
A pedagógia lelke. Elég egy nap – nem a tanórán, hanem azon kívül – megkérdezni: „Hogy érzed magad? Látom, hogy bánt valami.”. Képünk illusztráció
Fotó: Pexels
Vajon mi lehet a gépi tudás korában a pedagógia, a tanár-diák kapcsolat lelke, fő benső mozgatóereje? Többek közt erre a kérdésre keres és ad válaszokat Vass Vilmos magyarországi egyetemi docensnek, a neveléstudományok számos egyetemen – a kolozsvári BBTE-n is – oktató mesterének könyve. A pedagógia lelke című, olvasmányos, a nevelés emberi komponenseit hangsúlyosan előtérbe helyező, személyes hangvételű kötetet a Bolyai Nyári Akadémia nyitórendezvényén ismerhetik meg a résztvevők a háromszéki Kommandón június 29-én. Vass Vilmos neveléstudóssal, tantervelmélet- és kreativitás-szakértővel beszélgettünk.
2026. június 27., 18:502026. június 27., 18:50
– A pedagógia lelke című, nemcsak pedagógusoknak szóló, személyes hangvételű, történetekre építő kötetét a Bolyai Nyári Akadémia nyitórendezvényén is megismerhetik az érdeklődők. (Az idei Bolyai Nyári Akadémiáról részletek itt olvashatóak.) Ha egy mondatban kellene megfogalmazni: mi lehet a pedagógia lelke 2026-ban, a gépi tudás és digitalizáció által fémjelzett korban?
– Elöljáróban annyit, hogy a könyvem nem didaktikus munka. Nem kezdődik definícióval, hogy én mit értek a pedagógia lelkén. A koncepció tudományos alapja Bruner (Jerome Bruner [1915–2016] amerikai pszichológus és oktatáskutató, a „kognitív forradalom” egyik vezető alakjaként a megismerési folyamatokat vizsgálta – szerk. megj.). munkásságához kötődik: a narratív gondolkodáshoz, amely azt teszi lehetővé, hogy az ember a történeteken keresztül megélje, újraélje, újragondolja az életét és a szakmáját. Ez tudatos választás volt részemről.
Vass Vilmos neveléskutató: „Ezek a gyerekek – akik ma már jóformán csak csetelgetve kommunikálnak a digitális térben – annyira vágynak arra, hogy valaki valóban emberként forduljon hozzájuk”
Fotó: Vass Vilmos archívuma
– És miként jutott el ehhez a felismeréshez?
– 18 évesen kezdtem ezt a csodálatos pályát, képesítés nélküli napközis nevelőként. Azért volt jó, mert egyetlen képzőhely sem bírt elrontani. Komolyra fordítva a szót, a napközi délutáni elfoglaltságot jelentett: játszottunk, tanultunk, sok mindent csináltunk közösen.
Az első igazi megérzés, hogy a lelki tényezőknek óriási a szerepük, a ballagás napján jött el. Az első osztályommal másodikban a napköziben kezdtem és nyolcadikosként ballagtattam el őket. A szülői közösség vezetője fölolvasott nekem egy verset, amelynek minden versszakát egy-egy szülő írta. Már ekkor könnyes lett a szemem – de aztán előállt az egyik tanítványom egy plüss Miki egérrel, és azt mondta: „Vili bá ezzel fog ballagni.” A korabeli fotókon jól látszik, hogy egy plüss Miki egér viszi büszkén az első osztályát.
Az emberi tényező talán manapság fontosabb a tanár-diák kapcsolatban, az oktatási-nevelési folyamatban, mint bármikor. Képünk illusztráció
Fotó: Pexels
– A könyv megszületése mögött tehát több mint négy évtizedes pedagógusi tapasztalat áll. Mit tanított ez az időszak Önnek a lelki tényezőknek az oktatási-nevelési folyamatokban játszott szerepéről?
