„Minden történelmi regény a máról szól” – Visky András új műve a hatalom működését is újraértelmezi

Rostás-Péter István szerint ez a könyv „szilánkosabb szerkezetű”, mint az előző Visky-mű, ugyanakkor a részek összetartozása egyértelmű és végső soron erős dramaturgiai egységet képez. Úgy fogalmazott: a szöveg lendületét és tagoltságát nem érdemes szétdarabolni, szerinte ez egy hétvégés olvasnivaló, nem érdemes megszakítani a folyamatát. Berke Krisztina Ágnes ezzel nem értett egyet, meglátása szerint az Illegalisták nem könnyű olvasmány, így idő kell hozzá.

Visky a szöveg nyelvi jellegéről is beszélt a könyvbemutatón. „Egy éven át tanultam rövid mondatokat írni. Minden mondatformának megvan a maga nehézsége” – szögezte le, részletezve, hogy többek között Eszterházy Pétertől „tanult” rövid mondatokat írni.

Rostás-Péter István arra is felhívta a figyelmet, hogy a regény mozaikos, szilánkos szerkezetét erős központi erőtér tartja össze, amelynek a börtön a középpontja. A cella pedig olyan térként jelenik meg, amely – bezártsága ellenére – tágas világot nyit meg a történetek számára.

Történetek és szentség – a betanisták világa

A regény a betanista közösség történetére épül. (A betanisták a Betánia-mozgalom követői voltak: evangéliumi-pietista ihletésű, protestáns megújulási közösség, amely Erdélyben a 20. század első felében erősödött meg. A mozgalom neve a bibliai Betánia településre utal, ahol Jézus barátai – Mária, Márta és Lázár – éltek. A név szimbolikusan a belső megtérésre, az egyszerűségre és a mindennapi hitgyakorlásra utal. – szerk. megj).

Ez a megközelítés a könyv egyik legfontosabb dimenzióját jelöli ki: a közösség nem csupán erkölcsi példázatként jelenik meg, hanem olyan emberek köreként, akiknek sorsában egyszerre van jelen hit, kudarc, bátorság és kiszolgáltatottság.

A szerző moderátori kérdésre válaszolva hangsúlyozta:

Másképp nem születne meg a történet, csak a legenda.

A narrátor: dr. Szép Lukács, aki többé nem felejt

Az Illegalisták elbeszélője dr. Szép Lukács, akinek börtönben elszenvedett sérülése következtében „a felejtés megszűnik”. A traumából fakadó „tökéletes” emlékezés egyszerre válik áldássá és teherré: a regény „hangját” egy olyan ember hordozza, aki kénytelen mindent rögzíteni, amit lát és megél.

A szerző a kutatás során a „királyi Románia” időszakára vonatkozó iratokhoz is hozzáfért, ami váratlan távlatokat nyitott. A hatalom működési mintái, a megfigyelés logikája, az identitás megalkotása vagy épp felszámolása új fénytörésbe helyezte a regény szereplőit is.

A női történetek szerepe: egy véletlennek köszönhető hangsúly

A regény három női sorsot is bemutat, ez a szerkesztési folyamat során alakult így: a szerző megírt egy fontos fejezetet, de tévedésből nem küldte el a szerkesztőnek, aki hiányolta a női sorsokat a műből. Visky ezért megírt a már meglevő mellé egy újabb női történetet, majd ráeszmélt, hogy tulajdonképpen még egy „csücsül a fiókban”.

Visky András új regénye – bár szerkezetében, nyelvezetében és megközelítésében is eltér attól – szervesen illeszkedik a Kitelepítés világához. A két könyv együtt a 20. századi erdélyi magyar közösségi tapasztalat átfogó feltérképezése.

korábban írtuk

A kultúra nem lóverseny, hanem a boldog sokféleség terepe – Visky András Kossuth-díjáról, alkotásról, megajándékozottságról

„Kitelepítés című könyvem azt a kérdést feszegeti, vajon értelemmel bír-e az életünk, hiszen talán nem a szenvedés, hanem az értelmetlen szenvedés az, ami elviselhetetlen” – fogalmazott a Krónikának adott interjúban Visky András író, dramaturg.