„Nincs alternatívája a Temesváron elkezdett útnak” – Tőkés László a Krónikának az elmúlt harminc év tanulságairól

Úgy tűnik, mégis érdemes volt pert indítani a volt szekusok ellen. Abban reménykedem, hogy a mostani ítélet nem egy ördögi színjáték része, hogy a forradalom 30. évfordulójára való tekintettel a bukaresti táblabíróság viszonylag kedvező döntést hozott. Megtörténhet az is, hogy a várható fellebbezés nyomán az ügy ismét más fordulatot vesz majd. Mostani két perem – közben hadakozom a Románia Csillaga kitüntetés önkényes visszavétele miatt is – jól tükrözi azt a posztkommunista visszarendeződést, amelyben Románia abszolút rekordot döntött a volt kommunista szovjet táborban.

korábban írtuk

Pert nyert Tőkés László az őt magyar kémnek nevező egykori titkosszolgálati vezetők ellen

Másodfokon megnyerte a rágalmazás miatt indított pert Tőkés László azok ellen a volt román titkosszolgálati vezetők ellen, akik egy televíziós műsorban magyar kémnek nevezték, és azt állították, hogy a volt lelkész az 1989-es temesvári ellenállása során pénzt kapott a magyar titkosszolgálattól.

– Az Önt megvádoló egykori kommunista állambiztonsági tisztek nincsenek egyedül álláspontjukkal, hiszen román körökben elég sokan állítják, hogy a romániai forradalomban több külföldi, elsősorban a szovjet titkosszolgálat is aktív szerepet vállalt. Ezt mennyire tekinti reális forgatókönyvnek?

– Nyugat-ellenes fóbiájuk miatt a volt kommunista országok minden belső elégedetlenség mögött valamilyen külső hatalmi beavatkozást gyanítottak. Románia esetében a szovjeteket illetik azokkal a vádakkal, amivel korábban a kapitalistákat volt szokás megbélyegezni. Ez az oroszellenesség-képre vezethető vissza, de a magyar beavatkozás is ilyen vád.

Véleményem szerint van legitim, illetve kárhozatos beavatkozás. Példa rá az Egyesült Államok, hogy annak idején az amerikai kongresszus és Lantos Tamás a rendelkezésükre álló eszközökkel beavatkoztak a volt kommunista tábor országainak életébe a legnagyobb kereskedelmi kedvezmény okán.

Akkoriban mindenféle rémtörténetet elhittünk. Azt gondoltam, hogy Ion Iliescu áll a jó oldalon – élet-halál harc folyik a forradalomért és a szabadságért –, a másik oldalon pedig a terroristák és a szekusok nem engedik ki a hatalmat a kezükből.

– Volt-e valamilyen szerepe az átmeneti hatalomban?

– Doinea Corneával együtt csak futólagos szerepet kaptunk. Nem volt rálátásom arra, hogy Brucanék, Iliescuék és Maziluék mit csináltak, hogyan ragadták meg a hatalmat. Mindössze egy-két ünnepélyes ülésen vettem részt. Arra emlékszem, hogy

Tisztán látszott, hogy véghez vitték az utólag felismert államcsínyt.

– Hogyan vált az Iliescu-rendszer kiközösített emberévé?

– A véres marosvásárhelyi események után Ion Iliescuék arra akartak rávenni, hogy vállaljam el a bukaresti hatalom magyar szárnyának vezetői tisztségét. Élesen emlékszem egyik mondatára:

Még Cazimir Ionescut is elküldte hozzám, hogy meggyőzzön, vállaljam a felkínált szerepet. Amikor egyértelművé vált, hogy nem találtak emberükre, fokozatosan kegyvesztett lettem. Elindultak a magyarellenes hecckampányok Tőkés László, Király Károly és Sütő András ellen. Ebből a beszervezési kísérletből tudtam kikövetkeztetni, hogy valójában mi is történt a neptuni tárgyalások idején, amikor az RMDSZ bizonyos tisztségviselőivel egyezett ki kalap alatt a hatalom.

korábban írtuk

Tamás Sándor: ha az államfő gerinces, jóváteszi a Tőkés Lászlót ért igazságtalanságot

A romániai rendszerváltás 30. évfordulója alkalmából Tamás Sándor háromszéki elöljáró arra kéri Románia államfőjét, hogy ismerje el Tőkés László elvitathatatlan szerepét a forradalomhoz elvezető temesvári eseményekben – olvasható az RMDSZ háromszéki területi szervezetének pénteki közlem&

– Hosszú ideig sem az igazságszolgáltatás, sem a politikum nem kereste a válaszokat az 1989. decemberi és az azt követő eseményekre. Önt megkérdezték erről?

