Biztonság, váltás, várospolitika

Az egykori párttársi viszony rég nem jelentett problémát, hiszen rövid időszakig voltam az SZDSZ tagja, ahová az alakulat akkoriban képviselt antikommunizmusa vezérelt. Kiléptem, mert egyszerűen félreismertük egymást az SZDSZ-szel. Demszky Gáborral valaha nagyon jó volt a személyes kapcsolatunk, ezért élveztem is, hogy ő az ellenfelem. Az egyszázalékos alulmaradásom azonban azért fájdalmas, mert Budapestnek szemléletváltásra van szüksége, ami már az MSZP számára is kétségtelen. Aki Budapest főpolgármestere akar lenni, annak úrrá kell lennie a nehézségeken, ki kell várnia a megfelelő időt, és 2010-ben meg kell valósítani ezt a szemléletváltást. Rajtam nem múlik sem az indulás, sem a győzelem.

A fővárosi képviselő-testület Fidesz–KDNP frakciószövetségének vezetőjeként miként tudja megvalósítani független főpolgármester-jelöltként kitűzött céljait?

Nem mondtam le róluk. Át kell gondolni a fejlesztéseket, életszerű, megfelelő pénzügyi alapokkal rendelkező fejlesztéseket kell preferálni, azokat a megvalósítható beruházásokat, amelyekre a városlakóknak valóban igényük van. Miközben Demszky 15–20 éves terveket dédelget, láthatjuk, miként alakult például a metróprogramja. A legrosszabb, hogy ezeket az álmokat úgy próbálja megvalósítani, hogy a takarékosság érdekében veszélyezteti a főváros működési biztonságát. Én ezzel szemben a városlakók biztonságérzetét tartom elsődlegesnek.
Ön elsősorban Budapest regionális központtá fejlesztését célozta meg, ugyanakkor szorgalmazta, hogy a főváros fűzze szorosabbra együttműködését nagy európai, valamint határon túli magyar városokkal. Miként sikerülhet mindez?

Miközben több mint egy évtizede arról hallunk, hogy Budapest világváros, valójában sohasem foglalhatja el Mexikóváros, London, New York vagy Párizs státusát. Budapestnek kulturált európai nagyvárossá, Közép-Európa élhető regionális központjává kell válnia. Félő azonban, hogy eme státusa is odavész, hiszen Varsó, Pozsony, sőt újabban Bukarest is kezd előttünk járni. Teljesen természetesnek tartom, hogy előtérbe kellene helyezni a kapcsolaterősítést a határon túli magyarlakta területekkel. Óbuda polgármestereként 16 évig erre törekedtem, a rendszerváltás után olasz és holland települések mellett testvérvárosi kapcsolatot létesítettünk például Csíkszeredával, Kassával, jelenleg pedig Kárpátalja, Vajdaság felé tapogatózik a kerület. Budapest főpolgármestereként egyik legfontosabb feladatomnak tartanám erősíteni az összetartozás, a közös entitás érzését, határoktól függetlenül. Részemről ez nem politikai-taktikai kérdés, hanem belülről jövő természetes kényszer.

Mennyiben befolyásolja a magyarországi települések, önkormányzatok működését a polgármesterek, képviselő-testületek politikai színezete?

A jog eszközeivel ugyan nem bizonyítható, nekem mégis az a meggyőződéssel határos feltételezésem, hogy a politikai színezet meghatározó a támogatások, pályázatok odaítélésekor. Magyarországon ma nehezen értik meg, hogy az önkormányzati politikának mást kell jelentenie, mint a parlamenti ezért a városműködtetés és településfejlesztés helyett politikai adok-kapokká alacsonyodott a várospolitika, amiben a budapesti önkormányzat sajnos messze élen jár.