– Azt tapasztaltam, hogy az érzelmi, akarati tényezőknek és az attitűdöknek egyre nagyobb szerepük van a tanulási folyamatban. Ez különösen igaz a 21. században, amikor a digitalizáció mondhatni „mindent visz”. Amivel természetesen nincsen baj – csak amikor azt hisszük, hogy a mesterséges intelligencia már gondolkodik is helyettünk, akkor ne felejtsük el: az emberi kapcsolatoknak egyre nagyobb a jelentősége. Egy nemzetközi, skóciai programban találkoztam a „mennyire jó a mi iskolánk?” azokkal a minőségterületekkel, amelyek meghatározzák a jó iskolát. Az első helyen a légkör szerepelt. Teljesen reprezentatív mintán mérték fel. Aki megélte, átélte – vagy akár túlélte – a formális oktatást, tudja: a hangulatnak, légkörnek óriási szerepe van. Felnőttként is szeretünk olyan helyen dolgozni, ahol kiteljesedhetünk. Az iskolára ez fokozottan igaz. Könyvem szempontjából még érdekesebb, hogy
Ezek a gyerekek – akik ma már jóformán csak chatelve kommunikálnak a digitális térben – annyira vágynak arra, hogy valaki valóban emberként forduljon hozzájuk. Tapasztalatom szerint elég egy nap – nem a tanórán, hanem azon kívül – megkérdezni: „Hogy érzed magad? Látom, hogy bánt valami.” Vagy épp az ellenkezőjét: „Látom a szemeden, hogy örülsz.” Ezeknek az emberi gesztusoknak egyre nagyobb a szerepük. Több mint egy évtizeddel ezelőtt, egy nagy magyarországi oktatási fórumon elmondtam: ha nem foglalkozunk a diákok lelkével, hogyan várjuk el, hogy jól tanuljanak? Nagy tapsot kaptam. De itt nem álltam meg – folytattam egy mondattal, amelyre megállt a levegő a teremben: „Ha nem foglalkozunk a pedagógusok lelkével, hogyan várjuk el, hogy jól tanítsanak?”
Vass Vilmos: „Titokban reménykedtem, hogy én leszek a király, hiszen én vagyok az osztályfőnök. Az osztályom azonban közölte: nem én leszek VIII. Henrik, hanem a kicsit nagyobb darab Peti”
Fotó: Vass Vilmos archívuma
– Kanyarodjunk vissza a pályájához: középiskolában milyen tantárgyakat tanított, és a felsőoktatásban hogyan alakult a pályája?
– Magyar–történelem szakos tanár lettem. Magyar nyelvtant, irodalmat és történelmet tanítottam, előbb általános iskolában, később szakiskolában is. Ezzel párhuzamosan elkezdtem a felsőoktatási pályafutásomat is. Miután megszereztem a pedagógiai szakértői diplomámat – ma ezt neveléstudományi mesternek is nevezhetnénk –, a kilencvenes
Kitűnő hallgatókat, kollégákat ismerhettem meg.
A pedagógia lelke című, nemcsak pedagógusoknak szóló, személyes hangvételű, történetekre építő kötetét a Bolyai Nyári Akadémia nyitórendezvényén is megismerhetik az érdeklődők
Fotó: Vass Vilmos archívuma
– Mit árulna el A pedagógia lelke című kötet szerkezetéről?
– Az „utazásnak” három szintje van: az első az érdeklődés alapú utazás: bármelyik fejezettel el lehet kezdeni, például aki a motiváció témáját keresi, azzal a fejezettel is nyithat. A második az úgynevezett operacionalizált olvasás: van egy személyes bevezető, majd a narratív gondolkodásról szóló nyitófejezet, majd ezt követően a fejezetek a fejezetek a tanulás–gondolkodás–kreativitás háromszögével, majd a tervezés–fejlesztés–értékelés háromszögével foglalkoznak, a végén a motivációról szóló rész következik.
Az olvasók azt jelezték vissza: ez az a pillanat, amikor valaki a saját életét is „újraolvassa”.

Annak hamis illúzióját adja az agyat egyre inkább elkényelmesítő mesterséges intelligencia (AI, vagy magyarul MI), hogy személyesen kapcsolódunk valakihez – fejtette ki a Krónika megkeresésére Vitus-Bulbuk Emese kolozsvári pszichológus.
– Az interdiszciplinaritás is fontos szerepet játszik a könyvben. Miért?
– A pedagógia attól él és attól lesz dinamikus, hogy nyitott és figyel más területekre. Hozok példákat többek közt az irodalomból, a pszichológiából, az idegtudományból, a gasztronómiából, a sportból, a közgazdaságtanból, a művészetekből.
Nem véletlen, hogy az ajánlók között van Gyarmathyi Éva egyetemi tanár, klinikai és neveléslélektani szakpszichológus, Kepes András újságíró, de ajánlja orvos, sportriporter, festőművész–fizikatanár és kreatív séf is. És korántsem csak pedagógusoknak szól, hanem mindenkinek, hiszen valamiképpen mindenki kapcsolódik nem is munkájában, de lelkében – a pedagógiához. Az oktatáshoz mindenkinek van köze – vagy azért, mert csinálja, tanít, kutat, vagy azért, mert gyermeke, unokája van. Vegyük komolyan, hogy a társadalom is folyamatosan tanul, nem véletlen Bruner kulturalista álláspontja:
A könyvről azt jelzik vissza, hogy alig lehet letenni. Mindenkinek jó szívvel ajánlom, aki az emberi kapcsolatok és az emberi tényezők iránt érdeklődik – mert innentől kezdve ez a könyv messze túlmutat az oktatás világán.