– Az elmúlt harminc évben a forradalommal kapcsolatban egyetlen alkalommal, két vagy három évvel ezelőtt hallgattak meg a főügyész által felállított bizottságban, Bukarestben, miután hosszas jegelés és halogatás után újra elővették a forradalom perét. Helyemről, szerepemről és az Iliescu-csoporttal kapcsolatos viszonyomról érdeklődtek az ügyészek.

– Nem tartja furcsának, hogy manapság Romániában elég sokan visszasírják a kommunista időket?

– Az egyiptomi húsos fazékkal jellemezném a jelenséget. A magyar közmondás szavaival: jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok. A szűkös létbiztonság mindig fontosabb a hétköznapi emberek számára, mint a teljes bizonytalanság. Ezek az emberek azt látják, hogy városaink szélén gombamód szaporodnak az újgazdagok, a politikai osztály képviselőinek és az állami adminisztrációban vezető beosztásban dolgozók palotái. A kommunizmus kiegyenlítő szerepével szakítva kialakult egy mély szakadék gazdagok és szegények, a sorsukra maradottak és a pozícióba jutottak között, ami éles ellentétben áll a régi látszatdemokratikus egyenlőséggel. Ez a fajta nosztalgia főleg az idősebb korosztályra jellemző, amelynek tagjai akkor voltak fiatalok és életük fontos eseményei az adott korszakhoz kötődtek. Mostani csalódottságukban arra emlékeznek:

Az Európai Parlamentben jómagam voltam ennek a határozatnak az egyik kezdeményezője. Különleges intézményként ennek nyomán jött létre a platform, amely az Európai Unió háttértámogatásával működik és jelenleg lengyel elnöke van. A kommunista múlt kutatását, az igazságszolgáltatást és a történelmi jóvátételt tűzte ki célul.

Tökéletes társintézmény a romániai forradalom 30 éves évfordulójának temesvári megszervezéséhez. Jelenléte arra utal, hogy az egész kelet-közép-európai kommunista világrend bukását együtt kell szemlélni. Kelet-Európa népeinek – románoknak, magyaroknak, lengyeleknek, cseheknek, szlovákoknak és németeknek – együtt kell vizsgálni a sorsát, és együtt kell folytatnunk a küzdelmet az igazi rendszerváltozásért.

korábban írtuk

Tőkés László: 1989-ben már nem volt hova hátrálni – Megkezdődött a forradalom 30. évfordulója tiszteletére rendezett emlékhét

Tőkés László szerint 1989-ben olyan erős volt már a kommunista diktatúra nyomása, hogy nem volt hova hátrálni.

– Hogyan viszonyulnak az eseményhez a helyi román szervezetek?

– Közvetlen barátaink és meghívottaink a Temesvár Társaság képviselői. Megítélésünk szerint náluk tisztább képviselői a forradalom eszméjének nemigen vannak. Hozzájuk kapcsolódik a Temesvári Kiáltvány, amely annak idején programként fogalmazta meg a rendszerváltozás alapvető célkitűzéseit. Ez komoly szerepet játszott és játszik ma is az új kommunizmus elleni harcban: 1990 márciusától kezdve az Egyetem téri tüntetéseken – a békés polgári ellenállás eszközeivel – harcolt a kommunizmus ellen és a rendszerváltozás kiteljesítése érdekében. Ez az eszmeiség állítja mellénk őket.

Ilyen értelemben kudarcként élem meg az akkor elkezdett küzdelem eredménytelenségét vagy részeredményeit. Annak tudatában, persze, hogy nem mi voltunk gyengék, hanem a visszatérő kommunizmus volt aránytalanul erős. Ez nem érinti 1989 történetét, hiszen az Isten csodája volt, és egy győztes rendszerbuktató küzdelem kezdetét jelentette Temesváron. Saját életemben nagy eredménynek tartom, hogy egyéni jelöltként sikerült bejutnom az Európai Parlamentbe és ott folytathattam a temesvári gyülekezetben elkezdett, és a királyhágómelléki püspökségen áthaladó egyházi és közéleti munkámat.

Az erdélyi magyarságnak végképp nincs esélye semmilyen gyökeres változásra, túlélésre, felemelkedésre, hogyha a román féllel nem sikerül megbékélnie és egyezségre jutnia.