizmát, úgy bele voltam izzadva. A lányok csak fél tizenegy, esetleg tizenegy óráig maradhattak a táncban, és azt, aki ennél tovább maradt, másnap már kibeszélték a faluban.
Azt is elárulta nekünk, hogy melyik életkortól lehetett táncházakba járni „Addig nem volt szabad menjünk, amíg be nem végeztük a hetedik osztályt. Azután karon fogtak a nagyobb lányok és elvittek minket a »nagyok közé«, mármint a táncba” – emlékezett vissza.
Hagyományos mérai párta, ezt viselik a lányok konfirmáláskor
Fotó: Horváth Sarolta
Arra is kíváncsiak voltunk, hogy mit jelentett a fonó, mit csináltak ott és kik jártak oda.
Aztán miután megérkeztek a legények, akkor különféle játékokat játszottunk. Például gurítottuk a rostát (egy kerek, lapos keret, régen fából készült, amelynek az alján lyukacsos háló vagy sűrű fonat van. Arra használták, hogy átszitálják vele a gabonát vagy a lisztet — szerk. megj.) és kinek hogy esett, olyan szerencséje volt: ha a szájával lefele esett le, akkor egyféle, ha felfelé, akkor másféle, a legényekkel kapcsolatos próbatételt kellett kiállni” – mesélte a mérai asszony.
„Magasra felvetett” ágy a mérai cifraszobában: gazdagon hímzett ágyterítő és párnák, festett székek és padláda
Fotó: Szabó Adrienn Zsóka
Horváth Annát arra is megkértük, fejtse ki, miben különbözött a hétköznapi viselet a ünnepitől. „Az ünnepi viselet kasmírból készült, és díszes volt, viszont annak idején nem volt annyira cifra és kigyöngyözött, mint mostanában.
– emlékezett vissza Horváth Anna. Azt is megemlítette, hogy a ruhákat az édesanyja varrta neki, és általában minden lány édesanyja tudott varrni vagy volt varrógépük is és ők készítették a ruhákat. „Az anyagot Csehszlovákiából hozták vagy kereskedőktől vásárolták és miután megvarrták a ruhát, Bánffyhunyadra vitték pliszírozni vagy másképp mondva ráncba szedni” – mondta el Horváth Anna. A díszes ünnepi viseletet ma is felveszik Mérában, ha templomba mennek karácsonykor, húsvétkor vagy más jeles alkalmakkor.
A díszes ünnepi viseletet ma is felveszik Mérában, ha templomba mennek karácsonykor, húsvétkor vagy más jeles alkalmakkor
Fotó: Horváth Sarolta
A cifraszobáról szólva megkérdeztük, hogy mire is használták pontosan és mikor nyitották ki ezt a helyiséget. „Abban a szobában soha nem aludt senki, csak ünnepkor vagy fontosabb eseménykor nyitották ki.
A cifraszobában megtalálható volt a faragott, díszített szekrény, a felvetett ágy, a díszített padládák, hímzett terítők és falvédők, tükör díszes keretben és a cifra kredenc, vagyis régi, nagyobb méretű konyhabútor, tulajdonképpen tálalószekrény.
Többféle hagyományos női viselet a mérai ruhásszekrényben
Fotó: Horváth Sarolta
Horváth Anna a régebbi szokásokról, hagyományokról is beszélt. „Volt a farsangolás, amikor beöltöztünk például mi, lányok öregasszonynak, a fiúk pedig kecskének, fából készített, csattogó szájú kecskefejjel, és úgy mulattunk, táncoltunk. Aztán van a híres juhmérés, amikor a pásztorok kint alusznak a legelőn a juhaikkal, másnap pedig bevonulnak velük, és ilyenkor mérték meg a lefejt tejet – amiből később sajtot és »telemiát« (egyfajta sós túró) készítettek. A bevonulást nótaszó és pálinka kíséri, a pásztorok bundát viselnek, az emberek pedig lelocsolják őket egy-egy veder vízzel” – mesélte el mosolyogva Horváth Anna.