Ugyanakkor a könyvnek missziója is van: megteremteni a narratív neveléstudomány alapjait. Létezik már narratív pszichológia, a narratív közgazdaságtan – itt lenne az ideje a narratív neveléstudomány megteremtésének is. Amellett egyébként, hogy ahogy írom az utószóban is, háromfajta írása van az embernek. A hallgatóim nagyon jól ismerik a „muszáj-írást”. Ők ezt úgy hívják, hogy beadandó.
A másik írástípus az örömírás – a könyvem írása igazi örömírás volt. Aki olvassa, annak számára kiderül, hogy a könyv lélekből született. A harmadik fajta írás a nehéz írás, esetemben például, amikor egy-egy nehezebb pillanatban kellett beszédet mondanom. A könyv írása mindenképp örömírás volt.
Tanár-diák kapcsolat. Az iskolában óriási szerepe van a hangulatnak, légkörnek. Képünk illusztráció
Fotó: Pexels
– Már sok szó esett már a narratívákról, a személyesség és a történetek fontosságáról. Elmondana dióhéjban egy konkrét történetet a könyvből – esetleg azt, ami a legközelebb áll a szívéhez?
– Elmondom a tekintélyről szóló történetet. 18 évesen a kis napközis csoportom Vili bának hívott. Sokan észrevételezték, hogy ezt hogy engedhetem meg magamnak, miért nem bácsiznak. Kicsit furcsa lett volna 18 évesen, ha bácsiznak. Azt mondtam magamban:
Aztán hatodikos lett az osztályom. Megvásároltam egy könyvecskét VIII. Henrik király udvaráról, amelynek hátoldalán egy bakelit lemez volt korabeli zenével. Kitaláltam, hogy játsszuk el a királyi udvart – ma ezt projektoktatásnak neveznénk. Titokban reménykedtem, hogy én leszek a király, hiszen én vagyok az osztályfőnök. Az osztályom azonban közölte: nem én leszek VIII. Henrik, hanem a kicsit nagyobb darab Peti. Nekem első körben semmi szerep nem jutott. Kissé elszontyolodtam.
Aztán rájöttem: az előző évek alatt olyan viszony alakult ki köztünk, hogy ez természetes. Megcsináltam a szerepemet, eljátszottam az udvari bolondot. A szülők fotóztak, a gyerekek reggel hétkor jártak be az aulába próbálni. Ma ez nehezen elképzelhető. Megvannak a felvételek, ahol beöltözve játszom az udvari bolondot. Lehet, hogy épp ennek volt köszönhető a vers a szülőktől – és a plüss Miki egér a ballagáson.
– Tehát akkor levonható a következtetés, hogy attól, mert egy pedagógus elvállalja az udvari bolond szerepét, nem csorbul a tekintélye? Hogy a tekintély nem a hierarchián múlik?
– Nagyon régóta nem hiszek a hierarchiában az osztályteremben. Ma ezt partnerközpontúságnak hívják – én ezt a szót nem szeretem, de a lényeg ugyanaz. Egy amerikai tanár írta több mint egy évtizeddel ezelőtt: annyi minden változik az oktatásban, de egy dolog évszázadok óta erős bástya, és ez a tanár–diák kapcsolat. Aminek a kulcsa a kölcsönös tisztelet, az odafigyelés. Egy legutóbbi osztálytalálkozón, 30 évvel az iskola után, az egyik volt tanítványom azt mondta: azt becsülte bennem, hogy emberként viselkedtem velük. Egy másik hozzátette: nem tudja, hogy csináltam, de mindenki úgy érezte, hogy odafigyelek rá.
Ebben a folyamatban a narratív gondolkodás jelentősége is hangsúlyt kap. Kitűnő könyv a témában A narratív agy – Miért gondolkodunk történetekben? (szerzője Fritz Breithaupt; a könyv magyarul 2024-ben jelent meg a Typotex Kiadónál, alapgondolata, hogy az emberi elme természetes működésmódja a történetekben való gondolkodás. Szerinte nem csupán regényeket és filmeket értelmezünk narratívák segítségével, hanem saját életünket, döntéseinket, kapcsolatainkat és emlékeinket is történetekké rendezzük – szerk. megj.) A szerző azt állítja, hogy valójában Homo narrans-ok vagyunk. Tehát amióta az emberiség történetét meséljük, írjuk, azóta tulajdonképpen ezek a történetek szerves részeit képezik az életünknek, erősítik az emberi kapcsolatainkat, gazdagítják személyiségünket. Ezért is épül történetekre a könyvem.
