Hivatalos nyelv lehet-e a magyar Romániában? – ötven éve Washingtonig viszik az erdélyi magyar ügyeket

Az első akciókat hamarosan újabbak követték. Közösségi adományokból hirdetést jelentettek meg a New York Timesban, Washingtonban több ezres tüntetést szerveztek, később pedig már szenátorokkal és kongresszusi képviselőkkel tárgyaltak. Szekeres Zsolt felidézte: mindezt kezdetben mindössze négy-öt ember szervezte, mögöttük azonban önkéntesek és támogatók sokasága állt.

A HHRF egyik legfontosabb teljesítménye az volt, hogy akkor is kapcsolatot tudott tartani az erdélyi és más határon túli magyar közösségekkel, amikor a kommunista országokban hírzárlat működött, és komoly kockázatot jelentett kapcsolatban állni egy külföldi jogvédő szervezettel.

Hámos László korai haláláig azon dolgozott, hogy a határon túli magyar közösségek hangja eljusson oda is, ahol a róluk szóló döntések megszületnek. Tevékenysége nyomán a magyar kisebbségi jogok ügye a nemzetközi politikai térben is láthatóbbá vált. Munkájának egyik alapvetése az volt, hogy a kisebbségi jogok nem valamiféle többletjogokat és nem mások jogainak csorbítását jelentik, hanem annak lehetőségét, hogy egy közösség saját nyelvét, kultúráját és identitását megőrizhesse.

A különbség inkább abban áll, hogy míg Ceaușescu diktatúrájának idején a jogsértések látványosabbak és könnyebben elmagyarázhatók voltak a nyugati közvéleménynek, a mai ügyek sokkal összetettebbek. Szekeres szerint a világ nagy válságai mellett olyan kisebbségi problémákra kell felhívni a figyelmet, amelyek ritkán kerülnek címlapokra, ezért jóval részletesebb szakmai érvelésre van szükség.

Kiemelte: ilyenkor nem lehetőségről, hanem törvényben előírt kötelezettségről van szó. Más ügyekben viszont már jogszabály-módosításra lenne szükség – ilyen például a közigazgatási nyelvhasználat jelenlegi küszöbének csökkentése.

A következő időszak egyik alapvető feladatának ezért azt nevezte, hogy ami jogként már létezik, azt következetesen érvényesíteni kell, ahol pedig a jelenlegi szabályozás elégtelen, ott újabb törvényi garanciákra van szükség.

Az RMDSZ elnöke arra is kitért: egy, Románia és a Moldovai Köztársaság esetleges egyesülésével kialakuló teljesen új politikai és alkotmányos helyzet új lehetőséget teremthetne az államberendezkedés és ezen belül a kisebbségi jogok újragondolására. Úgy vélte, egy ilyen pillanatban – megfelelő erővel, felkészültséggel és partnerekkel – érdemben lehetne változtatni a kisebbségek jogállásán is.

Ez szerinte olyan bizonytalanságot teremtett, amely után a visszaszolgáltatási bizottságok is rendkívül óvatossá váltak.

Kolozsvári példaként a református kollégium Petőfi utcai épületét említette, amelyben jelenleg román tannyelvű iskola működik, és amelynek visszaszolgáltatási kérelmét elutasították.

A püspök ugyanakkor hangsúlyozta: a vallás- és lelkiismereti szabadság területén alapvetően rendezett a helyzet, a magyar nyelvű istentiszteletek és misék megtartását a román állam nem korlátozza. Pozitívumként említette az egyházi alkalmazottak állami fizetéskiegészítésének rendszerét is.

„Most már nem a felszínen és a nyílt térben működnek ezek az egymásnak feszülések, hanem a második vonalban” – fogalmazott, olyan döntéshozatali mechanizmusokra utalva, amelyek kívülről nehezebben láthatók a külvilág számára.

Példaként a marosvásárhelyi katolikus iskola újraindítását és a magyar iskolák önállóságának megőrzését említette.

„Olyan mértékben fölgyorsult az idő, hogy az emberek mindent a következő nap már számonkérnek. Az eredmények felsorolhatók, a társadalom jelentős részét azonban érthetően sokkal inkább a napi megélhetés és a következő nap kilátásai foglalkoztatják, mint azok az eredmények, amelyek hosszabb távon az identitás megőrzését szolgálják” – mutatott rá.

Úgy vélte, most mindenekelőtt azt kell tisztázni, milyen célokat kíván követni az új magyar kormány a határon túli magyar közösségekkel kapcsolatban, és csak ezek meghatározása után van értelme a támogatáspolitikai eszközökről beszélni.

Hangsúlyozta, hogy ezeknek a céloknak a határon túli közösségekkel folytatott párbeszédben kell kialakulniuk. A párbeszéd szerinte már elkezdődött, de idő szükséges ahhoz, hogy a felek megismerjék egymás szempontjait és érveit.

– fogalmazott.

Mint rámutatott, a fél évszázados történet egyik tanulsága az, hogy a jogvédelem nem köthető egyetlen politikai oldalhoz vagy kormányzati ciklushoz. A HHRF feladata Szekeres szerint változatlanul az, hogy hiteles információt szerezzen a kisebbségi jogi problémákról, és azt eljuttassa azokhoz, akiknek lehetőségük van hatást gyakorolni a döntésekre.

Szekeres Zsolt ennek ellenére úgy látja, a HHRF mozgástere nem fogyott el. A szervezet nem kíván valamely ország belpolitikai küzdelmeiben részt venni: feladatának azt tekinti, hogy hiteles, szakmailag megalapozott információkat gyűjtsön a jogsértésekről, majd ezeket eljuttassa azokhoz az amerikai döntéshozókhoz, akik továbbra is érzékenyek az emberi jogi kérdésekre. Mint mondta, bár az emberi jogok jelenleg kevésbé hangsúlyosak az amerikai külpolitikai napirenden, a HHRF munkájára továbbra is van igény.

Ötven év után is kell, aki elmondja

A kerekasztal egyik visszatérő gondolata az volt, hogy az erdélyi magyar közösség saját politikai és egyházi intézményei önmagukban nem mindig rendelkeznek elegendő érdekérvényesítő erővel.

Kelemen Hunor szerint a román parlamentben hat-hét százalékos magyar képviselet elegendő lehet kompromisszumokra és részleges eredményekre, áttörő változások elérésére azonban nem mindig.

A beszélgetésen az is elhangzott, hogy a HHRF már saját utánpótlását is építi. Szekeres Zsolt szerint a szervezet jövőjét azok a fiatalok jelentik, akik gyakornoki programjaikon keresztül megismerkednek az amerikai közélet és érdekképviselet működésével. A Reconnect Hungary programmal pedig második, harmadik vagy akár későbbi generációs amerikai magyar fiatalokat igyekeznek újra kapcsolatba hozni magyarországi és erdélyi gyökereikkel.

korábban írtuk

Kisebbségi jogok az EU-ban: a hangzatos szólamoktól a kettős mércéig

Talán nem vagyunk egyedül azzal, hogy inkább azon lepődtünk volna meg, ha az EB elfogadja a nemzeti régiók támogatásáról szóló erdélyi kezdeményezést. Így nem is csodálkozunk azon, hogy a testület lesöpörte az asztalról a projektet.