A mérai női „gyászos” viselet, ezt öltik magukra például húsvétkor
Fotó: Horváth Sarolta
Horváth Anna szavaiból nem csupán történetek bontakoznak ki, hanem egy egész közösség múltja rajzolódik ki előttünk. A táncházak szabályai, a fonóban játszott játékok, a húrboló egyszerűsége és a cifra szoba ünnepélyessége mind azt mutatják, hogy a régi mérai mindennapok elválaszthatatlanok voltak a közösség hagyományaitól.
Festett dísztányérok sorakoznak a hímzett falvédők és a gazdagon hímzett ágyneművel vetett ágy fölött
Fotó: Szabó Adrienn Zsóka
addig Mérán a hagyomány nem csupán múlt idő” – hangoztatta megkeresésünkre Horváth Anna.
Horváth Sarolta
A szerző a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem újságírás szakának másodéves hallgatója.
Gyöngyökkel gazdagon díszített, színes mérai fejdísz
Fotó: Horváth Sarolta
Egyre csökken a kereslet a bárányhús iránt Romániában, ugyanis nagyon magas lett az ára, immár luxuscikknek számít. A gazdák ezért értelemszerűen inkább az arab országokba adják el a bárányt.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bármit is alkottál a konyhában, most egyetlen jól elkapott fotóval 400 lejes vásárlási utalványt nyerhetsz: elindult a Krónika legújabb nyereményjátéka, az Őszi gasztrokrónika fotópályázat.
Rétes, sütemény, kompót: az almáról szinte mindenkinek az édesség jut eszébe. Pedig egyes vidékeken a káposztáshordóba, a sült szárnyas mellé és a főtt húshoz kínált tormához is illeszkedett. Az almának igenis helye van a sós ételekben.
Ezer lejnél is drágább luxusmelltartó, márkás ruhák, parfümök és kozmetikumok szerepelnek többek között az Országos Meteorológiai Szolgálat (ANM) költségvetéséből elszámolt, vagyis közpénzből vásárolt tételek között.
Görbe fák, ufótörténetek, rejtélyes eltűnések: a Hója-erdőt is ajánlja októberre a National Geographic. A legendák övezte kolozsvári kirándulóhely ösvényein a múlt hétvégén feltűnően sok francia, német és spanyol szót hallottunk.
Ugyanannak a vadkáposztának a leszármazottja mindkettő, mégis kissé különböznek ízben, színben és textúrában: a karfiol inkább szelíd és krémes, a brokkoli karakteres és élénkzöld.
A hétvégén a szamosújvári Téka Alapítvány őszi fesztiváljának közönsége is megismerheti Szövérfi Zsuzsanna széki születésű hagyományőrző ruhatervező és viseletalkotó kollekcióját. Az alkotó munkásságáról, céljáról beszélt a Krónikának.
Nagyanyáink aszalták, befőzték, pálinkát főztek belőle, mi mégis gyakran csak nyersen harapjuk. Pedig a körte a sós gasztronómiában is otthon van: szalonnával, májjal, juhtúróval vagy fekete borssal is készítik.
Mintegy 19 tonna építőanyagot juttattak fel helikopterrel a Retyezátba, hogy az Önkéntes Hegyiszolgálat tagjai felújíthassák a Zănoaga-tó partján, közel kétezer méteres magasságban álló, erősen leromlott menedékházat.
Új adatok láttak napvilágot egy átfogó genetikai vizsgálat eredményeként a Déli-Kárpátokban élő farkasállomány összetételének változásáról, territóriumairól.
Ilyenkor, szeptemberben talán a legízesebb, legzamatosabb és legváltozatosabban felhasználható „piros aranyunk”, a paradicsom. A nagyvilág gasztronómiái számunkra meglepő módokon használják fel.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!