Vass Vilmos 43 éve tanít a köz- és a felsőoktatásban
Fotó: Vass Vilmos archívuma
Vass Vilmos főiskolai tanár, habilitált egyetemi docens
Vass Vilmos főiskolai tanár, habilitált egyetemi docens, magyar-történelem-pedagógia végzettségű habilitált egyetemi docens. 43 éve tanít a köz- és a felsőoktatásban. Több magyarországi és nemzetközi szervezet tagja/elnökségi tagja. 2004-2010 között az Európai Unió Kulcskompetencia Klaszter tagja. A Nemzeti alaptanterv felülvizsgálatát és az Implementációs Tanácsot vezette 2003-ban és 2007-ben. 19 magyarországi és nemzetközi folyóirat szerkesztő bizottságának tagja. Számos magyarországi és külföldi egyetem óraadó tanára, meghívott oktatója, vendégtanára. Jelenlegi munkahelye: Budapesti Metropolitan Egyetem Üzleti, Kommunikációs és Turisztikai Kar Nemzetközi Tanulmányok és Társadalomtudományi Intézet. Több, mint kétszáz magyar és idegen nyelvű publikáció szerzője. Kutatási területe: tantervelmélet, kreatív gondolkodás. Elérhetőség: vvass@metropolitan.hu
Ferencz S. Alpár: „egy Michelin-csillagos séf kulináris mesterműve”
Ferencz S. Alpár, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének (RMPSZ) szakmai alelnöke is méltatta Vass Vilmos könyvét, amelyet Nagyenyeden már megismerhetett a közönség. Ferencz S. Alpár elmondta, a könyv egyszerre szól a pedagógia nagyszerűségéről és egy elhivatott tanár mindennapi kalandjairól, miközben az olvasót emlékezésre és önreflexióra invitálja. „Fejezeteit nem tudod vagy nem akarod egyszerre elolvasni, hanem azok végére érkezve kívánod azoknak újra és újraolvasását." – jegyzi meg Ferencz S. Alpár. A kötet különlegességét egy találó hasonlattal érzékelteti: olyan, mint egy Michelin-csillagos séf kulináris mesterműve, amelyből az ember apró falatokban ízlel, minden falatra újabb ízrobbanást remélve. „Ebben a tanulás-gondolkodás-kreativitás háromszögben nem a nyomtalanul való eltűnés a titokzatos, hanem éppen ellenkezőleg: az önmagad megtalálása" – fogalmazott Ferencz S. Alpár.

Széles körben vitát váltott ki a bukaresti oktatási minisztérium által március 6-áig közvitára bocsájtott új középiskolai kerettanterv.
A marosvásárhelyi önkormányzati képviselő-testület posztumusz díszpolgári címet adományozott Kincses Előd néhai ügyvédnek, emberjogi harcosnak.
Novák Károly Eduárd pénteken úgy fogalmazott: „az orosz sportolók részvételének megtagadása” a kolozsvári ritmikus gimnasztika világkupán azzal a kockázattal jár, hogy negatív precedenst teremt a román sport számára a nemzetközi porondon.
Magyarországnak nemcsak politikai, hanem szerződéses alapja is van arra, hogy megszólaljon az erdélyi magyarságot ért jogsérelmek ügyében, így a premontrei apát kilakoltatásának ügyében is – hívta fel Orbán Anita külügyminiszter figyelmét Izsák Balázs.
A bukaresti ügyvivő kormány pénteki ülésén hivatalosította Hargita megye címerét – tájékoztatott a szövetség sajtóirodája, jelezve, a döntés az RMDSZ javaslatára született.
Az Arad megyei Borossebesen működő előtisztító derítőállomásból áradó bűzre panaszkodnak a helyi lakosok, a környezetőrség ellenőrzése pedig súlyos szabálytalanságokat tárt fel. Az üzemeltetőt 100 ezer lejre bírságolták.
Újabb riasztásokat adott ki pénteken az Országos Meteorológiai Szolgálat (ANM) a kánikula miatt. Vasárnap 16 megyében a legmagasabb fokú hőségriasztás lesz érvényben.
Heves reakciót váltott ki Moszkvában, hogy Emil Boc, Kolozsvár polgármestere nem engedélyezte az orosz zászló kitűzését egy, a városban zajló sporteseményen.
Egy 12 éves gyermek csütörtökön életét vesztette, miután ráesett egy kereszt egy Kolozs megyei temetőben.
Levélben fordult Ursula von der Leyenhez, az Európai Bizottság elnökéhez Bíró Barna Botond, a Hargita megyei önkormányzat elnöke, amelyben európai fellépést sürget az ember és barnamedve közötti, egyre súlyosbodó konfliktusok kezelésére.
A jubileumi, 35. Tusványoson idén is a magyar és a határon túli közélet számos ismert szereplője vesz részt. A közéleti programok középpontjában a béke és a gazdasági kihívások állnak, a Tisza-frakció meghívott képviselői távol maradnak a rendezvénytől.
szóljon hozzá!