Büntetőjogász: ahogy a nőgyilkosságok, úgy a kiskorú bűnözők esetében sem hoz megoldást a törvénymódosítás

Ennek nyomán a bukaresti igazságügyi minisztérium munkacsoportot hozott létre a büntethetőség alsó korhatárának felülvizsgálatára. Hasonlóan súlyos ügy történt Maros megyében is, ahol három kiskorú előre megtervezett támadást hajtott végre egy taxisofőr ellen. A hatóságok tájékoztatása szerint egy 16, egy 15 és egy 13 éves fiú Marosvásárhelyen taxiba szállt, azzal a szándékkal, hogy megöljék a sofőrt, megszerezzék a járművet és az általa szállított pénzt. A bántalmazott gépkocsivezetőt súlyos sérülésekkel, szúrt sebekkel szállították kórházba.

Az egész országban megdöbbenést kiváltó bűncselekmények kapcsán Kádár Hunor kolozsvári büntetőjogászt, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem oktatóját kérdeztük arról, milyen büntetőjogi eszközök állnak rendelkezésre a 14 év alatti elkövetőkkel szemben, indokolt-e a törvények szigorítása, illetve mennyire alkalmas a büntetőjog a fiatalkori bűnözés megelőzésére, és milyen megoldások lehetnek hosszú távon hatékonyak.

Ez az alsó korhatár a legtöbb európai országban – ahogy Romániában is – jellemzően a 14. életév.

korábban írtuk

Büntethetőség 14 éves kor alatt? Munkacsoport vizsgálja a törvénymódosítást

A Temes megyei gyermekgyilkosság nyomán felülvizsgálhatják a büntethetőség alsó korhatárát Romániában. Az igazságügyi minisztérium munkacsoportot hozott létre, hogy megvizsgálja, a jelenlegi szabályozás alkalmas-e a súlyos bűncselekmények kezelésére.

A román jogrendszerben a 14. életévüket be nem töltött kiskorúakkal szemben nem indítható büntetőeljárás, mivel büntetőjogi felelősségük nem áll fenn. Ennek megfelelően esetükben nem kerülhet sor bírósági eljárásra, és büntetőjogi szankciók sem szabhatók ki velük szemben.

„A 2014 óta hatályos új büntető törvénykönyv értelmében a kiskorúakkal szemben nem szabhatók ki büntetések, kizárólag nevelő intézkedések alkalmazhatók. Ilyen lehet a speciális felügyelet, amikor a gyermek a családi környezetben marad pártfogó felügyelet mellett, illetve az elhelyezés, amelyre akkor kerül sor, ha a családi vagy rokoni környezet nem biztosítja a megfelelő nevelést és felügyeletet. Bár ezek egy része intézményes elhelyezéssel, például fogvatartási intézetben történő elhelyezéssel járhat, jogi értelemben nem büntetésnek, hanem a gyermekvédelmi jog keretébe tartozó nevelő intézkedésnek minősülnek” – magyarázta a Sapientia EMTE jogtudományi szakának oktatója.

Arra a kérdésre, hogyan kezeli a jog azt a helyzetet, amikor az elkövető maga is veszélyeztetett, elhanyagolt vagy bántalmazott gyermek, Kádár Hunor elmondta:

„Ez nem mentesíti a gyermeket a büntetőjogi felelősség alól, de a bíró a kiszabandó büntetés mértékének meghatározásánál lehetősége van – de nem köteles – figyelembe venni a körülményeket. Gyakorlatban ritkán élnek ezzel a lehetőséggel: a hangsúly jellemzően nem azon van, hogy feltárják, miért követte el a gyermek a bűncselekményt” – fejtette ki.

„Nem célszerű érzelmi vagy aktuális társadalmi reakciók mentén alakítani a jogi normákat. Erre példa a szexuális bűncselekmények vagy a családon belüli erőszak kapcsán bevezetett szigorítások, a drasztikusabb szankciók, illetve azokat a törekvések, amelyek a nőgyilkosságot külön bűncselekményként, súlyosabb büntetéssel kívánják szabályozni. Egyik sem hoz hosszú távon eredményeket. Meglátásom szerint a gyermekbűnözés esetében a büntethetőségi korhatár 14 év alatti csökkentése csupán a tünetek kezelését jelentené, és nem nyújtana megoldást a probléma gyökerére” – fejtette ki.

Hangsúlyozta, éppen ezért nem a jogszabályok szigorítása, a büntethetőségi korhatár csökkentése vagy eltörlése, illetve a súlyosabb szankciók alkalmazása jelenti a megoldást, hanem a megelőzésre kellene nagyobb hangsúlyt fektetni. Kiemelt figyelmet kellene fordítani azokra a fiatalokra, akiknél már megjelent a deviáns viselkedés, akik korábban is kapcsolatba kerültek a bűnözéssel, vagy agresszióra hajlamosak, és számukra megfelelő pszichoterápiás, szociális és egyéb támogató szolgáltatásokat kellene biztosítani. A tapasztalatok szerint ugyanis azokban az országokban, ahol jól kiépített és hatékonyan működő gyermekvédelmi és pártfogói rendszerek működnek, ez a megközelítés mérhetően pozitív eredményeket hoz.

„Romániában a megelőzést szolgáló jogi keretek formálisan léteznek, a gyakorlatban azonban ezek alkalmazása súlyosan hiányos. Ennek elsődleges oka a forráshiány: a megfelelő szakemberállomány, az intézményi háttér és a hosszú távú támogatási programok működtetése jelentős anyagi ráfordítást igényel, amire nem költenek az országban. A jogszabályok módosítása viszont gyakorlatilag semmibe sem kerül, és gyors politikai reakciónak tűnik a társadalmi felháborodásra, ezért ezt választják. Jóllehet a büntetőjog-tudomány és a kriminológia egyértelműen kimondja, hogy a represszív intézkedések, szankciók szigorítása nem jelent valódi megoldást” – fogalmazott a büntetőjogász.

Az erőszakos bűncselekmények aránya ehhez képest alacsony, ami összhangban áll az általános bűnözési statisztikákkal is. Ugyanakkor egyre gyakoribbak a közlekedési bűncselekmények, különösen a járművezetéshez szükséges engedély nélküli vezetés, amely a kiskorú elkövetők körében is növekvő tendenciát mutat.

korábban írtuk

Elégtelenek a büntetőjogi eszközök a családon belüli erőszakkal szemben, társadalmi mentalitásváltás szükséges

A családon belüli erőszak a romániai társadalom egyik öröklött rákfenéje. Kádár Hunor büntetőjogász a Krónikának adott interjúban kifejtette, olyan széles körű problémáról van szó, amelyet a bűnüldöző szervek egymagukban nem tudnak felszámolni.